OETDK.

Given the contemporary demographic trend characterized by an increasing aging population, falls and fall-related injuries pose a significant concern to public health. Due to their potential to cause severe harm, addressing falls is essential to promote health and improve the quality of life. This research proposes fall detection as one viable solution by offering continuous monitoring, timely detection, and rapid response, all without affecting individuals’ autonomy. The study closely examines the FallAllD dataset to develop a fall detection system embedded in wearable devices like smartwatches. Such systems employ state-of-the-art deep learning models, like convolutional neural networks, which have shown to be successful in tasks such as image recognition and were adopted with similar performance in time series classification tasks. This work offers an empirical comparison between different algorithms like Fully Convolutional Network (FCN), Residual Network (ResNet), Inception Network, Multivariate Long Short Term Memory Fully Convolutional Network (MLSTM-FCN), RandOm Convolutional KErnel Transform (ROCKET), and the later reformed MINIROCKET. The findings present that it is possible to develop a scalable and accurate system by fitting a simple linear classifier like ridge regression classifier on features extracted by MINIROCKET, achieving a significant breakthrough, and reducing error rates in fall detection as low as 3%. Moreover, this approach provides an acceptable balance in performance on both positive and negative samples. While the results show different performances across the compared models, the statistical testing failed to detect any real difference between the models’ accuracies. These results encourage further discussion about future directions, such as model deployment and live testing in a controlled environment, to further assess the system's performance in the real world. Additionally, the code provided in this work offers a template to test further ideas, techniques, models, and parameters. Despite the promising results, it is necessary to acknowledge limitations, especially the lack of representation of older adults in the data demographics, potentially affecting the system's generalization in real-world scenarios. In conclusion, this research marks a significant step in applying machine learning in healthcare, particularly in improving health outcomes and enhancing care in older adults through technological innovation.

Témavezető: Nguyen Minh Chau

Bevezetés: A hanyag tartás az izomegyensúly felbomlása miatt már fiatal korban kialakulhat, először enyhe, aztán fokozatosan súlyosbodó gerincproblémákat okozhat. A hanyag tartás egy funkcionális elváltozás, amely a sagittalis síkban jön létre és a különböző gerincszakasz görbületeinek növekedésével, illetve csökkenésével jár. A KSH felmérései szerint a 0-18 éves kor közötti fiatalok esetében gyakran fellelhető ez a fajta elváltozás, leginkább a 15-18 év közöttieket érinti; lányok esetében gyakoribb az előfordulása. Célok, hipotézisek: Célunk a vizsgálatba bevont gyermekek fizikális vizsgálata, az esetleges helytelen testtartás mértékének és az ebből adódó funkcionális eltérések felmérése és ez alapján egy olyan prevenciós tréningprogram kidolgozása és végrehajtása, amely segít megelőzni a hanyag tartással rendelkező középiskolások körében a gerinc oldalirányú deformitásainak kialakulását. A tréningprogram mellett figyelmet fordítottunk az egészségnevelésre is és olyan hasznos tanácsokkal és információkkal láttuk el a gyermekeket, amelyeket a mindennapi életben is kiválóan tudnak hasznosítani: a helyes testtartás megéreztetése, kialakításához szükséges izomcsoportok erősítése és nyújtása. Módszerek: A tornaprogramot a DSZC Péchy Mihály Építőipari Technikumban végeztük 2023.04.24. és 2023.06.14. között. Részt vett benne 10 lány, kiknek átlag életkora 15,8 ± 0,4 év volt. A tornaprogram előtt és után a nyaki gerinc flexio, extensio, lateralflexio és rotatio mérés; Schobert-1 és 2 teszt; a szfinx és a kobra tartás; törzs lateralflexio és rotatio mérés; ujj-talaj távolság; fal-occiput távolság és a Delmas-index módszerekkel mértük a gerinc mobilitását és a görbületek mértékét. A mérés során kapott adatok normalitását Shapiro-Wilk teszttel ellenőriztük. Ahol normál eloszlást mutattak ott páros t-próbát, a nem normál eloszlású adatok esetén Wilcoxon próbát alkalmaztuk a szignifikáns eredmények meghatározására. Eredmények: Eredményeink alapján szignifikáns (p≤0,05) különbség volt látható a nyaki flexio (p=0,014), nyaki jobb oldali lateralflexio (p=0,007), szfinx tartás (p=0,021), törzs rotatio (p=0,002;p=0,012) és a törzs lateralflexio (p=0,030;p=0,003) mérés eredményei között. Összefoglalás/Következtetések: Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a preventív gerinctorna képes kezelni és megelőzni a hanyag tartást. Ezek az elváltozások a kornak és fizikai aktivitásnak megfelelő mozgásforma rendszeres gyakorlásával és a tudatosság kialakításával időben megelőzhetőek.

