OETDK.

Purpose: This research focuses on the development of an artificial intelligence-based deep learning algorithm utilizing in vivo corneal confocal microscopy (IVCM) images for the automated diagnosis of diabetic neuropathy in comparison to healthy subjects. Methods: Over the years, IVCM has established itself as a rapid and noninvasive method for clinical assessment of the cornea. Images of the subbasal nerve plexus are particularly useful in detecting several pathological conditions including peripheral neuropathies. Currently, clinical information is derived through a manual or semiautomated process that traces corneal nerves and achieves their descriptors (for example density and tortuosity). The complexity of the sub-basal nerve plexus can be readily analyzed through nerve segmentation with manual or automated quantification of different parameters such as corneal nerve fiber length (CNFL), nerve fiber density (CNFD), and corneal nerve branch density (CNBD). However, this process is tedious and subjective. To overcome this, a method based on a convolutional neural network (CNN) for the classification of images from healthy subjects and diabetic subjects with neuropathy is proposed. Results: We used a dataset composed of images from 192 healthy subjects and 203 subjects with diabetes. The mean age of the diabetic group was 59 years old, 47% female, and 53% male. 20% with proliferative diabetic retinopathy, 80% with non-proliferative neuropathy. The proposed method potentially improves the results obtained using a traditional method that traces nerves and evaluates their density and tortuosity. Conclusions: This method hopes to provide an automated evaluation of corneal confocal images. The results underscore the potential of the program in identifying clinically relevant features related to corneal nerves through the analysis of multiple images. The proposed algorithm offers a novel and efficient approach for the diagnosis of diabetic neuropathy, overcoming the restrictions of manual or semi-automated methods. The findings contribute to advancing the field of ophthalmic diagnostics and pave the way for more accurate and efficient assessments of diabetic neuropathy using corneal confocal microscopy.

Témavezető: Dr. Beáta Bajdik

Bevezetés: A DEKK Szemklinikán évente átlagosan 30 szemgolyó eltávolítás (enukleáció) történik. Ezen műtétek indikációja leggyakrabban nagyméretű intraokuláris tumor, fájdalmas vak szem, endoftalmitisz. A DEKK Szemklinika az intraokuláris daganatok országos ellátó központja, így itt a műtétek többségét szemben lévő tumor miatt végzik. A nemzetközi irodalomban már kutatott, azonban hazánkban még kevésbé feltárt, a betegek posztoperatív életminőségét befolyásoló jelenség a fantomszem tünetcsoport enukleációt követően. Célkitűzés: A fantomszem szindróma (fantomlátás, fantomérzés és fantomfájdalom) vizsgálata a DEKK Szemklinikán enukleált betegek körében kérdőív segítségével, valamint ezen páciensek hangulatának felmérése. Betegek és módszerek: Feleletválasztós kérdéssort állítottunk össze betegeink számára, a műtét előtti panaszokra, a műtétet követő fantomvízióra, -fájdalomra, és -érzésre fókuszálva. Ezek mellett a vizsgálatunk részét képezte a Beck-féle depresszió felmérő kérdőív is. Betegeinket három csatornán értük el: 11 páciens emailben, 12 postán, 9 személyesen a kontrollvizsgálaton kapta meg a kérdéssort. Eredmények: Összesen 32 kérdőívet dolgoztunk fel (13 nő, 19 férfi, 17 jobb, 15 bal szem). A betegek átlagéletkora (±SD) a vizsgálat idején 60 (nők: 63±10,6; férfiak: 58±16,6), a tumor felfedezésekor pedig 54,37 (nők: 56,62±12,0, férfiak: 52,84±18,4) év volt. A műtét és a kérdőív kitöltése között átlagosan 55,72 (±49,66) hónap telt el. Kiinduláskor az átlagos visus 0,44 (±0,39), az UH-os prominentia 7,46 (± 2,93) mm, az UH-os alap 12,28 (± 3,37) mm volt. A műtét indikációja 31 betegnél chorioidea melanoma, egy esetben pedig retinoblastoma volt. Az enukleációt 11 páciensnél sugárkezelés (brachyterápia) előzte meg. A betegek 37,5%-a (12 beteg) észlelt fantomképeket a hiányzó szemmel. 54,54%-ban hónapokig fennállt ez a panasz, átlagosan 3,7 hónapig. Fantomérzést a betegek 28,13%-a, fantomfájdalmat 12,5%-a tapasztalt. A Beck kérdőíven átlagosan magasabb pontszámot értek el azok a páciensek, akik tapasztalták a fantomszem szindróma valamely aspektusát, mint azok, akiknél nem jelentkezett ilyen panasz. A betegek 93,75%-a visel protézist. Következtetés: Eredményeinkből megállapíthatjuk, hogy a betegek harmada tapasztal műtét után fantomlátást, mely a betegek életminőségét jelentősen károsíthatja. Fontos, hogy műtét előtt a pácienseket tájékoztassuk ennek lehetőségéről. Javasolt továbbá a betegek hangulati felmérése és szükség esetén szakemberhez juttatása is.

