OETDK.

Introduction: Erdheim-Chester Disease (ECD) is a rare histiocytic disorder, with only 2000 known cases. It predominantly affects adults, with a higher occurrence in males. Diagnosis relies on characteristic clinical, laboratory, histological, and radiological findings. ECD is the result of the clonal proliferation of myeloid progenitor cells, driven by the somatic mutations of BRAF and other members of the MAPK signaling pathway. BRAF-positive cases are managed with BRAF inhibitors (BRAFi), while BRAF-negative cases receive interferon alfa (IFN-alfa) as first-line therapy, followed by MEK inhibitors (MEKi) as second-line option. Objective: This case study aims to provide a detailed clinical description of three patients in our Hematology department with ECD. Results: Our first patient is a 43-year-old male, who presented with low back pain, polyuria, and polydipsia. Central diabetes insipidus was confirmed. Biopsy from peri-renal tissue proliferation verified BRAF mutation-positive ECD. Treatment involved a BRAFi (dabrafenib), leading to complete metabolic remission (CMR) as confirmed by control positron emission tomography/computed tomography (PET/CT). Our second patient is a 55-year-old male who was investigated for fever of unknown origin and diabetes insipidus. Routine endoscopic and imaging studies, also immunological screening tests were negative. PET/CT revealed osteosclerotic lesions and femur biopsy confirmed BRAF-negative ECD. Initial treatment with IFN-alfa proved ineffective, but subsequent therapy with MEKi (cobimetinib) resulted in CMR. Our third patient is a 29-year-old male, who presented with dyspnea. Chest CT revealed fibrosis and hilar lymphadenomegaly. A lung biopsy confirmed BRAF-negative ECD. After 5 years of observation, he developed skin symptoms and bone pain. PET/CT scan revealed osteosclerotic lesions in the distal bones, and femur biopsy supported the ECD diagnosis. Treatment with IFN-alfa was ineffective, and cobimetinib was administered, leading to PMR. Conclusion: Our cases illustrate that ECD is a complex multisystem disorder with diverse clinical presentations. Early and accurate diagnosis and new targeted therapies are key to improving patients’ survival and quality of life.

Témavezető: Dr. Gulyás Anita és Dr. Magyari Ferenc

Introduction: Innovative risk and response-adapted treatments have elevated the cure rate for classical Hodgkin lymphoma (HL) to 80-85%, yielding long-term survivors. However, a recognized side effect emerges in HL patients following chemotherapy in the form of cognitive dysfunction. This study aims to quantitatively assess cognitive dysfunction in HL patients, exploring correlations with patient-related factors, disease manifestations, and therapeutic interventions. Methods: Computer-assisted assessment (CANTAB) and psychological tests were conducted at three time points (T1, T2, T3). T1 is conducted pretreatment, T2 following 1st line of chemotherapy and T3 following 8.6 years average after therapy. Additional data collected include a Hungarian questionnaire on socio-demographics, disease/treatment details from hospital records. Descriptive statistics, chi-squared/Fisher’s exact tests, t-tests/Mann-Whitney tests/ANOVA/Kruskal-Wallis tests, and Spearman’s correlations were employed. Multiple/binary logistic regression identified predictors of cognitive dysfunction. Results: Median age at diagnosis (T1) was 35 years (20-69) for 30 patients. At T2 (26 patients), median age post-chemotherapy was 35.1 years (21-63). Long-term survivors (T3, 19 participants) had a median age of 42.8 years (29-70). All received chemotherapy (22 ABVD, 8 A+AVD), distributed among 6 early and 24 advanced stages. Initial diagnosis had a male-female ratio of 14:16. Cognitive decline, primarily attention deficit, was identified in 53% (T1), 46% (T2), and visual memory impairment in 36% (T3). Single-domain improvement was 76%, 77%, and 52% at T1, T2, and T3, while multi-domain improvement was 30%, 27%, and 10%, respectively. Correlations were found between working memory, planning, and employment (p=0.012), marital status (p=0.005), and bulky disease (p=0.036). Comorbidities significantly affected attention (p=0.012) and visual memory (p=0.041). Conclusion: Cognitive function, notably attention, was compromised even before chemotherapy. Long-term reduction in cognitive function was observed post-treatment. Employment status, comorbidities, and disease prognosis significantly impact cognitive domains. Immediate support upon diagnosis is crucial for maintaining patients' quality of life throughout treatment.