Témavezető: Pappné Vincze Boglárka

Bevezetés: A lúdtalp az egyik leggyakoribb statikai eredetű lábprobléma, mely alatt a mediális hosszanti ív ellaposodását értjük. Bár csak esztétikai problémának tűnhet ez a deformitás, azonban kezelés nélkül további problémákhoz vezethet. Ezek közül a leggyakoribb a hallux valgus, a túlterhelésből adódó plantaris fascitis vagy a csökkent poszturális stabilitás az egyensúlyozó képesség romlása révén. Ilyenkor a megváltozott terhelés hatására arthrotikus elváltozások jelentkezhetnek a térdízületben, a csípőízületben és az ágyéki gerincszakaszban. Célok, hipotézisek: Fő célunk volt a talpi izomzat megerősítése révén a megfelelő lábboltozat kialakítása, ezért a tornaprogram során olyan feladatok gyakoroltattunk, amelyek ingerelték a talpi proprioceptorokat és megdolgoztatták a talpi kisizmokat. Feltételeztük, hogy (1.) a talpi finommotorika fejlesztésével megerősíthetjük a talpi kisizmokat, (2.) a célzott izomerősítő gyakorlatokkal elérhetjük a boltozat emelkedését (3.) illetve az egyensúlyi helyzetben végzett gyakorlatok forszírozásával és a talpi proprioceptorok ingerlésével fejleszthetjük az egyensúly megtartó képességet. Módszerek: A tornaprogram előtt és után is elvégeztük az alábbi teszteket: Navicularis magasság, Feiss-line teszt, Mediális hosszanti ívszög, Chippaux-Smirak index, Staheli arch index és Y-balance teszt. Eredmények: A kutatásom végére a statisztikához 10 fő adatait használtam fel. A nemek eloszlását tekintve 8 lány és 2 fiú adta a végső létszámot. A tanulók átlagéletkora 17,2±0,42 év volt. Majdnem minden esetben elmondható, hogy az adatok szignifikáns eredményt mutattak, viszont vannak eredmények, amelyek kiemelkedőbbek a többinél. A Feiss-line teszt tehermentesített tornaprogram előtti átlagos értéke a jobb lábon 1,52±0,66 cm, a tornaprogram után pedig 0,71±0,39 cm. A bal lábon a tornaprogram előtt 1,5±0,62cm, utána 0,77±0,34 cm (jobb lábon p=0,0001, bal lábon p=0,0002).  A terhelt érték csak a bal lábon volt szignifikáns, itt a tornaprogram előtti érték 1,63±0,52 cm, a tornaprogram után 1,07±0,43cm lett (p=0,0003). Az Y-balance teszt során majdnem minden irányba erősen szignifikáns eredményt (p≤0,01***) kaptunk. Következtetések: Eredményeinket tekintve megállapíthatjuk, hogy a tornaprogramunk sikeres volt és a medialis hosszanti boltozat emelését értük el.

