OETDK.

Bevezetés: A nemzetközi szakmai társaságok számos olyan, a kismedencét érintő kórképek esetén javasolják a medencefenék torna (MFT) végzését, amelyekben kóroki tényezők lehetnek az egyes kismedencei szövetek biomechanikai tulajdonságainak megváltozásai. Ennek ellenére az MFT hatása az egyes szövetek biomechanikai tulajdonságaira igen kis mértékben ismert. Kutatásunk célja volt, hogy egyes biomechanikai paraméterek mérésével vizsgáljuk az MFT hatását a célszövetekben. Módszerek: Prospektív kohorsz vizsgálatunkban az önkéntesek hat héten keresztül standardizált MFT-t végeztek naponta 3 alkalommal. A torna előtt és a hat hetes torna után kismedencei taktilis képalkotás (vaginal tactile imaging – VTI) módszerével vizsgáltuk a célszövetek egyes biomechanikai tulajdonságait. 52 torna előtt és után mért VTI paramétert hasonlítottunk össze t-próbával. Eredmények: A tanulmányunkban részt vevő húsz nő közül mindenki elvégezte a megfelelő tornát és megtörtént a kontroll vizsgálat is. A vizsgált 52 VTI-paraméter közül az alábbiak változtak szignifikánsan a hat hetes MFT után: 1. paraméter (a VTI-szonda behelyezése során mért erő maximális értéke [0,61±0,40 vs. 0,76±0,37, p<0,05]), 3. paraméter (az elülső gradiens [a nyomás változása az elülső fal elmozdulása alatt a hüvelyre merőleges irányban] maximális értéke [0,84±0,68 vs. 1,25±0,98, p=0,01]), 10. paraméter (maximális nyomás a perineális testnél [6,53±4,61 vs. 7,93±5,06, p<0,01]), 30. paraméter (a maximális nyomáscsúcs elmozdulása a hátsó kompartmentben [0,22±4,78 vs. 4,63±4,12, p<0,01]), 31. paraméter (erőváltozás az elülső kompartmentben akaratlagos izomösszehúzódáskor [1,14±0,88 vs. 1,46±0,90, p<0,05]), 32. paraméter (maximális nyomásváltozás az elülső kompartmentben akaratlagos izomösszehúzódáskor [15,29±16,04 vs. 21,39±17,90, p<0,05]), 34. paraméter (erőváltozás a hátsó kompartmentben akaratlagos izomösszehúzódáskor [1,17±0,83 vs. 1,70±0,94, p<0,01]), 40. paraméter (erőváltozás a bal oldalon akaratlagos izomösszehúzódáskor [0,59±0,39 vs. 0,81±0,56, p<0,05]), 47. paraméter (erőváltozás az elülső kompartmentben reflexes medencefenék izomzat összehúzódásakor [köhögés] [1,62±0,97 vs. 1,93±0,90, p<0,05]). Összefoglalás: Eredményeink arra engednek következtetni, hogy már a rövid távú (hat hétig végzett) standardizált MFT képes biomechanikai változásokat iniciálni. Méréseink segíthetik az MFT terápiás területeinek további pontosítását.

Témavezető: Dr. Sipos Attila Gergely és Dr. Pákozdy Krisztina

Bevezetés: A vesetranszplantáció a végstádiumú veseelégtelenség kezelésére alkalmazott eljárás, amely egyre sikeresebbé vált az évek alatt. A körültekintő orvosi előkészítés ellenére felmerülhetnek komplikációk (műtéttechnikai, fertőzéses, immunológiai, társbetegségek) a műtétet követően. Egyes betegeknél ez egyszeri problémaként jelenik meg, míg másoknál elhúzódó egészségügyi problémák alakulnak ki. A biológiai tényezőkön kívül valószínűsíthetőek olyan pszichológiai faktorok a háttérben, amelyek befolyásolhatják a transzplantáció kimenetelét. Célkitűzés: A kutatás célja a vonás-szorongás, az alexitímia, illetve a düh és harag kifejezési módjának felmérése vesetranszplantált betegek körében annak megértése érdekében, hogy ezen változók kapcsolatban lehetnek-e a transzplantációt követő komplikációkkal, illetve a kezeléssel való együttműködéssel. Emellett vizsgáltuk, hogy a komplikációk függvényében hogyan alakul a betegek életminősége. Módszer: A mintát 55 vesetranszplantált személy alkotta (átlagéletkor: 50), az adatok gyűjtése 2023. november – 2024. január között zajlott a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján. A résztvevők egy saját összeállítású kérdőívet töltöttek ki a demográfiai adatok, a transzplantációs jellemzők, a felmerülő komplikációk, illetve a kezeléssel való együttműködés felmérésére. Ezenkívül a Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, a Spielberger Vonás-Szorongás Kérdőív, a Torontói Alexitímia Skála, illetve az 5 tételes WHO Jól-lét Kérdőív került alkalmazásra. Eredmények: A mintában 27 személynél a műtétet követően komplikációk nem, vagy maximum egyszer jelentkeztek, míg 28 személynél visszatérő, elhúzódó problémák alakultak ki. Azoknál a betegeknél, akiknél elhúzódó komplikációk álltak fenn, nagyobb mértékű vonás-szorongás és alacsonyabb életminőség volt detektálható. A két csoport a harag és düh kifejezési módja, az alexitímia, illetve az együttműködés terén szignifikánsan nem különbözött egymástól. Az egész mintát tekintve a nagyobb mértékű alexitímia, illetve a nagyobb mértékű vonás-szorongás kisebb mértékű együttműködéssel társult. Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet a vesetranszplantáció pszichológiai vetületének jelentőségére, amelyek figyelembevétele a klinikai gyakorlatban hozzájárulhatna a transzplantáció utáni együttműködéshez, és egyes esetekben a műtéti komplikációk csökkentéséhez is.