Témavezető: Dr. Polyák-Pásztor Dorottya

Bevezetés: Az uveális melanoma a leggyakoribb felnőttkori primer rosszindulatú intraoculáris tumor. Incidenciája 5-7/millió fő/év, az 5-8. évtizedben alakul ki. Hematogén úton ad áttétet, ennek leggyakoribb helye a máj. A nemzetközi irodalom szerint 50%-ban jelenik meg metasztázis a felfedezéstől számított 10 éven belül. Magyarországon az uvea melanoma kezelését a DEKK Szemklinika, mint országos centrum végzi. Célkitűzés: Hazai eredményeink összevetése a nemzetközi irodalommal, melyhez a 2015-ös és 2016-os évben az intraoculáris tumor szakrendelésen megjelent, uveális melanomával diagnosztizált betegek adatait gyűjtöttük össze és dolgoztuk fel. Betegek és módszerek: A MedSol rendszeren keresztül retrospektív módon vizsgáltuk az említett években megjelent betegek adatait. 2015-ben 83, 2016-ban 90 beteget diagnosztizáltak uvea melanomával. Az ultrahanggal mért prominencia alapján a daganatokat három csoportba osztottuk: 3 mm alatt kisméretű, 3-6 mm között közepes méretű, 6 mm fölött nagyméretű daganatról beszélünk. A tumor mérete meghatározza az alkalmazható kezelési módot: 3 mm alatti prominenciánál bizonyos esetekben választható a transzpupilláris thermoterápia, 6 mm-es vastagságig brachyterápiát végzünk Ru-106 bétasugárzó izotóppal, míg ennél nagyobb daganatok esetében a szemgolyó eltávolítása javasolt. A tumorok mérete és a kezelési módok alapján csoportokat hoztunk létre, s ezekben vizsgáltuk az áttétek előfordulását, és a daganattal összefüggő halálozás gyakoriságát. Eredmények: Összesen 173 (83+90) beteg adatait dolgoztuk fel, amelyből kisméretű melanoma 31 (17+14), közepes méretű 83 (40+43), nagyméretű 59 (26+33). 11 (7+4) transzpupilláris thermoterápiát, 124 (63+61) brachyterápiát, 42 (17+25) primer és 21 (16+5) szekunder enukleációt végeztünk. A 2015-ben diagnosztizáltakból 23 betegnél alakult ki metasztázis, és 14 halt meg, a 2016-ban felfedezettekből 21-nél lett áttét, és 15 halálozott el. Kisméretű melanomáknál a metasztázis megjelenése és a halálozás egyaránt 6,45%, közepes méretűeknél az áttétek megjelenése 24,1%, a halálozás 12%, míg nagyméretűeknél a metasztázis előfordulása 37,3%, a halálozás 28,8% volt. Következtetés: Saját eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy az uvea melanomával diagnosztizált betegek negyedénél alakult ki áttét, amely kevesebb a nemzetközi irodalomban szereplő értéknél, bár 10 év még nem telt el. A felfedezéskori méret szerepe a később megjelenő metasztázis és halálozás szempontjából a mi adatainkból is jól látható.