Témavezető: Dr. Magyari Ferenc és Dr. Virga István

Bevezetés: A nőgyógyászati daganatok a nők körében felismert daganatos megbetegedések jelentős hányadát képzik, a megbetegedések többségénél a korai felismerés, diagnózis felállítása és a definitív kezelés között eltelt idő nagymértékben befolyásolja a folyamat kimenetelét. Ez kifejezetten érvényesül a petefészrekrák és méhnyakrák esetén. A COVID 19 pandémia következtében az egészségügy ellátás nagymértékben átalakult, a beteg utak megváltoztak az ellátórendszer kapacitásának beszűkülése miatt. Vizsgálatunkban ennek hatását elemeztük a petefészek, méhnyak, méhtest és szeméremtest daganatos betegeknél, különös figyelmet fordítva az első szakellátás között és a definitív onkológiai ellátás megkezdéséig eltelt idő, a felismeréskori stádium vonatkozásában. Betegek és módszerek: A vizsgálat retrospektív jellegű, a 2018. január 01. és 2021. december 31. között felismert és kezelt betegek adatait elemeztük. Összehasonlítottuk betegség csoportonként a felismeréskor meghatározott stádiumot, az első szakellátás és a definitív kezelés megkezdése közötti időintervallumot. Az adatok feldolgozásához és statisztikai elemzéséhez IBM SPSS 28.0 rendszert használtunk. Eredmények: A vizsgált betegpopulációban (n=987) a felismeréskor a stádiumok jelentősen átrendeződtek a COVID-19 pandémia alatt, a korai stádiumú betegek aránya jelentősen csökkent (I-es stádium 51%-ról 45%-re, II-es stádium 15%-ról, 13%-ra), míg az előrehaladott stádiumban felismert betegek aránya jelentősen emelkedett (III-as stádium: 25%-ról 28%-ra, IV-es stádium 8%-ról 14%-ra). A szakellátásban töltött idő a COVID előtt átlagosan 3 hónap (+-4,1), míg a COVID alatt 3,5 hónap (+-3,4) volt, a különbség statisztikailag nem szignifikáns (p=0,081). Az elemzést betegség csoportok és stádiumok alapján is elvégeztük. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy minden betegség csoportot figyelembe véve az előrehaladott stádiumú betegek aránya jelentősen növekedett, ez kifejezetten igaz volt petefészek és méhnyakrákos betegek körében. A szakellátásban töltött időintervallum, amely magában foglalja a felismerést, szövettani diagnózis felállítását és képalkotó vizsgálatok elvégzését is a definitív kezelés megkezdése előtt jelentősen nem növekedett klinikánkon, amely alapján megállapíthatjuk, hogy a nőgyógyászati onkológiai ellátás a COVID pandémia idején is megfelelően működött.