Témavezető: Dr. Molnár Judit és Dr. Nemes Balázs Áron

Introduction: Parkinson's disease, arising from dopamine deficiency, manifests with common movement-related symptoms especially unstable posture and gaiting difficulties. PNF, employing diagonal movements, stretches, and resistance exercises, enhances the connection between the nervous system and muscles, leading to improved muscle control and coordination. This approach holds promise for addressing neurological and motor challenges in individuals with Parkinson's disease. Objectives: This study aimed to determine the effectiveness of PNF techniques on balance and coordination among Parkinson's patients. Methods: The study was a trial with a two-month follow-up from July 2023 to August 2023. The research was carried out at Isar Rehabilitation in Hamadan, Iran. Fifteen participants suffering from Parkinson's - an early stage in the age group of 40-70 were involved.  PNF technique was prepared for the patients 24 times with each session lasting for 60 minutes. The participants were assessed at week 1 and week 8. The balance and coordination during gaiting were measured using a questionnaire and special tests such as the Four square-step test, Timed Up and Go (TUG) test, 360-degree turn test, Romberg Test, and Tandem Romberg Test. Data obtained from the conducted assessments underwent rigorous statistical analysis using the SPSS software program, with the application of the paired t-test. Outcomes: After the PNF treatment improvements were evaluated in the Four Square-Step Test, TUG test, 360-Degree Turn Test, Romberg Test, and Tandem Romberg Test. Notably, all derived p-values were uniformly documented as p≤0.001, indicating a high level of statistical significance. Conclusions: Our study indicated that applying PNF techniques leads to statistically significant improvements in various motor functions related to Parkinson's disease, including rhythmical movements, balance, coordination, and overall gait enhancement. These findings underscore the therapeutic potential of PNF interventions for addressing motor challenges in individuals with Parkinson's disease.

Témavezető: Dr. Balázs Lukács

Bevezetés: A jégkorong egy dinamikus, kontakt sport. A talaj szerkezetéből (jég) adódó instabilitás miatt az egyensúlyozó rendszer terheltsége fokozott, így általánosságban elmondható, hogy jó szem-kéz- és láb koordinációra van szükségük a játékosoknak a hirtelen gyorsításhoz és lassításhoz. Ezekből a tényekből adódik, hogy az egyensúlynak és az alsó végtagnak is kiemelkedő szerepe van ebben a sportágban, hiszen utóbbi információt nyújt a talaj helyzetéről, a testre ható erőkről, illetve a testnek a támasztó felületen való elhelyezkedéséről. Célok, hipotézisek: Kutatásunk során célunk volt ismeretanyagot gyűjteni a debreceni U12-es jégkorong korosztály lábboltozatának, illetve egyensúlyzó képességének állapotáról, valamint megvizsgálni, hogy van-e összefüggés közöttük, ami befolyásolhatja a pályán nyújtott teljesítményt. Továbbá egy célzott tréningprogram segítségével szerettük volna a talp izmainak erejét növelni. Módszerek: Célcsoportunkat a Debreceni Hoki Klub U12-es jégkorong korosztálya alkotta (N=27). A méréseket hagyományos fizioterápiás tesztekkel, illetve speciális eszközökkel végeztük. Az elvégzett módszereket az alábbi kategóriákba soroltuk: medialis talpboltozatot vizsgáló tesztek (Navicular drop teszt, Rearfoot és Medial longitudinal arch angle), talplenyomatot vizsgáló tesztek (Chippaux- Smirak és Staheli arch index, Clarke’s angle, Heel angle gamma), statikus egyensúlyt vizsgáló teszt (Standing-stork teszt), illetve dinamikus egyensúlyt vizsgáló tesztek (Vonaljárás-, Fukuda Stepping-, Y-Balance teszt). Eredmények: Kiemelkedő eredményt értünk el a Chippaux-Smirak Index esetében, mely a jobb lábra vonatkozóan a program előtt átlagosan 39,20±12,72%, volt, ami 30,75±10,35%-ra javult; bal láb esetében pedig 36,15±12,29%-ról 27,5±9,63%-ra változott (p (mindkét oldal) <0,01). Jelentős javulást mutatott a Standing-stork teszt eredménye is, hiszen a preintervenciós felmérés keretein belül, a bal lábat illetőleg a 3,47±3,26 msp 6,37±4,63 msp-re javult; míg a jobb láb esetében a kezdeti 3,08±3,04 msp 6,5±4,59 msp-re növekedett (p (mindkét oldal) <0,01). Összefoglalás/ következtetések: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a sportolók pályán nyújtott teljesítménye növelhető, a sportspecifikus sérülések száma pedig csökkenthető lenne, ha célzottan erősítenék a talp izmaikat, mely másodlagosan az egyensúlyozó képesség fejleszthetőségének lehetőségét is magában hordozná.