Témavezető: Dr. Surányi Éva és Dr. Polyák -Pásztor Dorottya

Bevezetés, előzmények: Európában 100.000-ből 90-150 ember szenved endokrin orbitopathiában. Incidenciája relatíve alacsony, de jelentős terhet ró az érintett betegekre, mivel nagy mértékben rontja az életminőségüket. Kezelésének alapja a betegség súlyosságának és aktivitásának megfelelő értékelése. A beteg tünetei és fizikális vizsgálata során észlelt jelek alapán használhatóak különböző pontrendszerek, pl. Clinical Activity Score (CAS), de ezeknél objektívebb vizsgálatokra lenne szükség. Jelenleg nincs ideális képalkotó technika endokrin orbitopathiában szenvedő betegeknél a gyulladás megítélésére, a betegség aktivitásának követésére. Célkitűzések: Kutatásunk célja az aktív endokrin orbitopathiás betegek kezelés alatti OCT és angio-OCT vizsgálata volt, mely során a képalkotó vizsgálatokkal összehasonlítva, a klinikai pontrendszerekkel összefüggésben monitoroztuk a betegség aktivitásának változását. Módszerek: MRI-vel jól ábrázolható az orbita lágyrész tartalma, alkalmas a gyulladás mértékének megállapítására, de hosszadalmas, drága, akut esetekben nem minden esetben elvégezhető vizsgálat. Habár egy kezdeti MRI vizsgálat alapján történő stádium beosztás után az orbita DTPA-SPECT vizsgálat követésre alkalmas lehet, ez sugárterheléssel jár. Ezt válthatja ki a vizsgálatainkhoz használt OCT (Optovue Solix, USA), amely képes a retinális cirkuláció mérésére is. Eredmények: OCT-vel végzett összehasonlító méréseinkből kiderült, hogy a kontrollcsoporthoz képest az inaktív és az aktív EOP-os betegeknek is vastagabb a macula régiójában a choroidea vastagságuk, valamint angio-OCT-vel jól megítélhető a retina ereiben a keringés változása, melynek romlása irreverzibilis látásélesség-romlást és látótér-kiesést okozhat. Vizsgálataink során kitűnt, hogy az EOP aktivitás csökkenése során szignifikánsan növekedett a macula területében a retina mély plexusainak mikrocirkulációja, a CAS pontrendszerben látható változásokkal összefüggésben. Következtetések: A retinális hemodinamikai változások folyamatos, gyakori monitorozása így jelentősen hozzájárulhat a klinikai pontrendszerek pontosításához, segíthet a betegség aktivitásának meghatározásában, mielőbb a legmegfelelőbb kezeléshez segítve a betegeket.

