11:30 PTECH.1 Ngo Dang Minh Anh, Gyógyszerésztudományi Kar IV.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

For centuries, rose hip has been used as a well-known and potent anti-inflammatory active ingredient in many traditional medications. This herbal drug also has high content of antioxidant components, therefore can be applied in various therapeutic and preventive remedies. This study aims to formulate and test different topical gels containing rose hip extract, with different excipients, in order to find the most effective and safest formula for skin treatment. The main compositions are purified water, dry rose hip extract, glycerin and different types of gel forming carbopol. Each formula has different concentration of labrasol, transcutol and triethanolamine, which act as penetrating enhancer. To investigate the physical characteristics of the formulas, texture analysis were performed. pH test was also conducted to examine chemical properties. Finally, a series of experiments including antioxidant capacity assay, dissolution test, and cytotoxicity assay help to ensure the benefit and safety of the topical gel. As a result, a formula with rose hip extract, which is non-toxic, have great antioxidant and anti-inflammatory effects and permeability, was developed.

Témavezető: Dr. Dávid Zsolt Sinka

11:45 PTECH.2 Csiki Vanda Réka, Gyógyszerésztudományi Kar IV.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

Bevezetés:  A napjainkban is előszeretettel alkalmazott magisztrális gyógyszerkészítmények megfelelően hosszú ideig történő eltartásához elengedhetetlen a tartósítószerek alkalmazása, ugyanis ezek a segédanyagok biztosítják a készítmény mikrobiológiai stabilitását az általában nagy víztartalommal rendelkező készítmények számára. A jelenleg érvényes FoNo VIII. belsőleges készítmények tartósítására a metil-parabén alkoholos oldatának, a Solutio conservans-nak a használatát írja elő. A parabének vegyületcsaládján kívül ugyanakkor több, a kozmetikai, gyógyszer- és élelmiszeriparban is használatos vegyület alkalmazható antimikrobiális védelem kialakítására. Ilyenek például a szorbinsav, benzoesav, illetve ezek származékai, melyek kevesebb mellékhatással bírnak a parabénekhez képest. Célkitűzés, módszerek: Kutatásunk célja, hogy a gyári készítményeknél elterjedt, ugyanakkor a magisztrális gyógyszerkészítésben nem engedélyezett vegyületeknek a metil-parabénhez képest ekvivalens hatását vagy nagyobb hatékonyságát igazolja. Elsősorban a per os alkalmazandó gyógyszerkészítmények további tartósítási lehetőségeit vizsgáltuk emulziós és szuszpenziós gyógyszerformákon. Az Európai Gyógyszerkönyv 5.1.3. előírása alapján benzoesav, szorbinsav, kálium-szorbát, nátrium-benzoát alkoholos, illetve vizes oldataival tartósított készítményeket S. aureus és P. aeruginosa referencia törzsekkel fertőztünk, majd az adott faj igényeinek megfelelő hőmérsékleten inkubáltuk a mintákat. A tenyészetből az előírt időpontokban a megfelelő táptalajra kioltást végeztünk és telepszámolás után megállapítottuk, hogy az Európai Gyógyszerkönyv által előírt logaritmikus csíraszám csökkenés bekövetkezett-e. Eredmények: Folyamatban lévő kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy az általunk vizsgált, az iparban használt tartósítószerek a legtöbb esetben ekvivalens de olykor a metil-parabént meghaladó antimikrobiális hatás kifejtésére voltak képesek.

Témavezető: Dr. Nemes Dániel

12:00 PTECH.3 Batta Bálint, Gyógyszerésztudományi Kar V.