Témavezető: Kecskeméti-Berki Krisztina

Bevezetés: A negatívnyomás-terápia széleskörben alkalmazott sebkezelési módszer. A kezelés elve a sebüreg szivaccsal történő kitöltése és annak folyamatos negatívnyomás kezelése. A kezelés tisztítja a sebet, folyamatos váladékelvezetést biztosít, javítja a sebalap vérellátását, a sarjszövetképződést és ezáltal a sebgyógyulást előnyösen befolyásolja. Leggyakrabbak a szeptikus sebek, tályogok, flegmonek, valamint nyelőcső és végbél varratelégtelenség kezelésére használatos. Célok: A szerző a DE ÁOK Sebészeti Intézet osztályain és AITK osztályon dolgozó ápolók körében felmérést végzett arról, hogy a negatívnyomás-terápiával kapcsolatban milyen ismeretekkel rendelkeznek. Anyag és módszer: A kérdőíves felmérés a negatívnyomás-terápiával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdéseket tartalmazott, valamint ápoló személyzet továbbképzésével kapcsolatos kérdéseket foglalta magába.  Az értkelést a szerző elméleti, gyakorlati és továbbképzési kérdéscsoportokban külön-külön végezte. Eredmények: Az 50-en kiküldött kérdőívből 38-an (76,0%) töltötte ki a kérdőívet. A kitöltött a kérdőívek az elméleti ismeretekkel kapcsolatos kérdésekre 80,0% százalék helyes választ adott, a gyakorlati kérdésekre 70,1 százalék adott helyes választ. A megkérdezettek 90,0% százaléka tartja fontosnak egy esetleges továbbképzésen való részvételt. Következtetés: A felmérés azt tükrözi, hogy a megkérdezettek döntő többsége megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik a negatívnyomás-terápiával kapcsolatban és igényelné egy továbbképzésen való részvételt.