Témavezető: Dr. Krasznai Zoárd és Dr. Molnár Szabolcs

Bevezetés: A pembrolizumab egy immunellenőrzőpont-gátló szer, amely a tumorsejt és a T-sejt interakciójában a programozott sejthalál ligand 1 (Programmed Cell Death Ligand 1, PDL-1) és receptora (Programmed Cell Death Protein 1, PD-1) közötti kapcsolatot blokkolja és ezzel gátolja a daganattal szembeni immuntoleranciát. A méhnyakráksejtek nagyarányú PDL-1 expressziójával is magyarázható, hogy a klinikai vizsgálatokban a pembrolizumab hatékonynak bizonyult a recidiváló és metasztatikus méhnyakrák első- és többed vonalas palliatív ellátásában. Azonban a klinikai gyakorlatban kezelt betegek általános állapota (ún. ECOG státusz), szervi funkciói rosszabbak és a pembrolizumab beszerzésének ideje is hosszabb, mint vizsgálati körülmények között. Célkitűzés: Elsővonalban a pembrolizumab alapú kombináció és a későbbi vonalban a pembrolizumab monoterápia hatékonyságának elemzése a klinikai gyakorlatban. Anyag, módszer: A Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 2020. január 01. és 2023. szeptember 01. között indított pembrolizumab kezelésekre vonatkozó betegadatok retrospektív áttekintése a Medsolution és az UDMED rendszerekben. Az adatfeldolgozás Microsoft Excel táblázatkezelővel történt. Eredmények: Elsővonalban 7 beteg kapott platina-paclitaxel-pembrolizumab±bevacizumab kombinációt. A terápia kezdetekor medián koruk 65 év (32-72), a kreatinin clearance (KrCl) 43 ml/min (20-134), az ECOG státusz 3 esetben 1-es volt. A pembrolizumab a medián 4. (3-5.) kemoterápiás ciklustól indult. Medián 42 hetes (18-66) megfigyelési idő alatt 3 betegnél komplett, 1 esetben parciális válasz, 1 esetben stabilizáció jelentkezett, 4 betegnél jelenleg is tart a kezelés; 3 beteg hunyt el tumorprogresszió (1 eset) és urosepsis (2 eset) miatt. Pembrolizumab monoterápiát 7 esetben alkalmaztunk. A betegek medián kora 50 év (36-64), a KrCl 46 ml/min (13-101), az ECOG 5 esetben 1-es volt. A medián 29 hetes (12-57) utánkövetés alatt 1 esetben alakult ki komplett válasz, amely 37 hete tart. Öt beteg elhunyt tumorprogresszió miatt, közülük 1 esetben valósult meg átmeneti betegségstabilizáció 25 héten át. A pembrolizumab engedélyeztetési folyamata medián 5,5 hetet (2,5-10) vett igénybe. Súlyos mellékhatást nem észleltünk. Konklúzió: A pembrolizumab alapú terápiák a klinikai gyakorlatunkban is hatékony kezelésnek bizonyultak a recidiváló és metasztatikus méhnyakrák ellátásában.

Témavezető: Dr. Krasznai Zoárd Tibor és Dr. Árokszállási Anita

Az endometrium carcinoma hazánk egyik leggyakoribb nőgyógyászati daganatos megbetegedése, s bár szimptómái alapján többségében korai stádiumban diagnosztizálható, a műtétes terv felállításának elengedhetetlen feltétele a preoperatív vizsgálatok megléte, mely alapján a műtéti radikalitás optimalizálható. Kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, vajon a preoperatív vizsgálatok prediktív értéke függ-e attól, milyen intézményi szinten végezték el azokat, különbséget téve vidéki kórház, megyei kórház, valamint tercier onkológiai központ között. 2019. július 1. és 2023. március 1. közötti időszakban, 224 beteg esetében történt műtétes beavatkozás korai stádiumú (FIGO 2009 IA, IB, II st.) endometrium carcinoma miatt a Debreceni Egyetem KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Értékeltük a preoperatív mellkas és hasi CT, kismedencei MR, illetve szövettani eredményeket, az alcsoportokat többváltozós statisztikai modellekkel hasonlítottuk össze SPSS v.23 segítségével. Az intézményeket prioritási szint szerint összehasonítva, a preoperatív vizsgálatok prediktív értéke magasabb volt az onkológiai központ esetében (Chi-négyzet teszt p=0,039). A vidéki kórházakban végzett preopeatív vizsgálatok esetében az upstaging előfordulása statisztikailag tendenciaszintű eltérést mutatott (p= 0,056), és a radiológiai stádiumot tekintve tendenciaszintű fordított korreláció volt megfigyelhető a betegség stádiuma és a radiológus kolléga szakmai tapasztalata között (p=0,07). Binomiális logisztikus regresszió és modellillesztés segítségével, összehasonlítva a preoperatív diagnózist a végleges szövettannal, szignifikáns különbség (p=0,013) adódott az onkológiai központban végzett vizsgálatok esetében az összes többi vizsgálattal szemben. Preoperatíve endometrium intraepiteliális neopláziával vagy atípusos komplex hyperplasiával diagnosztizált betegek esetében 73%-ban (14/19) korai stádiumú endometrium carcinoma diagnózisát adta a végleges szövettan, melyből minden esetben (14/14) a primer diagnózist adó szövettan vidéki kórházban készült. A preoperatív képalkotás és a szövettani eredmény kulcsfontosságú az endometrium carcinoma kezelési tervének felállításában, de nagyban függ attól, hogy milyen prioritású intézményben készültek a vizsgálatok.Az esetek számának növekedésével a radiológus szaktudása fejleszthető, a megengedhető hibahatár csökkenthető, azonban e feltételek jobban biztosítottak egy onkológiai központban, mint egy vidéki intézményben.