Témavezető: Besenyei Blanka

Bevezetés: A mozgásfejlődés tekintetében óvodás korban történik a mozgások tökéletesítése, illetve a gyermekek életében számos új mozgás és különböző mozgáskombinációk jelennek meg. Az általunk vizsgált életszakaszban kifejezetten hatékonyan fejleszthető a gyermekek egyensúly és mozgáskoordinációs képessége. Célok, Hipotézisek: Feltételeztük, hogy az általunk vizsgált 3 éves gyermekek képesek végrehajtani olyan egyensúly és mozgáskoordinációs gyakorlatokat, melyek nagyfokú figyelmet igényelnek és olykor nem tartalmaznak játékos elemeket. Feltételeztük továbbá, hogy intervenciós programunk látható és mérhető módon fogja javítani az egyensúlyozó és mozgáskoordinációs képességet, valamint a memóriát és a figyelmet. Kutatásunk elsődleges célja az egyensúly és a mozgáskoordináció fejlesztése volt, illetve esetleges elmaradás esetén szerettük volna az említett készségeket megfelelő szintre növelni. Célunk volt a figyelem és a memória fejlesztése is. A mozgás megkedveltetését is célul tűztük ki, melynek elérése érdekében játékos feladatokat alkalmaztunk. Módszerek: Kutatásunkban 12 fő 3,6±0,23 éves lány és 4 fő 3,5±0,12 éves fiúgyermek vett részt egy 8 hetes intervencióban heti kétszer, mely célzottan a fentebb említett képességek fejlesztésére irányult. A szülőkkel beleegyezési nyilatkozatot írattunk alá, mellyel hozzájárultak kiskorú gyermekük programunkban való részvételéhez. Ezután a gyermekek kognitív, egyensúlyozó és koordinációs képességének felmérése következett. A 40-45 perces foglalkozásokkal játékos, de hatékony módon, instabil felületek és mondókák alkalmazásával igyekeztünk javítani az említett készségeket. Az intervenció végén megismételtük a teszteket. A két vizsgálat eredményeit Microsoft Excel-ben rendszereztük, Saphirow-Wilk teszttel normalitást ellenőriztünk. Végül páros t-próbát, illetve Wilcoxon próbát alkalmaztunk a szignifikancia meghatározására. Eredmények: A mért eredmények alapján elmondható, hogy az általunk alkalmazott módszerek hatékonyak az egyensúly és mozgáskoordinációs képességek, illetve a kognitív képességek fejlesztésére egyaránt. Mindezt bizonyítja, hogy a tesztek többségénél (p≤0,01), (p≤0,001); esetenként (p≤0,05) változásokat tapasztaltunk. Összegzés: Hipotéziseink beigazolódtak, az általunk kitűzött célok teljesültek, a tornaprogram hatásosnak bizonyult. Fontosnak tartjuk, hogy az óvodás gyermekek minél több egyensúly és mozgáskoordináció fejlesztő feladatot végezzenek az óvodai oktatási program keretein belül.