Témavezető: Dr. Szentkereszty Zsolt és Kiss Ibolya

Bevezetés: Szülés után számos mozgásszervi probléma évekig megnehezítheti a mindennapokat, úgy, mint a gyengült gátizomzat miatti vizelettartási problémák, lassan gyógyuló hegek, és az ízületi fájdalmak. A megfelelő testmozgás a szülés után azonban segít a szövődmények megelőzésében, a mihamarabbi rehabilitációban és a fizikális és mentális felépülésben. Célok, hipotézisek: Kutatásunk célja volt felmérni a Debreceni Egyetem Klinikai Központ és a Kenézy Gyula Campus Szülészeti Osztályán szült 20 és 35 év közötti édesanyák mozgásszervi és mentális egészségi állapotát. Továbbá célunk volt egy szakmai irányelvekre alapozott, három részből álló, komplex gyógytornaprogram hatékonyságának vizsgálata. Módszerek: A mozgásprogram megkezdése előtt egy saját készítésű, papír alapú kérdőív segítségével mértük fel az édesanyák fizikális és mentális jóllétét, a meglévő fájdalmaikat, illetve mozgáskorlátozottság mértékét. Az intervenciós programot a kórházban kezdtük el, majd a gyakorlatsort videó és papír alapú formátumban is megkapták a résztvevők, amely alapján otthon folytatták a tornát heti öt alkalommal 6 héten keresztül. A gyermekágyi időszak végén online kérdőív segítségével mértük vissza a résztvevők mozgásszervi állapotát, valamint az intervenciós program hatékonyságát. Eredmények: A kutatásban összesen 67 fő vett részt, 45 nő került az intervenciós csoportba, 22 a kontrollcsoportba. Az átlagéletkoruk 29,91±3,09 év volt. A szubjektív fájdalomérzetet tekintve, a gyermekágyi időszak után, az intervenciós csoport eredményei szignifikánsan jobbak a kontroll csoport eredményeihez képest (p=0.007). Az intervenciós és a kontroll csoport tagjai esetében is javulást tapasztaltunk az inkontinenciát tekintve, viszont a két csoport összehasonlításakor nem találtunk szignifikáns különbséget (p=0.269). Az állóképességet tekintve a tornaprogramban résztvevők szignifikánsan jobb eredményt mutatnak a kontrollcsoport tagjaihoz képest (p=0.026). Az érzelmi közérzetében szignifikáns javulás nem volt tapasztalható a tornaprogram hatására (p=0.234), ugyanakkor a tornában résztvevők 73%-a szerint a mozgásprogram hozzájárult a fizikális állapotuk javulásához. Következtetések: Kutatásunk eredményei alapján megállapítottuk, hogy megfelelő mozgásprogrammal segíteni tudjuk a gyermekágyi időszakban lévő édesanyák felépülését és javítani tudjuk mozgásszervi állapotukat.

Témavezető: Bucsku Mária és Dr. Krasznai Zoárd

Bevezetés: A váll-vállövi komplexum stabilitásának, illetve izomerejének fejlesztése elengedhetetlen a sérülések kialakulásának megelőzéséhez. Egy olyan sportágnál, mint a jégkorong, ezen régió fokozott veszélynek van kitéve mind a testjáték, mind pedig a lövések alkalmával, így egyaránt szükséges a prevenciós tevékenység, illetve a már kialakult sérülés esetén fontos a rehabilitációs időszakban alkalmazott gyógytorna sportoló általi elsajátítása és precíz kivitelezése is. Ezért célszerű, ha már az utánpótlásban eltöltött évek során erre neveljük a játékosokat. Célok, hipotézisek: Kutatásunk során célunk volt a sérülések bekövetkeztének és előfordulásának csökkentése, a váll-vállövi komplexum propriocepció fejlesztése, illetve a már bekövetkezett sérülés rehabilitációs időtartamának csökkentése a mihamarabbi újbóli kontakt játéklehetőség érdekében. Módszerek: A vizsgálatunkat az Újpesti Torna Egylet jégkorong szakosztályának U16-os korosztályával végeztük (N=14), kontroll csoportunk pedig az Újpesti Jégkorong Akadémia U16-os korosztálya volt (N=15). A sportolók átlagéletkora 14,38±0,49 év volt. A vizsgálat során az alábbi hagyományos gyógytornateszteket és eszközös felméréseket végeztünk: Y balance teszt felső végtagra adaptálva; Apley Scratch teszt; Lennie teszt; Plank helyzet megtartása különböző testhelyzetekben. A sportolók egy célzott 6 hetes tornaprogramban vettek részt, mely során a Klapp-féle kúszógyakorlatok elemeinek használatával, az alátámasztási felszín csökkentésével és a gyakorlatok instabil felületre adaptálásával dolgoztunk. Adatainkat Microsoft Office Excel táblázatkezelő programban rögzítettük és a statisztikai elemzést is itt végeztük. Eredmények: Célcsoportunknál kivétel nélkül szignifikáns változás történt a tesztek esetében, ugyanez a kontroll csoportnál elmaradt. Jelentős javulást értünk el az Y Balance teszt esetében mindkét támaszkodás, illetve mind a hat irány tekintetében: bal karon támaszkodva a jobbra elnyúlás az első mérésnél átlagosan 86,93±7,95 cm volt, mely a második mérésre 97,29±6,94 cm-re javult (p<0,01). A Prone Bridging teszt eredménye pedig 31,64±14,69 mp-ről 53,57±15,33 mp-re emelkedett (p<0,01). Összefoglalás/Következtetések: Összességében elmondható, hogy egy célzott tornaprogram segítségével fejleszthető az izomerő és a mobilitás, továbbá egyaránt javítható a felső végtagi komplexum propriocepciója is a jégkorongozóknál.