Témavezető: Dr. Vida Beáta és Dr. Krasznai Zoárd Tibor

Bevezetés: Napjainkban a köpenysejtes lymphoma diagnosztizálásához, a pontos kiterjedés megítéléséhez, a terápiás stratégia meghatározásához, illetve a megkezdett kezelésre adott válasz nyomon követéséhez elengedhetetlen a 18FDG-PET/CT. Egyre több irodalmi adat szól amellett, hogy a perifériás vérben emelkedett abszolút lymphocyta/monocyta (Ly/Mo) hányados kedvezőtlen prognosztikai marker lymphomákban. Célkitűzés: Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy erősíti-e a 18FDG-PET/CT vizsgálat prognosztikai értékét a betegek perifériás vérében mért Ly/Mo hányados. Betegek és módszerek: A DE Haematológiai Tanszékén, napjainktól 2014-ig visszamenően, kezelt, összesen 45, 11 nő és 34 férfi MCL beteget vizsgáltunk, akiknek kezelés előtt, kezelés közben és után is készült PET/CT. A betegek medián életkora 70 év. A Ly/Mo hányadoshoz a diagnózis idején mért értékeket vettük alapul, melynek cut-off értéke ROC görbe segítségével, esetünkben 4,2-nek adódott. PET/CT vizsgálatok értékeléséhez az interim deltaSUVmax eredményeket használtuk, melyek cut off értéke 66,95%, szintén ROC görbe segítségével. A teljes és esemény mentes túlélést (OS, PFS) Kaplan-Meier görbével jellemeztük. Vizsgálatunk során tanulmányoztuk a betegek demográfiai adatait, B tünetek jelenlétét, a stádiumokat és használt kezeléseket, valamint a Deauville score értékeit is. Eredmények: Betegeink körében az 5 éves teljes túlélés 61,7%-nak, az esemény mentes túlélés pedig 39,4%-nak adódott. Az interim 18FDG-PET/CT deltaSUVmax eredményei önmagukban nem mutattak szignifikáns különbséget az OS tekintetében, azonban a PFS-ben szignifikáns különbség mutatkozott, mely alapján betegeinket a cut off értékhez viszonyítva 2 csoportra osztottuk: alacsony (interim deltaSUVmax <66,92%) és magas (interim deltaSUVmax >66,92%) rizikó. Kombinálva a Ly/Mo hányadost és az interim deltaSUVmax eredményeket az OS érdemben továbbra sem változott, viszont a PFS szempontjából kiemelhettünk egy alacsony rizikójú csoportot, akiknél a Ly/Mo hányados alacsony maradt (<4,2) és a deltaSUVmax értéke (>66,92%) is kedvezően változott. A közepes (Ly/Mo>4,2 vagy interim deltaSUVmax <66,92%) és magas (Ly/Mo>4,2 és interim delta SUVmax <66,92%) rizikójú csoportokban nem találtunk szignifikáns különbséget. Diszkusszió: Összegezve elmondható, hogy a diagnózis idején mért Ly/Mo hányados az interim 18FDG-PET/CT vizsgálat kedvező prognosztikai értékét tovább erősítheti, negatív prognosztikai értékét tekintve további vizsgálatok lehetnek szükségesek.