Témavezető: Dr. Steiber Zita

Bevezetés: A húgycső és péniszbőr vagy gát bőre között kialakuló sipoly ritka betegség, általában húgycsőszűkület talaján, többször operált húgycsövön alakul ki. Az urethrocutan sipoly miatt végzett műtéteink eredményességét vizsgáltuk. Betegek és módszerek: A DEKK Urológia Klinikán 2017 és 2023 között urethrocutan sipoly miatt operált betegeket vizsgáltuk. Retrospektív adatgyűjtéssel az alábbi paramétereket rögzítettük: életkor, a sipoly helye, száma, húgycsőszűkület jelenléte, a sipoly miatt végzett műtét típusa, műtéti idő, ápolási napok száma, a műtét utáni katéterviselés időtartama, szövődmények, műtét utáni uroflowmetriás értékek, kiújulás. A betegelégedettséget az alábbi kérdőívekkel mértük fel: International Prostate Symptom Score + Quality of Life (IPSS + QoL), International Consultation on Incontinence Questionnaire (ICIQ) és a hímvessző kinézetét, merevedés közben érzett feszülést és péniszgörbület jelenlétét felmérő saját kérdőív. Eredmények: A betegek medián életkora 69 (szélső értékek: 23-78) év volt. A sipoly 5 esetben a bulbaris, 2 esetben a pendularis húgycsövön, míg 3 esetben a penoscrotalis áthajlásban volt. A sipolyok medián száma 2 (1-4) volt. 6 betegnél észleltünk húgycsőszűkületet. Háromféle műtéttechnikát alkalmaztunk: 3 primer sipolyzárást és 3 kétüléses húgycsőpótlást végeztünk, 4 esetben perinealis urethrostomát alakítottunk ki. A műtétek medián hossza 150 (40-200) perc, az ápolási időtartam 4 (2-7) nap, a katéterviselés hossza 15 (5-104) nap volt. A Clavien-Dindo klasszifikáció alapján egy (10%) beteg esetén észleltünk két szövődményt (katéterezést igénylő vizeletelakadás – I. gr., ismételt műtétet igénylő sipoly kiújulás – III/b. gr.). A postoperatív uroflowmetriás vizsgálat során a medián maximális vizeletáramlás 18,7 (8,2-26,8 ml/s), a residuális vizelet mennyisége 0 (0-100) ml volt. A műtét után az IPSS pontszám medián 5 (2-17), a QoL 1 (0-6), az ICIQ pontszám 7 (0-19) volt. A válaszadók 67%- a volt elégedett vagy nagyon elégedett a hímvessző kinézetével, merevedés közben feszülést 17%- uk, hímvesszőgörbületet 33%-uk észlelt. Következtetések: Amennyiben húgycsőszűkület nem áll fenn, primer sipolyzárást, egyébként a húgycsőszűkület helyreállítását is célzó húgycsőpótlás végezzük, vagy idős, súlyos társbetegséggel rendelkező beteg esetén gáti urethrostomát alakítunk ki. Vizsgálatunk alapján az urethrocutan sipoly sebészi kezelése adekvát műtéttípus megválasztása esetén kevés szövődménnyel és alacsony kiújulási aránnyal végezhető.

Témavezető: Dr. Murányi Mihály

Absztrakt Bevezetés             Az endoszkópos kombinált intrarenális műtét (ECIRS) egy újnak számító, nemzetközi szinten bizonyítottan eddig az egyik leghatékonyabb és legbiztonságosabb műtéti megoldása a vesekövesség kezelésének. Újszerűségéből adódóan az eljárás szükségességének megítélésére jelenleg nincs olyan objektív módszer, amely alapján egyértelműen eldönthető lenne, hogy mely esetekben számolhat mind a beteg, mind az orvos -a vesekövek műtéti megoldásának szempontjából- ECIRS műtéttel vagy más műtéti beavatkozással. Az objektív megítélésben segítséget nyújthat az orvosoknak a S.T.O.N.E. – score kiszámítása, amelyet ezen kutatás alkalmával is vizsgálunk. Beteganyag és módszer             A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Urológia Klinikáján 2019.09.01 és 2023.10.31 között 35 beteg esetében végeztek ECIRS műtétet. 15 esetben nőnél és 20 esetben férfinál, illetve 1 nő és 1 férfi betegnél kétoldali vesekövesség miatt történt beavatkozás. A betegek átlagéletkora 45,4 év volt. A vesekövek számát illetően átlagosan 3,73 db kő miatt végezték a műtétet, illetve 9 esetben öntvénykő igazolódott. A kövek legnagyobb átmérőjének átlaga 30,91 mm-nek adódott. Átlagos denzitásuk 911,08 HU volt. A műtétet megelőzően minden betegnél vizelettenyésztést, illetve profilaktikus antibiotikum kezelést végeztek. A műtét során a kisebb kövek extractioját endoszkópba vezetett Dormia kosárral vagy fogóval végezték, a nagyobb köveket lézerrel vagy ultrahang zúzással apró darabokra törték, majd maradéktalanul eltávolították. Eredmények és következtetés             A műtétek eredményeként a betegek 92%-nál sikerült teljes kőmentességet elérni. Az átlagos műtéti idő 67 perc volt. A műtét indikációjának objektív felállítása céljából a S.T.O.N.E. pontrendszert vettük alapul, amellyel a legalacsonyabb score 10, a legmagasabb 14 volt, míg az átlagos S.T.O.N.E. – score 11,97-nek adódott. Megállapítható, hogy az ECIRS hatékonyan alkalmazható és előnyben részesítendő a PCNL vagy a flexibilis URS műtétekkel szemben olyan esetekben, amikor a beteg komplex vesekövességgel vagy szokatlan anatómiai felépítéssel rendelkezik, illetve S.T.O.N.E. – score értéke eléri a 11 pontot. Ilyen esetekben egy műtéti beavatkozással nagyobb arányú kőmentesség érhető el. Eredményeink alapján a S.T.O.N.E. – score rendszer jól alkalmazható a preoperatív műtéti indikáció objektív felállítására.