Témavezető: Kecskeméti-Berki Krisztina

Introduction: Low back pain (LBP) stands as a complex health issue with global implications, notably affecting contemporary university students amid prevalent sedentary lifestyles characterized by insufficient physical activity and prolonged periods of sitting. Within this context, posture has a significant correlation with the onset and exacerbation of LBP. Understanding the intricate relationship between LBP and posture is essential for prevention, management and the promotion of overall spinal well-being. Objectives: The aim of this thesis was to study the effect of physiotherapy (PT) program on LBP  and posture among university students. Methods: 25 students participated in this study (10 males, 15 females) divided into 2 groups: intervention group (15 students) and control group (10 students), all undergoing a physical examination consists of 5 special tests: Adam’s forward bending test, Schober I test, Occiput to wall distance test, Fingertip to floor test and Trunk lateral flexion test. An online questionnaire based on Back pain functional scale which comprises 12 questions related to the impact of LBP on daily activities was sent to 25 participants to answer individually. Therefore, a 6-week exercise (PT) program was prepared, conducted twice a week and each session last for 60 minutes, with the aim of improving posture and alleviate LBP. Outcomes: Based on the findings derived from the back pain functional scale questionnaire, the results suggested a functional impairment related to low back pain in the studied group. After the 6-week exercise (PT) program significant improvement were evaluated in the Schober I test (p<0.0001), Occiput to Wall Distance (p<0.05), Fingertip to floor test (p<0.001), Trunk lateral flexion test (right side: p<0.001; left side: p<0.0001).  Improvement was not evaluated in the control group. Conclusions: Based on our results, specific 6-week PT program improved posture and decreased the consequences of LBP. In the future, in order to carry out the study more effectively, it would be worthwhile to implement a similar program covering a longer period of time and including a larger number of cases.

Témavezető: Dr. Lukács Balázs

Introduction: The dynamic nature of basketball movements, characterized by multi-directional actions involving repetitive jumping and stressed landings, predisposes players to a prevalent injury concern. Among basketball-related injuries, ankle sprains stand out as the most frequently occurring. Mitigating this issue, proprioceptive training has garnered attention for its efficacy in enhancing the sensory capacities of the soft tissues responsible for ankle stability. Objectives: To determine the effects of proprioceptive training among young adult female Basketball players, to develop ankle stability and agility. Methods: The study was a trial with a two-month follow-up. Our study was hosted at Abu Ali Sina Gym Club in Hamedan, Iran. This study included 20 healthy, injury-free female basketball players with an average age of 20.9±2.12 years. Proprioceptive trainings were given for 8 weeks including 3 sessions per week with each session lasting for 2 hours. The participants were assessed at two points, week 1 and week 8. The functional stability and agility of the ankles were measured using a questionnaire and special tests such as the star excursion test, tuck jump assessment, agility time test, knee-to-wall test, and landing scoring error method. The data collected underwent rigorous statistical examination utilizing the SPSS software program, with the application of the paired t-test. Outcomes: After eight weeks of training, significant improvements were seen in the Star Excursion Balance Test for five right lower limb directions (p<0.0001), especially anteriorly (p=0.000). The left lower limb showed less improvement in certain directions. The Knee to Wall Test indicated a significant change from 10.37 ± 0.6 cm to 11.245 ± 0.7 cm (p=0.00). Tuck Jump scores decreased from 82 to 53 (p=0.00). Landing scores improved from 5.95 to 4.95 (p=0.01) using the Landing Scoring Method. Lastly, the Agility Test improved from 6.3 to 6.1 (p=0.000). Conclusion: In conclusion, eight weeks of proprioceptive training significantly improved ankle stability and agility in young female basketball players. Enhanced performance was observed in the Star Excursion Balance Test, Knee to Wall Test, Tuck Jump assessment, Landing Scoring Method, and Agility Test. These findings emphasize the positive impact of proprioceptive training on lower limb function in this population.