Molekuláris és Nanogyógyszerészeti Tanszék/ Department of Molecular and Nanopharmaceutics

A kurkumin egy kis molekulatömegű, lipofil molekula, amely vízben gyakorlatilag nem oldódik, illetve rossz az orális biohasznosulása is. Ez a molekula a kurkuma rizómáiból (Curcuma longa) származik, melyet az élelmiszeriparban széleskörben alkalmaznak fűszerként, illetve pigmentanyagként. Mindemellett a kurkuminnak számos jótékony farmakológiai hatása is van, mint például gyulladáscsökkentő, antioxidáns és antibakteriális. A ciklodextrinek széles körben alkalmazott segédanyagok a lipofil molekulák vízoldékonyságának és biohasznosulásának növelésére. Munkánk során célul tűztük ki a kurkumin vízoldékonyságának, illetve biológiai hasznosulásának növelését. Célunk volt kurkumin hidroxi-propil-béta-ciklodextrin komplexek, valamint csak kurkumin és kurkumin-ciklodextrin tartalmú PLGA nanopartikulumok formulálása. A formulált nanopartikulumok tulajdonságainak-méreteloszlásának, morfológiájának és bezárási hatékonyságának-valamint citotoxicitásának vizsgálata Caco-2 intesztinális epitél sejteken. A kurkumin-ciklodextrin komplexeket oldószer elpárologtatásos módszerrel, míg a nanopartikulumokat nanoemulgeáláson alapuló eljárással állítottuk elő. A nanopartikulumok optimális összetételt faktoriális kísérlettervezéssel határoztuk meg, mely során a kurkumin koncentrációját, az emulgeálási időt és a fordulatszámot változtattuk. A formulált nanopartikulumok méreteloszlását dinamikus fényszórás technológiával (DLS), morfológiáját pedig pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A nanopartikulumok citotoxicitását Caco-2 sejteken MTT módszerrel vizsgáltuk. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy sikeresen formuláltunk kurkumin tartalmú ciklodextrin komplexeket és PLGA nanopartikulumokat. A formulált komplexek és nanopartikulumok rövid (30 perc) inkubációs időt követően nem gyakorolnak toxikus hatást a Caco-2 intesztinális epitél sejtekre.

Témavezető: Dr. Rusznyák Ágnes

12:15 PTECH.4 Csapó Enikő, Gyógyszerésztudományi Kar IV.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

Napjainkban egyre többen részesítik előnyben a természetes eredetű hatóanyagot tartalmazó készítmények alkalmazását mind betegség kezelésében, mind pedig preventív célzatból. A Curcuma nemzetség tagjait évszázadok óta használják az orvostudományban komplex összetételük és az emberi egészségre gyakorolt jótékony hatásaik révén. A Curcuma longa (C. longa) legfontosabb komponensei a kurkuminoidoknak nevezett fenil-propanoid-származékok, melyek a kurkuma jellegzetes sárga színét adják. Ezek közül a legszélesebb körben vizsgált vegyület a kurkumin, egy élénksárga színű vegyület, mely a növény szárított rizómájából izolálható. A szakirodalom szerint jelentős gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatással bír. Kísérleti munkánk célkitűzése olyan készítmények formulálása volt, melyek természetes hatóanyagként kurkumin port tartalmaztak. A kurkumin rendkívül rossz oldhatósággal rendelkezik, ezért a formuláláshoz önemulgeáló rendszereket hoztunk létre különböző nemionos felületaktív segédanyagok és izopropil-mirisztát segítségével. Malvern Zetasizer NanoS műszer segítségével DLS (dynamic light scattering (dinamikus fényszórásmérés) vizsgálatot végeztünk, meghatároztuk a formulációk cseppméretét és zéta potenciálját. Citotoxicitási vizsgálatot végeztünk humán keratinocita (HaCaT) sejtvonalon az összetételek toxikus hatásának kizárása céljából. A kurkumin biohasznosulásának növelése érdekében az önemulgeáló rendszerek és nátrium-alginát felhasználásával mikrokapszulákat formuláltunk Büchi Encapsulator B-395 Pro berendezéssel, majd liofilizáltuk őket. Morfológiai vizsgálatokat végeztünk pásztázó elektronmikroszkóppal, emellett meghatározásra került a bezáródási hatékonyság és a duzzadási képesség is. Kioldódási vizsgálatot végeztünk mesterséges gyomor-és bélnedvben, majd spektrofotométer segítségével értékeltük a hatóanyag mennyiségét. A DLS méréssel megállapítottuk, hogy az önemulgeáló rendszerek cseppmérete nanométeres tartományba esik. A mikrokapszulák mérete és felszíne a liofilizálást követően optimálisnak bizonyult. A hatóanyag bezáródási hatékonysága 89%-nak adódott, míg a kioldódási vizsgálat alapján 2 óra elteltével a kurkumin közel 40%-a oldódott ki a bélnedvbe. A konvencionális gyógymódokhoz képest ezen készítményekkel történő kezelés kevesebb mellékhatással járhat, biztonságosan alkalmazható, ezáltal javulhat a betegek terápiás együttműködése és életminősége.