Témavezető: Pappné Vincze Boglárka

Bevezetés: Az iskoláskorú gyermekeknél egyre jellemzőbbé vált a mozgásszegény életmód az iskolában töltött idő és a szabadidőben végzett elektronikai eszközök használata miatt, mely a fizikai aktivitás csökkenésével és a sporttevékenységet háttérbe szorulásával jár. Ez a fajta mozgásszegény életmód tartásbeli problémák és hanyagtartás kialakulásához vezet. Célkitűzés: Kutatásunk során célunk felmérni a hanyagtartás jelenlétét a 10-13 éves korosztályban, majd egy célzott mozgásprogram kialakítása a testtartásért felelős izmok állapotának, erejének fejlesztésére. Továbbá célunk osztályfőnöki óra keretein belül edukációt tartani a Gerinciskoláról. Hipotézisek: Feltételeztük, hogy (1.) a vizsgált gyermekek esetében pozitív lesz a különböző tartásbeli problémák megléte, valamint az (2.) optimális testtartás kialakításáért felelős izmok között egy kóros izomegyensúly lesz jelen, (3.) pozitív változás tapasztalható a mérések között és (4.) a mozgásprogram hatására a testtartásért felelős izmok ereje növekedni fog. Módszertan: Hagyományos és speciális gyógytorna tesztekkel mértük fel a gyermekek gerinc görbületeit, azok mozgásterjedelmét, illetve a törzsizmaik erejét: Delmas index, Shober I-II, Szfinx és Cobra teszt, lateralflexio mérése, fal-occiput távolság, a Stabilizer Pressure Bio-feedback törzsizomerőmérő és a Funkcionális Mozgásminta Szűrő (FMS). Eredmény: A célcsoportot (n=12, átlagéletkor 10,25±0,45 év), a kontroll csoportot (n=10, átlagéletkor 11,40±0,52 év) a Debreceni Ibolya Utcai Általános Iskola lány tanulói alkották, összesen 22-en. A célcsoport résztvevőinél a thoracalis gerinc mobilitását vizsgáló Cobra és Schober II teszt esetében a tornaprogram hatására pozitív változást értünk el. A lumbális gerinc mozgástartományát vizsgáló Szfinx (p=0,0003) és Schober II teszt átlagértékeinél (p=0,0010) szignifikáns változást tapasztaltunk. A lateral flexio 35,83±12,53 cm átlagérték 32,54±11,70 cm lett és fal-occiput távolság 2,75±1,31 cm átlagérték 1,38±1,07 cm-re változott a program hatására. A törzserőmérő alapján az intervenció után kevesebb kiugrást tapasztaltunk a gyerekeknél és az FMS Váll mobilitás tesztnél több pontot értek el. A kontroll csoportban szembetűnő eltérést tapasztaltunk intervenció nélkül a Szfinx, Cobra és lateral flexio teszteknél. Értekeik tornaprogram nélkül negatív irányba változtak. Megbeszélés: Eredményeink alapján megállapítható, hogy az általunk tartott célzott mozgásprogram hipotéziseinkkel összhangban sikeres volt.

Témavezető: Besenyei Blanka

Bevezetés A mediális talpboltozat süllyedés, elterjedtebb nevén lúdtalp, az egyik leggyakoribb kórkép, szinte népbetegségnek tekinthető. Minden jel arra mutat, hogy a boltozatsüllyedés ellen vívott harcban a legjobb ezközünk a fiatal korban megkezdett prevenció. Célok, Hipotézisek Hipotéziseinkben feltételeztük, hogy az óvodáskorú gyermekek mediális hosszanti boltozatos szerkezete eltér a fiziológiástól, valamint, hogy ennek az eltérésnek az oka a még fejletlen vagy gyengült lábszár izomzat. További hipotézisünk volt, hogy az alkalmazott tornaprogram hatására az izomzat megerősödik és a boltozatsüllyedés mértéke mérséklődik. Kutatásunk során, elsődleges célunkként fogalmaztuk meg az óvodás korú gyermekek lábának vizsgálatát, mely során megismerhettük a boltozatos szerkezetük állapotát. Ennek megfelelően fő célunk volt a tornaprogramom által minél jobban elősegíteni a gyerekek boltozatának fejlődését, izmaik megerősödését. Célunk volt továbbá a gyermekek edukálása is a talp boltozatos szerkezetének fontossága tekintetében. Módszerek Kutatásunkban 17 óvodás gyermek vett részt egy 12 hetes intervencióban, mely célzottan a talp boltozatos szerkezetét fenntartó izmok fejlesztésére koncentrált. Beavatkozásunk nulladik lépéseként a szülőkkel beleegyező nyilatkozatot írattunk alá melyben, hozzájárultak a kiskorú gyermekük programunkban való részvételéhez. Az első mérésen boltozatot vizsgáló teszteket és talplenyomatokat vizsgáló teszteket alkalmaztunk. A tornaprogram során heti kétszer 45 percben hatékony, de játékos gyakorlatokkal, instabil felületek használatával erősítettük a gyermekek lábizomzatát. Az intervenció végén ismét elvégeztük a fent említett teszteket. A vizsgálaton felvett adatokat Excelben rendszereztük majd Páros-T próbát vagy Wilcoxon signed-rank tesztet alkalmaztunk. Eredmények Intervenciós tornaprogramunk eredményei arra engednek következtetni, hogy az álltalunk alkalmazott módszerek hatékonyak a mediális hosszanti boltozat fejlesztésében. Mindezt alátámasztja, hogy a tesztek során erősen szignifikáns (p<0,01), (p<0,001) változásokat értünk el.  A leglátványosabb fejlődést a Feiss line teszt mutatta meg, melyben minden gyermek esetében sikerült a lúdtalp súlyosságát I. stádiumúra javítani. Összefoglalás Összességében a tornaprogram sikerességét és a boltozatfejlesztés fontosságát igazolják a statisztikai eredmények, valamint az Óvónők, szülők és gyermekek szubjektív visszajelzései, melyek kivétel nélkül pozitívak voltak a torna hatásait illetően.