Témavezető: Dr. Magyari Ferenc

Bevezetés: Az antitrombin (AT) az aktivált trombin és a X-es véralvadási faktor fő plazma inhibitora. Heparin jelenlétében a gátló hatás nagyságrendekkel növekszik, így magyarázható a kis dózisú heparin profilaktikus hatása a tromboemboliás betegségek megelőzésében. A súlyos klinikai megnyilvánulásokkal (pl. mélyvénás trombózissal és tüdőembóliával) járó trombofíliák egyik oka az AT-deficiencia, mely a fehérje aktív központját vagy akár a heparin-kötő régiójának elváltozásával járhat, ezáltal negatívan befolyásolva a heparin terápiás hatását. Tanszékünkön 6 beteg esetében 3, a HGMD adatbázisában nem nyilvántartott új mutációt azonosítottunk az AT-t kódoló SERPINC1 génben. Célkitűzés: munkánk célja volt HEK293 sejtvonalban expresszáltatni a vad (WT), illetve az újonnan azonosított AT mutánsokat, majd predikciós funkcionális vizsgálatként SPR-rel (surface plasmon resonance) tanulmányozni a heparinnal való kölcsönhatásukat. Anyagok és módszerek: a HEK293 sejteket vad és 3 mutáns SERPINC1 plazmiddal transzfektáltuk. A rekombináns fehérjéket affinitás kromatográfiával Sepharose 4B oszlopon tisztítottuk, detektálásukra Western blottot és ELISA-t alkalmaztunk. Az SPR méréseket Biacore X és 3000 készülékeken végeztük. Az AT változatokat (WT, p.Arg14Lys, p.Arg78Gly, p.Pro461Thr) különböző koncentrációban (20-240 nM) áramoltattuk a szenzor chipek heparinnal immobilizált felszínein. A szenzorgramokból kinetikai paramétereket (KD, KA, kd, ka) kalkuláltunk minden egyes AT változatra. Eredmények: A legerősebb AT-heparin kötődés a WT fehérje esetében volt megfigyelhető KD = 8,49 x 10 -7 M, KA = 8,83 x 10 8 1/M. ka= 2,66 x 10 6 1/Ms. kd = 2,68 x 10 -3 1/s. Az AT mutánsok esetén lényegesen gyengébb kölcsönhatások jöttek létre: - p.Arg14Lys: KD = 2,43 x 10 -6 M, KA = 6,08 x 10 6 1/M, ka = 1,21 x 10 4 1/Ms, kd = 2,07 x 10 -3 1/s. - p.Arg78Gly: KD = 1,69 x 10 -6 M, KA = 9,41 x 10 6 1/M, ka = 1,15 x 10 3 1/Ms, kd = 1,46 x 10 -3 1/s. - p.Pro461Thr: KD = 1,61 x 10 -6 M, KA = 9 007 x 10 6 1/M, ka = 1,38 x 10 4 1/Ms, kd = 1,34 x 10 -3 1/s. Konklúzió: vizsgálataink során betegeinkben azonosított három új, trombofíliát okozó AT mutáns heparinkötő tulajdonságaira összpontosítottunk. Rekombináns modellek előállításával SPR metodikát használva kinetikai paraméterekkel jellemeztük az AT-heparin interakciót. Megállapítottuk, hogy az AT-heparin komplex képződése leggyorsabban a WT AT esetében megy végbe. Mindhárom mutáns egy nagyságrenddel gyengébb affinitást mutat a WT kölcsönhatásához képest.

Témavezető: Dr. Pénzes-Daku Krisztina

Elméleti háttér: Napjainkban egyre több olyan kutatás születik, mely igazolja, hogy a daganatos betegségek kialakulásában és gyógyulásában a pszichés tényezők is szerepet játszhatnak. Egyik legjelentősebb ilyen tényező a stressz és annak menedzselése, mely különösen veszélyes rizikófaktor akkor, ha hozzá dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás is társul. Amennyiben kialakult az onkológiai betegség, kezelésére többféle lehetőség is adódik. Daganattípustól függően választhatunk műtéti eljárást, kemoterápiás kezelést, hormonterápiát, biológiai terápiát, illetve sugárterápiát is. A gyakorlatban leggyakrabban ezek kombinált alkalmazása történik. Ezen kezelési módoknak azonban jelentős következményei, mellékhatásai lehetnek: az emlő elvesztése, hajhullás, hányás, hasmenés, hüvelyszárazság stb., melyeknek pszichés következményei is vannak: testképváltozás, önértékelési és párkapcsolati problémák. Célkitűzés: Kutatásom célja az onkológiai betegek körében előforduló párkapcsolati jellegzetességek vizsgálata, valamint annak feltérképezése, hogy milyenek a párkapcsolati megküzdési mechanizmusaik. Kutatás: A vizsgálatba olyan női betegeket vontunk be, akik malignus daganatos megbetegedéssel küzdenek és párkapcsolatban élnek. Koruk 18 és 70 év közé tehető. Kiválasztásuk véletlenszerűen történt. A párkapcsolati jellegzetességeket és a megküzdési mechanizmusokat a következő kérdőívek segítségével mértem fel: Szexuális Elégedettség Indexe (ISS), Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív (RBI), Páros Megküzdés Kérdőív (DCI), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H). Eredmények: A vizsgált betegek 41%-ánál szexuális problémák állnak fenn. Az előforduló szexuális problémák alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel járnak együtt. A párok coping stílusa összefüggést mutat a párkapcsolati elégedettséggel: a támogató megküzdési mechanizmusok magasabb párkapcsolati elégedettséggel és kevesebb szexuális problematikával járnak együtt, míg a negatív copingok esetén alacsonyabb a párkapcsolati elégedettség és több szexuális problematika jelenik meg. Továbbá a személy változtatás képtelenségére vonatkozó kognitív torzításai szintén alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel járnak együtt.