Témavezető: Dr. Józsa Liza

12:30 PTECH.5 Csendes Orsolya, Gyógyszerésztudományi Kar V.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

Kísérleti munkánk célja olyan olvadékformulációk létrehozása, melyekben az elnyújtott hatóanyagleadás, a gasztroretenció és az alacsony vízoldékonyságú hatóanyag oldékonyságának növelése együttesen megvalósítható anélkül, hogy szilárd adszorbenst alkalmaznánk hordozóként [1,2]. A munkánk során kurkuminnal, mint BCS-4-osztályú modellhatóanyaggal dolgoztunk. A projekt folyamán célunk volt olyan önemulgeáló rendszer kialakítása, mely testhőmérsékleten is szilárd és képes a hatóanyagot mikroméretű cseppekben emulgeálni. A segédanyagok kiválasztásakor irodalmi adatok alapján figyelembe vettük, hogy az önemulgeáló rendszerbe a maximális mennyiségű kurkumint tudjuk beoldani. A felhasznált anyagok a következők voltak: PEG 4000 és 6000, valamint Kolliphor RH 40, Gelucire 44/14 és 48/16. A formulációk létrehozását követően dinamikus fényszórás (DLS)-módszerrel ellenőriztük a diszpergált részecskék méretét. A legsikeresebbnek mutatkozó formulációkat továbbvittük a következő fejlesztési fázisba. A nyújtott hatóanyagleadás megvalósításakor az önemulgeáló rendszerrel kompatibilis, olvadékképzésre alkalmas lipofil segédanyagokat választottunk ki, melyeket 5 ill. 10%-ban adtunk az önemulgeáló rendszerhez. A retardizáló segédanyagok sztearinsav, sztearilamin és gliceril-disztearát voltak. DLS-mérések adatai alapján megállapítottuk, hogy a részecskeméret növekedésével kell számolni, a cseppméret átlaga 2µm-es tartományba esik. A legalkalmasabb segédanyag a sztearilamin volt, 10m/m%-os koncentrációban. Kioldódásvizsgálatot végeztünk pH 1,2-es sósav-oldatban, mellyel igazoltuk a hatóanyag-kioldódás elnyújtását: a kezdeti azonnali leadást 5-6 óra időtartamra sikerült elnyújtanunk. A gasztroretenció eléréséhez a rendszer olvadékát habosítottuk, melynek eredményeként 0,971g/cm3-re csökkent a sűrűség; ez elegendő a vizes közegben való úszáshoz. Por-röntgendiffrakciós vizsgálatokkal meghatároztuk, hogy a kurkumin nem kristályos állapotban van jelen a rendszerben, majd MicroCT-módszerrel igazoltuk, hogy a habosodás egyenletes, az eloszlatott légbuborékok mérete 80µm körüli. CaCo2-sejtvonalon végzett MTT-formazán- és Neutral Red-festés, majd spektrofotometriás elemzés után kijelenthetjük, hogy a formulációnk nem mutatott citotoxicitást. Irodalom: 1.  Nardin, I., et al. Adv. Drug Deliv. Reviews, 142, 128-140 (2019) 2.  Joyce, P., et al. Adv. Drug Deliv. Reviews, 142, 102-117 (2019)

Témavezető: Dr. Vasvári Gábor

 

13:00 PTECH.6 Veress Fanni, Általános Orvostudományi Kar IV.