Témavezető: Bodea Cornel

Bevezetés: Az átlagéletkor folyamatos növekedésével párhuzamosan nő a 65 év felettiek aránya a társadalomban. Az idősödéssel bekövetkező folyamatok, mint az izomtömegvesztés, az egyensúlyozó és koordinációs képességek romlása az elesések kiemelt rizikótényezőinek számítanak. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az elesés rizikótényezői hatékonyan csökkenthetőek célzott tornaprogram segítségével. Célok: Vizsgálatunk során célunk volt, a 65 év felettiek egyensúlyi és koordinációs képességeinek, izomerejének fejlesztése, ezáltal az elesések rizikótényező csökkentése. Célunk volt továbbá, hogy az alkalmazott tornaprogrammal pozitívan hassunk a résztvevők mentális állapotára és csökkentsük az eleséstől való félelmüket. Módszerek: A vizsgálatban résztvevők (n=24) egyik csoportja idősotthonban élt, míg a másik vizsgált időscsoport otthoni körülmények között. Az intervenciós mozgásprogram előtt és után mindkét csoport tagjainak pszichés és fizikális állapotát felmértük. A program mentális egészségre gyakorolt hatását a WHO Jóllét kérdőív, a Szubjektív Boldogság Skála és a Remény Skála segítségével mértük fel. Az eleséstől való félelem felmérésére a Fall Efficacy Scale International-t alkalmaztuk. A Berg Balance Scale és a Timed Up and Go Teszt szolgált az egyensúlyozó és koordinációs képességek felmérésére. Továbbá a testtartásért és járásért felelős izmok/izomcsoportok közül a törzs extensorainak, a musculus gluteus medius és a musculus quadriceps femoris izomerejét vizsgáltuk. Az intézményben élők 10 héten át heti 2 alkalommal megtartott mozgásprogramon vettek részt. Eredmények: Az intervenciót megelőző felmérés eredményei azt mutatták, hogy az intézményben élők fizikális állapota elmarad az otthoni körülmények között élőktől, szignifikáns különbséget tapasztaltunk a Berg Balance Scale tekintetében (p=0,037). Tornaprogramunk hatására szignifikáns javulás következett be a Berg Balance Scale (p=0,004), a Timed Up and Go Teszt esetén (p=0,033), illetve a törzs extensor izmainak izomerejében (p=0,036). A programot követő felmérésen a fizikális tesztek tekintetében az intervenciós csoport teljesítménye megközelítette az otthoni környezetben élő társaikét. Következtetések: Eredményeink alapján részben sikerült mérsékelni az elesések rizikótényezőit a résztvevő idősek körében. A jövőben érdemes lenne megvalósítani egy hosszabb időtartamot felölelő és több esetszámot magába foglaló hasonló programot.

Témavezető: Dr. Lukács Balázs

Bevezetés: Végtag amputációról ma sem feledkezhetünk meg, hiszen egyre több amputált emberrel találkozhatunk a hétköznapok során. Hazánkban vezető indikációk közé sorolhatjuk az érszűkületet, különböző traumákat, tumoros betegségeket, szeptikus állapotokat és a fejlődési rendellenességeket. Országos nagyságrendet vizsgálva jelentősen több az alsó végtag amputáción átesett beteg, mint felső végtag amputált. Betegségek szerint határozzák meg az amputáció idejét és magasságát, majd a beavatkozás után kezdődik a megfelelő postoperatív ellátás, mely során az elsődleges cél az esetleges szövődmények elkerülése és ezzel egyidőben próbálják a pácienst visszaintegrálni a hétköznapi életbe. Célok, hipotézisek: Kutatásunk célja volt felmérni a betegek általános fizikális állapotát és információt gyűjteni arról, hogy a tapasztalt funkcionális deficitek befolyásolják-e őket a hétköznapi életben a hely-, illetve a helyzetváltoztatás során. Mindezek mellett pedig egy célzott tornaprogrammal szerettük volna a patológiás eltéréseket korrigálni és az életminőségüket pozitívan befolyásolni. Módszerek: Vizsgálatunkon a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Gyula Campus Mozgásszervi Rehabilitációs Szakambulanciáján fekvő 5 alsó végtag amputált páciens vett részt. Hagyományos gyógytorna tesztek mellett FIM-tesztet és az amputáción átesett betegek részére készült AMP(no)PRO tesztet is elvégeztük. A tornaprogram során figyeltünk a különböző társbetegségekre, a páciensek elvárásaira és az aktuális egészségi állapotukra. Felső végtag hát-, illetve hasizom erősítő gyakorlatok használata közben alsó végtag kontraktúra profilaxist is alkalmaztunk. Az adatokat Microsoft Office Excel táblázatkezelőben rögzítettük, ezen és a STATA program segítségével végeztük a statisztikai elemzést. Eredmények: Pozitív változást értünk el a FIM teszt tekintetében a tréning hatására, mivel a páciensek összesített pontja 116 (IQR: 116-116)-ról 118 (IQR: 117-118)-ra emelkedett (p=0,0556). Ezen kívül a hasizmok erejének jelentős mértékű fejlődését értük el, mivel a kezdeti 80-20%-os megoszlás a „3”-as és „4”-es izomerők között 100%-ban  „4”-es izomerőre javult (p=0,0455). Összefoglalás/Következtetések: Mindezt figyelembe véve kijelenthetjük, hogy szükséges a célzott izomerősítés és nyújtás az alsó végtag amputáltak körében. A kutatásunkról elmondhatjuk, hogy az általunk alkalmazott tréning eredményességét az elvégzett statisztikai számítások és a résztvevők pozitív visszajelzései egyaránt alátámasztják.