Témavezető: Dr. Mailáth Mónika és Ötvös Dóra Kata

Bevezetés: Peritoneális áttétekkel rendelkező előrehaladott ovárium tumoros betegeknél, amennyiben nincsen extraabdominális áttét sebészi citoredukció az aranystandardnak számító kezelési mód. A teljes citoredukció elérése azonban csak egy válogatott betegcsoporton valósítható meg. Ezen betegek kiválasztásához nyújthat segítséget a preoperatív képalkotó modalitások köztük az 18F-FDG PET/CT is. Metaanalízisünk során azt vizsgáltuk, hogyan képes a preoperatív 18F-FDG PET/CT előre jelezni a teljes primer, illetve szekunder citoreduktív műtét sikerességét ovárium daganatban szenvedő betegeknél. Módszerek: Két adatbázisból (PubMed és Mendeley) gyűjtöttük össze a metaanalízisbe bevonni kívánt cikkeket az alábbi kulcsszavas keresés alkalmazásával: „(ovarian cancer) AND (FDG OR PET) AND (cytoreductive surgery)”. Az így talált közleményeket több szinten szűrtük. Eltávolítottuk a duplikátumokat, majd a nem eredeti közleményeket és azokat a cikkeket, amelyek nem feleltek meg a bevonási kritériumainknak. Az utolsó szűrési fázisban kiválasztottuk azokat a cikkeket, amelyek megfelelő adatokat tartalmaztak a metaanalízisbe való bevonáshoz. A statisztikai analízis során külön-külön és összesítve is értékeltük a primer, valamint a szekunder citoreduktív műtétekre vonatkozó adatokat. Meghatároztuk az összesített érzékenységeket, fajlagosságokat, pozitív és negatív prediktív értékeket. Az eredményeket „forest plot” és „summary receiver operating characteristic” (SROC) görbék segítségével ábrázoltunk. Eredmények: Metaanalízisünkbe összesen 7 publikációt vontunk be. Három cikkben primer, háromban szekunder, egyben pedig primer és szekunder citoredukcióra vonatkozó adatokat is találtunk. Az összesített szenzitivitás, specificitás, pozitív és negatív prediktív értékeket illetőleg a következő eredményeket kaptuk összesített esetben: 0.63 (95%CI 0.58-0.68), 0.76 (95%CI 0.69-0.82), 0.84 (95%CI 0.80-0.88), 0.49 (95%CI 0.44-0.55); a primer műtétek esetén: 0.57 (95%CI 0.51-0.63), 0.77 (95%CI 0.70-0.84), 0.81 (95%CI 0.75-0.86), 0.52 (95%CI 0.45-0.58); valamint szekunder műtétek esetén: 0.76 (95%CI 0.67-0.83), 0.68 (95%CI 0.49-0.83), 0.91 (95%CI 0.83-0.95), 0.40 (95%CI 0.27-0.55). Következtetés: A vizsgált diagnosztikai mutatók közül a pozitív prediktív érték rendelkezett a legmagasabb értékkel, különösen a szekunder műtétek esetén. Ez alapján arra következtethetünk, hogy abban az esetben, ha a preoperatív PET/CT kedvező képet mutat nagy valószínűséggel érhetünk el teljes citoredukciót.