Témavezető: Dr. Drabik Gyula

  Bevezetés: A hímvessző szklerotizáló lipogranulómája egy idegentest típusú szöveti reakció következtében kialakuló elváltozás, amelyet a pénisz bőre alá injektált zsírnemű anyag – legtöbbször vazelin - okoz.  Kezelése sebészi, a műtét során a szklerotizáló lipogranulóma által érintett hímvesszőbőr eltávolítását és a péniszbőr pótlását végeztük herezacskóbőr-lebennyel vagy félvastagságú bőrgrafttal. A klinikánkon a szklerotizáló lipogranuloma által okozott hímvessző deformitás kezelésére kidolgozott együléses kétnyelű herezacskóbőr-lebeny műtétek eredményeit vizsgáltuk. Betegek és módszerek: Retrospektív módon mértük fel 2017 és 2023 között a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján elvégzett együléses kétnyelű herezacskóbőr-lebeny műtéteket. Vizsgálatunk során az alábbi adatokat gyűjtöttük: életkor, műtéti idő, ápolási napok száma, a vazelin befecskendezés időpontja és a műtét között eltelt idő, a műtét utáni szövődmények. A szövődményeket a Clavien-Dindo osztályozási rendszer alapján értékeltük. Kérdőíves felmérést végeztünk a műtét után kialakuló merevedési zavar, merevedés közben érzett feszülés vagy fájdalom, és a behatolás képességére vonatkozóan, az elégedettséget 5 fokozatú skálán (5 - nagyon elégedett, 4 - elégedett, 3 – határozatlan, 2 – elégedetlen, 1 – nagyon elégedetlen) értékelték a betegek. A műtéttípus műtéti idő alapján meghatározott tanulási görbéjét joinpoint regresszióval elemeztük. Eredmények: A vizsgált időszakban 62 műtétet végeztünk. A betegek medián életkora 32 (szélső értékek: 19-64) év, a medián műtéti idő 116,5 (75-192) perc, a műtét utáni medián ápolási napok száma 2 (1-7) nap volt. A vazelin befecskendezés medián 60 (4-204) hónappal a műtét előtt történt. Szövődményt 19 esetben figyeltünk meg, a Clavien-Dindo osztályozási rendszer alapján ebből kilenc I., kilenc III/a., és egy III/b. grádusú volt. A műtét után merevedési zavar 6%-ban, fájdalom vagy feszülés 6%-ban alakult ki, a betegek 97%-a volt képes behatolásra és 91%-uk volt elégedett vagy nagyon elégedett a műtéttel. A joinpoint regressziós analízis alapján a 19. műtéttől vált a műtéti idő görbéje számottevően laposabbá. Következtetések: A vizsgálatunk alapján az együléses kétnyelű herezacskóbőr-lebeny műtét kevés és enyhe szövődménnyel biztonságosan elvégezhető. A kérdőíves felmérés azt mutatta, hogy a műtét után a betegek döntő többségének szexuális funkciója megfelelő és elégedettek a műtét eredményével.

Témavezető: Dr. Murányi Mihály