Témavezető: Pappné Vincze Boglárka

Introduction: Stress and anxiety are prevalent concerns among university students, with studies reporting high incidence rates. While pharmaceutical and psychological therapies are widely employed, physiotherapy has shown a positive effect on mental health. Aims and hypothesis: The aim of this study was to investigate the prevalence of high levels of anxiety and stress among the students we surveyed, as well as to determine whether virtual reality assisted exercises can be an effective treatment for stress and anxiety by alleviating symptoms. Methods: In our study we used the DASS 21 (Depression Anxiety and Stress Scale) questionnaire, supplemented by our own questions. We also added a posture analysis phone app to our study, which rates the posture of the test person on a scale of 1 to 5. Based on our questionnaire, we selected those who had high levels of stress and anxiety and asked them if they would voluntarily participate in a 3-week intensive VR assisted exercise program. At the end of the intervention, any changes were measured back using the same test methods used previously. Results: A total of 196 students completed our questionnaire. Based on our results 31% had both high levels of anxiety and stress. Among them, we selected 19 participants for our intervention group, with an average age of 20±1.45 years. After the intervention, statistically significant improvements were found in the stress levels (p=0.001) and there was also significant difference in the anxiety levels of the participants (p=0.023). Before the intervention, 47% of postural changes were observed to be different from physiological, but no significant improvement was found at the end of the program (p=0.666). Conclusion: Based on the results of the study, it can be concluded that virtual reality assisted physiotherapy can improve stress and anxiety levels among young adult students within the framework of a short-term program.

Témavezető: Mária Bucsku

Bevezetés: A stroke-on átesett betegek az önellátásra irányuló törekvésük miatt kompenzációs mozgásokat alkalmaznak, melyek korlátozhatják a fiziológiás mozgásminták újratanulását. A Bobath szemlélet ezen nem megfelelő kompenzációs stratégiák gátlásán túl a szelektív mozgás kontrolljára és a testtartás szabályozásra helyezi a hangsúlyt az érzékszervekből érkező információk hatékony feldolgozásán keresztül. Célok: Célként tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a Bobath szemléletű mozgásprogram hatékonyságát a kórházban tartózkodás ideje alatt, valamint, hogy eredményeinket összehasonlítsuk a hagyományos gyógytornában részesülő betegek eredményeivel. Módszerek: A Bobath szemlélet alapján összeállított tornaprogramba 17, míg a hagyományos gyógytornában részesülő csoportba 18 főt vontunk be. Az anamnézis felvétele után a betegek önellátásához szükséges mozgásokat mértük fel a Postural Assessment Scale (PASS) teszt segítségével. Ezután elvégeztük a Modified Functional Reach (MFR) tesztet az ülőegyensúly vizsgálatára, továbbá a Timed Up and Go tesztet a járás közbeni egyensúly felmérésére. A Bobath szemlélet alapján alkalmazott technikákat az egyén képességeihez adaptálva választottuk ki. Egy betegen 3-5 féle technikát alkalmaztunk. A hagyományos gyógytorna fekvő helyzetben vagy ülésben történt, és állapottól függően sétával folytatódott. Minden 4. napon újramértük a páciensek fejlődését a vizsgálótesztekkel. A kórházban tartózkodás rövid ideje, valamint rendszerszintű problémák miatt a mozgásterápia első 3 napja alatt elért eredményeinket tudtuk statisztikailag kiértékelni. Eredmények: Csoporton belül a tesztek intervenció előtt mért értékeit az intervenció után mért értékekkel összehasonlítva 2 tesztnél tapasztaltunk szignifikáns fejlődést. A PASS teszt esetén mind a Bobath (p<0,001), mind a gyógytorna csoport (p<0,001); a TUG teszt esetében pedig a hagyományos gyógytornában részesülő csoport résztvevőinek eredményei (p=0,02) voltak szignifikánsan jobbak az intervenció után. A két csoport eredményeit összehasonlítva egyik teszt esetében sem találtunk szignifikáns különbséget. Összefoglalás/Következtetések: A betegek állapota 3 nap kórházban tartózkodás után is látványos, valamint statisztikailag is igazolható fejlődést mutatott az alkalmazott mozgásterápia típusától függetlenül, ami alátámasztja az intervenciónk eredményességét továbbá hangsúlyozza a gyógytorna fontosságát az akut ellátás során.