Témavezető: Dr. Csikos Csaba és Dr. Garai Ildikó

Bevezetés, Célkitűzés: A primer tumorok és a metasztázisok sejtfelszíni molekuláris mintázatának változása jelentősen befolyásolja a tumor-asszociált angiogenezis folyamatát, és ezáltal a daganatok áttétképző hajlamát. Ezért, jelen kutatásban célul tűztük ki a neoangiogenezisben részt vevő aminopeptidáz N (APN/CD13) és αvβ3 integrin receptor expresszió változásának PET technikával történő vizsgálatát sorozatosan átültetett mezoblasztos nefróma (Ne/De) tumorokon 68Ga-jelzett APN-specifikus NOTA-cNGR és αvβ3 integrin szelektív NODAGA-RGD radiofarmakonok alkalmazásával. Anyagok és módszerek: Fischer-344 patkányok bal vesetokja alatt primer és metasztatikus Ne/De tumorokat hoztunk létre SRCA technika alkalmazásával (subrenale capsule assay/SRCA). Az SRCA műtét után 8±1 nappal in vivo PET vizsgálatokat végeztünk a következő radiofarmakonokkal: [68Ga]Ga-NOTA-cNGR, [68Ga]Ga-NODAGA-RGD és [18F]F-FDG. Eredmények: A vizsgált neoangiogén molekulák közül az αvβ3 integrin expressziója a daganatokban szignifikánsan alacsonyabb volt az APN/CD13 expressziójához képest. Ezt a megfigyelést a kvantitatív PET adatelemzés is megerősítette, mely során az APN/CD13-specifikus [68Ga]Ga-NOTA-cNGR akkumulációja 2x-6x magasabbnak bizonyult mind a primer rosszindulatú daganatokban, mind pedig az áttétekben. A sorozatos átültetések során mindhárom radiofarmakon koncentrációja ([18F]F-FDG, [68Ga]Ga-NODAGA-RGD, [68Ga]Ga-NOTA-cNGR) folyamatos növekedést mutatott a vesetok alatt növekvő primer daganatokban és a metasztatikus, timusz melletti nyirokcsomókban is. A transzplantációk során megfigyelt emelkedő [68Ga]Ga-NOTA-cNGR akkumuláció jól korrelált a Western blot analízis során a metasztatikus paratimikus nyirokcsomókban tapasztalt fokozott APN/CD13 expresszióval. Következtetés: A metasztázisok sorozatos transzplantációja során megfigyelt fokozódó glükózmetabolizmus, az αvβ3 integrin receptor és az APN/CD13 növekvő expressziójával együtt fokozott malignitásra utalhat.

Témavezető: Dr. Képes Zita és Dr. Trencsényi György

A JAK2 egy olyan onkogén, melynek aktivációja myeloproliferativ hematológiai kórképek mellett összefüggésbe hozható fokozott kardiovaszkuláris rizikóval is. A hipotézis szerint a gén V617F típusú mutációja egy állandó, gyulladásos állapotot tart fenn a hemopoetikus sejtek serkentése révén, mely ateroszklerózissal, és következményes thrombotikus események kialakulásával jellemezhető. Korábbi kutatásunkban a kardiovaszkuláris érintettség és a variáns allél frekvencia (vaf) között szignifikáns korrelációt mutattunk ki. Jelen vizsgálatunk célja az, hogy eddig a témában elért eredményeinket kibővítsük és a gyulladásos állapot mértékének objektív megítélésével a fent leírt felvetést alátámasszuk. Ennek érdekében a Debreceni Egyetem ellátási területén 2006-2023 között képződött adatokkal végeztünk vizsgálatot, melyek az UDV Health klinikai adattárból származnak. A kutatásban Dr. Emri Miklós kutatócsoportja által fejlesztett, R nyelven írt programmal gyűjtöttük és elemeztük az adathalmazt, meghatározott klinikopatológiai szempontok szerint. A kardiovaszkulárisan érintett ill. nem érintett betegcsoportok esetében számba vettük a vaf (%) átlagértékét, ill. a gyulladásos és kardiovaszkuláris rizikó státusz releváns szérum laborértékeit úgy, mint CRP, fehérvérsejtszám, ezen belül neutrofilek, valamint LDL, HDL. Összesen 2987 JAK2 pozitív esetet vizsgáltunk, melyek közül 1444 esetben (48,3%) volt vaf érték dokumentálva, ezen belül 692 betegnél (47,9%) mutatkozott kardiovaszkuláris érintettség. Az elemzés során megerősítésre került a vaf (%) átlagértékek eltérése, mely a kardiovaszkuláris előzményekkel rendelkezők között lényegesen magasabbnak mutatkozott (32,0% vs 24,0%). A paraméterek közötti különbség szignifikáns (p=1.6e-07). Az eredmény összehasonlítható korábbi kutatásunkkal, ahol 110 betegnél alkalmazva az összefüggést, az átlagértékek szintén szignifikáns különbséget mutattak. Egyes laborparaméterek a kardiovaszkuláris érintettség esetén, együtt vizsgálva a vaf (%) értékével, szignifikáns emelkedést mutattak, melyek közül kiemelkedett a CRP (p=0,01), ill. a neutrofil granulocyta szám (p=2,1e-0,9). A fenti eredmények alapján elmondható, hogy a hemopoetikus sejtekben létrejövő JAK2 V617F génvariáns összefügg a szervezet fokozott gyulladásos állapotával, és a variáns allél hatására a kardiovaszkuláris státusz romlik. Feltételezhető, hogy a mutáció által indukált gyulladásos/kardiovaszkuláris események már korábban beindulnak, mint ahogyan a mutáció kimutatásra kerül.