Természettudományi és Technológiai Kar, Kémiai Intézet

A Mágneses Rezonanciás Képalkotás (MRI) korunk egyik legmeghatározóbb orvos diagnosztikai eljárása, mellyel a szervezet nem invazív vizsgálata szignifikánsan fejlődött. Az elmúlt években az intelligens kontrasztanyagok fejlesztése egyre nagyobb szerepet kapott a kontrasztanyag kutatás területén. Az intelligens kontrasztanyagok képesek érzékelni és reagálni a környezetükben zajló biológiai és kémiai folyamatokra. Segítségükkel pontosabb és specifikusabb képet kapunk a szervezetben zajló folyamatokról, pl. a sejtek aktivitásáról, így a tumorok lokalizálásában nagy szerepük van. A Gd(III)-ion alapú kontrasztanyagok által okozott káros hatások, mint a gadolínium lerakódás vagy a nefrogén szisztémás fibrózis (NSF) miatt, intenzív kutatások indultak el új kontrasztnövelő anyagok kifejlesztése céljából. Ezen kutatáshoz kapcsolódva célunk a termodinamikailag stabil, kinetikailag inert, a pH változásra reagáló, Mn(II)-ra, mint esszenciális paramágneses fémionra alapozó pH-érzékeny kontrasztanyag-jelölt előállítása és jellemzése volt. A Mn(II)-komplexálásra alkalmas ligandumot úgy terveztük meg, hogy a szerkezetében F-atomokat is tartalmazzon, így a megszokott 1H-MRI képalkotás mellett, a 19F-MRI képalkotásra is alkalmas legyen. A PC2PA-EA-TFSA komplexképző előállítása és jellemzése után az egyensúlyi paraméterek meghatározására pH-potenciometriás módszert használtunk. Meghatároztuk a Mn(II)-komplex stabilitását (logKMnL=17,30 és pMn=8,63), ami kiugróan nagy értéknek adódott. A PC2PA-EA-TFSA ligandum szulfonamidcsoportjának a protonálódási állandója pK=9,47, ami a Mn(II)-komplex esetében pK=8,23-ra csökkent. Relaxometriás vizsgálataink alapján ezen pH felett a komplex nem tartalmaz a fémionhoz koordinálódó vízmolekulát, míg alatta a protonált komplexben ez megjelenik, amire a relaxivitás adatok alapján következtetünk. Azonban a komplex-protonálódási állandója távol esik a fiziológiás pH-tartománytól, így teszteltük azt is, hogy a Gd(III)-komplex esetében hogy alakul ez az állandó. Ezen vizsgálat alapján (pK=7,29) a [Gd(PC2PA-EA-TFSA)]-komplex potenciális pH-érzékeny bimodális kontrasztanyag-jelöltnek tekinthető. A [Mn(PC2PA-EA-TFSA)]-komplex inertségéről 1H relaxometriás módszerrel Zn(II)-vel lejátszódó cserereakciók elemzésével gyűjtöttünk adatokat 25 és 37°C-on pH=6,0-nál. A felezési idő 25°C-on 37,94 óra volt, míg 37°C-on 13,37 órára csökkent, amely messze meghaladja a klinikai próbák alatt álló [Mn(PyC3A)]-kelátra mért közel fél órás felezési időt.

Témavezető: Dr. Tircsó Gyula és Váradi Balázs

13:15 PTECH.7 Pártos Péter, Gyógyszerésztudományi Kar IV.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