Témavezető: Bucsku Mária és Varga Eszter

Bevezetés: A várandósság során a nők szervezetében végbemenő változások a mozgásszervrendszerre is hatással vannak. Szülést követően az idő, - valamint a megfelelő tudás hiánya egészségkárosodáshoz vezethet, mely megelőzhető, ha az édesanyák kellő figyelmet fordítanak a saját egészségi állapotuk megőrzésére és fejlesztésére. Célok, hipotézisek: Vizsgálatunk célja volt felmérni a 20 és 35 éves kor közötti édesanyák várandósság előtti, alatti és utáni mozgásszervrendszert érintő problémáit. Továbbá célunk volt egy ismeretterjesztő oktatóprogramon keresztül szakmai információkkal ellátni a szülésen átesett nőket, annak érdekében, hogy a szülés után beépítsék az elhangzott információkat a mindennapokba egészségmegőrzésük és fejlesztésük céljából. Módszerek: Felmértük a természetes szülésen és császármetszésen átesett nők fizikális állapotát közvetlenül a szülés után egy saját készítésű, papír alapú kérdőív segítségével, majd a 6 hetes gyermekágyi időszak végén online kérdőív formájában. Az első kérdőíves felmérés után egy 20 perces oktatóelőadást tartottunk, melyet kiegészítettünk egy számukra összeállított brossúrával, amit hazavihettek. Eredmények: A kutatásban összesen 80 fő vett részt. Az intervenciós csoportba 31 főt, míg a kontroll csoportba 49 főt vontunk be. A résztvevők átlagéletkora 29,74±3,33 év volt. Az oktatásban résztvevők 100%-a tudta alkalmazni a mindennapokban a tanult ismereteket. Az intervenciós csoport tagjainál a fájdalomérzet szignifikánsan jobban csökkent (p<0,001), míg az általános erőnlét és izomerő szignifikánsan jobban fejlődött (p<0,001) a gyermekágyi időszakban a kontroll csoport tagjaihoz képest. Az intervenciós csoport tagjainak ismerete a megfelelő sporttevékenységekről, és annak alkalmazásáról jobb, mint a kontroll csoport tagjainál, de szignifikáns különbség nem volt tapasztalható (p=0,536). Az oktatóprogramban részt vevő nők statisztikailag jobban érdeklődnek olyan ismeretek iránt, melyekkel tovább fejleszthetik és megőrizhetik egészségi állapotukat (p<0,001). Következtetések: Megállapítottuk, hogy egy oktatóprogram segítségével hatékonyan tudjuk fejleszteni a szülésen átesett nők egészségi állapotát és kedvezően tudjuk befolyásolni mozgásszervrendszerüket érintő tudatos döntéseiket.

Témavezető: Bucsku Mária és Dr. Krasznai Zoárd Tibor