Témavezető: Prof. Méhes Gábor

Bevezetés: A gyermekkori halálozások 17,3%-át okozzák malignus elváltozások. 2022-ben Magyarországon 203 volt a becsült új esetek száma, melyből 40 volt halálos kimenetelű. A statisztikák alapján a leukémia, illetve a központi idegrendszeri tumorok vezetik az incidencia és a mortalitás listáját. Célkitűzés: A DEKK Onkoradiológiai Klinikán 2014. január – 2023. szeptember között kezelt gyermekek sugárterápiájának előkészítését és kivitelezését tanulmányozva összehasonlítottuk a fektetések során fellépő pontatlanságokat éber, illetve narkózisban lévő páciensek esetében. Célunk a korrekciós lehetőségek elemzése, illetve a narkózis fektetési pontosságára való hatásának vizsgálata. Anyagok és módszerek: Retrospektív vizsgálatunkban 73 beteget választottunk ki, 42-en éber állapotban, 31-en pedig altatásban részesült sugárkezelésben. Kitértünk a kezelés előkészítésének folyamatára, az alkalmazott betegrögzítő eszközökre, valamint a betegpozícionáló rendszerre és a kezelés előtti korrekcióra is. Eredményeinkhez a kezeléseknél fellépő pozícionálási pontatlanságokat használtuk fel, melyek számszerűsítve minden kezelés előtt feljegyzésre kerültek. A hibákat 3 tengely mentén, superior, anterior és lateralis irányban vizsgáltuk. A tengelyek melletti hibák statisztikai elemzése során figyelembe vettük a legmagasabb, legalacsonyabb, illetve az átlagos értékeket. A hibák elemzését a kezelt régióknak megfelelően (fej-nyak, a mellkas, a has-medence, az alsó végtag, neuroaxis-craniospinalis tengely), alcsoportokra bontva végeztük. Eredmények: A legkisebb eltérések a fej-nyak régióban alakultak ki, az átlagos eltérés 1,8mm(superior), 1,7mm(anterior) és 1,6mm(lateralis) volt. A legnagyobb korrekcióra has-medence régióban volt szükség, ahol az átlagértékek jelenős emelkedést mutattak: 4,4mm(superior), 2,8mm(anterior), 4mm(lateralis). Statisztikai számításaink alapján az altatás minden régióban növelte a fektetések során fellépő hibák mértékét. Ez leginkább az alsó végtag régióban volt számottevő, ahol 7mm különbség volt az átlagos korrekciós értékek között, az altatásban végzett kezelésnél 10 mm, míg az éber állapotú beteg esetében 3mm volt a kapott érték anterior irányban. Következtetések: A megfelelően kiválasztott protokollok és az egyénre szabott betegrögzítés hozzájárulnak a fellépő pontatlanságok csökkentéséhez. A kialakult hibák pedig a betegpozícionáló rendszer segítségével minden esetben korrigálásra kerülnek.

Témavezető: Prof. Dr. Kovács Árpád és Dr. Barabás Márton