A WHO adatai szerint több mint 422 millió ember él cukorbetegséggel világszerte, melynek szövődményei jelentős mértékben rontják a betegek életminőségét. A betegség kezelésében alkalmazott inzulin készítmények jelenleg szinte kizárólag injekció formájában érhetők el annak ellenére, hogy számos hátrányos tulajdonságuk lesz ezáltal, többek között a betegek rendkívül alacsony terápiában való együttműködése. A biotechnológiai módszerek gyorsütemű fejlődése az elmúlt évtizedekben nagymértékben felgyorsította a terápiában alkalmazott peptid típusú vegyületek, illetve fehérjék, így az inzulin nagy mennyiségben történő előállítását, lehetővé téve ezzel a gyógyászatban történő további felhasználásukat. Azok a noninvazív gyógyszerformák, melyek segítségével a hatóanyag szájon át történő adagolása megoldható, amellett, hogy megszüntetik az injekciók alkalmazásával járó fájdalmat, csökkentik azok előállítási költségéit is. Az orális inzulin tartalmú gyógyszerhordozó rendszerek fejlesztése azonban folyamatos kihívást jelent a gyógyszertechnológiai kutatás számára, mivel a formuláció során számos, a peptidek kedvezőtlen tulajdonságaiból eredő akadályt kell leküzdeni. A gasztrointesztinális traktusban történő gyakori peptid degradáció, az alacsony permeabilitásuk és az amfifil tulajdonságuk mind megnehezítik az orális gyógyszerkészítmények előállítását. A kutatás célja egy olyan innovatív szilárd gyógyszerhordozó rendszer kialakítása volt, mely amellett, hogy növeli az inzulin orális biohasznosulását, a humán szervezet által jól tolerálható, kevesebb mellékhatással bíró segédanyagokból épül fel. A formuláció során az inzulinból kalciummal térhálósított nátrium-alginát mikrogyöngyöket képeztünk nyitott polimerizációs módszerrel a peptid védelmének érdekében. A hatóanyag biológiai barriereken keresztül történő felszívódását különböző permeációfokozó segédanyagok inkorporálásával kívántuk fokozni. Elvégeztük a formulációk különböző fizikai, biokompatibilitási, valamint gyógyszerforma vizsgálatait egyaránt. Eredményeink alapján a formulált alginát alapú gyógyszerhordozók ígéretes eszközei lehetnek az orális inzulin tartalmú készítményeknek. A gondosan kiválasztott segédanyagok és az alginát egyaránt képesek fokozni a hatóanyag bélrendszerben történő felszívódását, továbbá megvédik azt a gasztrointesztinális traktus enzimatikus emésztésétől. Az ilyen szemlélettel kialakított készítmények növelhetik a betegek inzulinterápiában mutatott együttműködését.

Témavezető: Dr. Kósa Dóra

13:30 PTECH.8 Hosszú Zsolt, Gyógyszerésztudományi Kar V.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

A BGP-15 egy gyógyszerjelölt molekula, amely több tudományos kutatás alapját képezi. A tanulmányok során számos jótékony hatását bizonyították már, így például kardioprotektív és gyulladáscsökkentő tulajdonságait. A hatóanyag előnye továbbá, hogy fizikai tulajdonságainak köszönhetően bőrön keresztüli felszívódásra is alkalmas. A gyógyszerjelölt transzdermális alkalmazását nem vizsgálták még, annak ellenére, hogy az ily módon történő adminisztrációja számos előnyt jelenthet, mint például a biztonságos alkalmazás és az adekvát biohasznosulás. Kutatómunkánk céljául tűztük ki a BGP-15 felhasználásával transzdermális tapaszok formulálását, illetve a hatóanyag számára ideális hordozóközeg megtervezését, amellyel megfelelő hatóanyagleadást tudunk elérni, valamint kutatásunk célja volt az előállított gyógyszeres tapaszok több aspektusból történő vizsgálata is. A kísérletek során az első lépés az alkalmazott segéd- és alapanyagok megválasztása, illetve a gyártási körülmények optimalizálása volt Box-Behnken faktoriális kísérlettervezés segítségével, amelynek során az elkészített tapaszokat különböző tulajdonságaik alapján vetettük össze (szakítószilárdság, nedvességtartalom, nedvességfelvétel). A legideálisabb összetétel meghatározása után – amelynek 67%-os PVA és 20%-os etanol tartalom bizonyult 24 óra szárítási idővel –, azt tovább kombináltuk különböző penetrációfokozó segédanyagokkal (Transcutol, Labrasol), annak érdekében, hogy a BGP-15 biológiai hasznosíthatóságát javítani tudjuk. A hatóanyag felszabadulását Franz diffúziós cella segítségével szintetikus membránon keresztül vizsgáltuk, míg permeációját szintén Franz diffúziós cellában tanulmányoztuk sertésfülből származó bőrön keresztül. A hatóanyag felszabadulási vizsgálatok során a Transcutol és Labrasol kombinációját tartalmazó formulációk érték el a legmagasabb hatóanyag felszabadulást. A permeációs vizsgálatok során a felszabadult hatóanyag jelentős része az akceptor fázisban volt kimutatható. A BGP-15 és a vivőanyag közötti kompatibilitást Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia (FTIR) és pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) segítségével bizonyítottuk, amelynek során az is igazolódott, hogy a hatóanyag a formulációkban oldott formában van jelen. Az eredményeink alapján megállapítható, hogy az előállított tapaszok alkalmasak a BGP-15 transzdermális bevitelére, mely fontos és ígéretes lehetőség a hatóanyag indikációs területeit figyelembe véve.