Témavezető: Kecskeméti-Berki Krisztina és Szilágyiné Lakatos Tünde

Bevezetés: Versenyszintű sporttevékenységek esetében, gyakran tapasztalhatók a sportolók ízületeinek merevsége, és következményes izomsérülések. A túlzott izomfeszesség hátterében legtöbbször a fokozott terhelés elleni védekezés áll. Az edzésekbe beépített rendszeres nyújtó gyakorlatokkal kellőképpen lehet javítani a flexibilitást és az ízületi mobilitást. Ezek elhanyagolása azonban sportsérülésekhez, illetve a sportteljesítmény romlásához is vezethet. Különösen igaz ez a jégkorongozókra, mert a versenyszintű korcsolyázáshoz az izmok erőteljes munkája szükséges, melyek csak akkor tudnak hatékonyan működni, ha az edzések után megfelelő figyelmet fordítunk a regenerációra is. Célok/hipotézisek: Célunk volt felmérni utánpótláskorú jégkorongozók flexibilitását és mobilitását a csípő körüli izmok és a lumbalis gerinc tekintetében, mert feltételeztük, hogy egy, az edzésprogramba beépített rövid, célzott nyújtótréning szignifikáns mértékű változást tud elérni az érintett ízületek mobilitása és az izmok nyújthatósága tekintetében. Módszerek: Vizsgálatunkat a Ferencvárosi Torna Club U16-os csapatánál végeztük (N=15), kontroll csoportunk a Debreceni Hoki Klub U16-os csapata volt (N=12). A vizsgálatban kérdőíves adatgyűjtés és fizikális állapot felmérés történt az intervenció előtt és után. A fizikális vizsgálat érdekében az alábbi teszteket alkalmaztuk nyújthatóság mérésére: Schober I., Módosított Thomas teszt, Patrick-Faber teszt, 90-90 teszt, Bimalleolaris teszt, Nachlas-Ely teszt, Sit and reach teszt, FMS mély guggolás teszt, valamint a Stabilizer pressure bio-feedback használatával törzserő mérést is végeztünk. A speciális edzésprogram 8 héten keresztül, heti egy alkalommal zajlott, mely során az érintett ízületek mobilitásának fejlesztése, izomerősítés és nyújtás volt a fő célkitűzés. Eredmények: A nyújtótréninget követően, a célcsoportnál több teszt esetében is szignifikáns javulást tapasztaltunk: pl. a Sit and Reach tesztnél a jobb oldalon a program előtti 28,46±5,38cm a program végére 32,6±3,90cm-re (p<0,01), a bal oldalon pedig a 26,33±5,87cm-ről, 30,73±4,99cm-re (p<0,01) nőtt. A lumbalis gerinc flexio-s mozgástartományát vizsgáló Schober I. tesztnél a tréning előtti 4,93±0,79cm mobilitás 5,53±0,63cm-re nőtt (p<0,01). Összegzés: A kapott eredményeink alátámasztották azt a feltevést, hogy viszonylag rövid időtartam alatt is lehet mérhető javulást elérni a flexibilitás és mobilitás fejlesztése során, célzott tornaprogram alkalmazásával a fiatal sportolóknál.