Témavezető: Dr. Pető Ágota

13:45 PTECH.9 Révész Réka, Gyógyszerésztudományi Kar V.

Gyógyszertechnológiai Tanszék

A szkvalént már régóta alkalmazza a gyógyszeripar különböző vakcinákban adjuvánsként, ezzel is fokozva a vakcina hatékonyságát. Napjainkban egyre inkább fontossá válik a megfelelő hatékonyságú oltóanyag fejlesztése. Ennek egyik lehetősége egy új fajta összetételű adjuváns létrehozása, amely a különböző vakcinákban alkalmazható. A kutatásunk során célul tűztük ki egy szkvalén tartalmú nanoemulziós rendszer előállítását különböző tenzidekkel, a gyártás optimalizálását és készítmények gyógyszerforma vizsgálatait. A munka során nanoemulziós rendszerek kialakításához több tenzidet ( Tween 80, Span 85, Kolliphor RH40, Kolliphor EL, Maisine CC, Peceol) is alkalmaztunk. A nanoemulzió gyártásához ultrahangos méretcsökkentést alkalmaztunk. A kialakult rendszerek méretét és stabilitását zéta-sizer (Malvern Nano-ZS Zetasizer, (Malvern Instruments, Malvern, UK)) készülékkel ellenőrizzük. A formulációk pH-ját (Mettler Toledo Seven Easy asztali pH mérő (Inlab Expert Pro elektród)) és ozmolalitását (OSMOMAT 070 vapor pressure osmometer (Gonotec GmbH, Berlin, Germany)) is jellemeztük. A formulációk toxicitását fibroblaszt (NIH-3T3) sejtvonalon MTT módszerrel vizsgáltuk. Az adjuváns hatékonyságát balb/c egereken teszteltük, mely során adjuvált ovalbumint tartalmazó vakcinát kaptak az állatok. Ezt követően az antitest szint meghatározását ELISA kit segítségével végeztük. A kiindulási összetételek közül végül 13 féle különböző összetétel bizonyult megfelelő méretűnek és stabillitásúnak a nanoemulziók közül, melyek közül a 3 hónapos stabilitásvizsgálat során kiválasztottuk a legmegfelelőbbet. A pH és ozmolalitási vizsgálatok során az összetételek a gyógyszerkönyvi követelményeknek megfeleltek. Az összetételek sejtéletképességi vizsgálatai (NIH-3T3 sejtvonalon) nem mutattak toxicitást. Az adjuvált vakcina jelentős antitest termelést váltott ki az állatokban. A fejlesztett nanoemulziós adjuvánsok előállítására egy egyszerűbb módszert dolgoztunk ki, mely az iparban is alkalmazható. A formulált összetételek gyógyszerformai követelményeknek eleget tesznek és sejtéletképességi vizsgálatokban nem mutatnak sejt elhalást. Az alkalmazott adjuváns a vakcina hatékonyságát jelentősen megnövelte. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy potenciális adjuváns fejlesztést hajtottunk végre.

Témavezető: Dr. Haimhoffer Ádám

1. blokk

  • Időpont 11:30-12:45
  • Helyszín Learning Center 1.03
  • Elnök Prof. Dr. Bácskay Ildikó,
    Ngo Dang Minh Anh

2. blokk

  • Időpont 13:00-14:00
  • Helyszín Learning Center 1.03
  • Elnök Prof. Dr. Vecsernyés Miklós,
    Veress Fanni

  • Bíráló bizottság Dr. Fésüs Adina
    Dr. Gyöngyösi Alexandra
    Dr. Váradi Judit
    Dr. Bakai-Bereczki Ilona
    Bozsó Boglárka