Témavezető: Dr. Veres-Balajti Ilona és Kecskeméti-Berki Krisztina

Bevezetés: A Sclerosis Multiplex főként nőket érintő degeneratív, központi idegrendszert érintő neurológiai kórkép, melynek következtében különböző kortünetek jelennek meg. Napjainkban egyre több beteget diagnosztizálnak Sclerosis Multiplexel, mely során funkcionális romlás észlelhető, ezért fontos szerepe van a gyógytornának abban, hogy az aktuális állapotot szinten tartsuk, illetve az állapot romlásának mértékét befolyásoljuk. Célkitűzések: Kutatásunk célja a betegség során a csökkent egyensúly- és koordinációs képességek fejlesztése, valamint a páciens fizikai állapotának és életminőségének nyomon követése fizioterápiás felmérő eszközökkel kérdőívvel. Hipotézisek: Feltételeztük, hogy a rendszeres mozgásprogram hatására a páciens egyensúlyozó- és koordinációs képessége javulni fog, továbbá a mindennapi életbe beépített mozgásprogram pozitív módon befolyásolja a szubjektív életminőség megítélését. Módszertan: Kérdőíves vizsgálat, melyben felmérjük a beteg egészségi, fizikai, érzelmi állapotát, valamint a szociális készségeket, kognitív funkciókat. A kutatásunk során az egyensúly- és koordinációs képességek felméréséhez a Four Square Step tesztet, a Fukuda Step tesztet, Functional Reach tesztet, és a HUR Balance Trainert alkalmaztunk. Eredmények: A betegünk 40. életévében járó hölgy volt. A kérdőív eredményei azt mutatták, hogy a tornaprogram után az utolsó mérés alkalmával a mérsékelt fizikai tevékenységek őt szubjektíve már nem korlátozták. A Fukuda Step Teszt eredményei a felmérések során fiziológiásnak mondhatóak voltak. A Four Square Step Tesztnél minimális javulást tapasztaltunk, mely során 0,31 s-al lett jobb a páciens gyorsasága a teszt kivitelezése során. A Functional Reach tesztnél a törzs flexio mértéke jobb és bal oldal esetében is javulást mutatott (jobb: +3,5 cm, bal: +3 cm). A 2 vonal közötti járás teszt során a betegnek hibapontja nem volt, ezért fiziológiásnak tekinthető. A HUR Balance Trainer eredményei a nyitott és csukott szemmel, stabil, valamint instabil felszínen végzett tesztek során a mozgás mennyiségének mértéke nem mutatott javulást, de állapotromlást sem, ezért ezt az eredményt is sikeresnek tudhatjuk be. Következtetés: Habár eredményeinket tekintve nem minden esetben értünk el javulást, a páciens állapota ennek ellenére negatívan nem változott, ami számunkra elfogadható, hiszen a betegséget tekintve elsődleges célunk volt a jelenlegi állapotának megtartása.

Témavezető: Besenyei Blanka és Dr. Csabalik Richárd

Bevezetés: A rehabilitáció kiemelkedően fontos a stroke-on átesett betegek számára, hiszen számos, az életüket megnehezítő változással kell együtt élniük a mindennapok során, úgy, mint az egyensúly, - és mozgáskoordinációs zavar, izomerő csökkenés és izomtónus változás, továbbá a járás mintázata és sebessége is jelentős mértékben eltérhet a fiziológiástól. Célok, hipotézisek: Célunk a betegek rehabilitációjának segítésén túl a tükörterápia hatékonyságának vizsgálata, illetve egy olyan módszer megismertetése a betegekkel, melynek gyakorlására akár otthonukban, önállóan is képesek lehetnek. Célunk volt továbbá a tükörterápia által a betegek alsó végtagi funkcióinak és egyensúlyozó képességének fejlesztése. Módszerek: Kutatásunk során egy tükörtornában, és egy hagyományos gyógytornában részesülő csoporttal dolgoztunk együtt. Mindkét intervenciós program 10 napig tartott, melynek megkezdése előtt és befejeztével elvégeztünk egy-egy fizikális állapotfelmérést a Fugl-Meyer Assessment of Motor Recovery after Stroke alsó végtag vizsgálat (FMA-LE) (motoros funkciók, érzés/érzékelés, passzív ízületi mozgásvizsgálat, ízületi fájdalmak); továbbá a Berg Balance Scale (BBS) segítségével. Eredmények: Vizsgálatunkba 12 főt vontunk be. A résztvevők áltagéletkora 67,75±12,74 év volt. A tükörtornás csoportba 7, míg a hagyományos gyógytorna csoportba 5 fő került beválogatásra. Kutatásunk során az FMA-LE „E” résznél a tükörtorna csoport érintett (p=0,015), illetve ép oldali alsó végtagja (p=0,027) szignifikánsan jobban fejlődött a hagyományos gyógytornában részesülő csoporthoz képest. Az FMA-LE összpontszámai alapján a tükörtorna csoport az érintett végtag (p=0,022) és az ép oldal esetében is (p=0,056) szignifikáns fejlődést mutatott. A gyógytorna csoport esetében csak az érintett oldalnál volt megfigyelhető szignifikáns fejlődés (p=0,057). Azonban sem az érintett, sem az ép oldali alsó végtagnál nem találtuk szignifikáns különbséget a két csoport összeredményeit tekintve. A BBS esetében a tükörtornában részesülő csoport az intervenció után szignifikáns fejlődést mutatott (p=0,031), valamint a kontroll csoporthoz képest is szignifikánsan jobb eredményt értek el (p=0,047). Következtetések: A kutatásunk eredményei alapján mind a hagyományos gyógytorna, mind a tükörterápiás intervenciós program hatékonynak bizonyul, ugyanakkor, szignifikánsan nagyobb fejlődést mértünk a tükörterápiás foglalkozásokban részesült betegeknél.

Témavezető: Bucsku Mária