OETDK.

Background. Coronavirus disease 2019 (COVID-19) is associated with enhanced inflammatory response and disturbed hemostasis balance. Little is known about the association between the COVID-19-induced inflammatory response and hemostasis alterations in pregnancy, and their associations with the clinical course.  Aims. To test a comprehensive set of inflammatory cytokines in pregnant women with/without COVID-19 and correlate results with a global test of hemostasis (thrombin generation assay, TGA), as well as with maternal and perinatal outcomes.  Methods. In this single-center observational case-control study,100 women with acute COVID-19 at 24-40 gestational weeks (COVID-19+ group) and 100 healthy age- and gestational week-matched pregnant women (COVID-19- group) were enrolled. All women were outpatients with mild/no symptoms at admission. Acute infection was confirmed/ruled out using SARS-CoV-2 RT-PCR and/or antigen test. Blood was taken on admission and the levels of 13 inflammatory cytokines/chemokines (IL-6, IL-1ß, IFN-α2, IFN-γ, TNF-α, MCP-1, IL-10, IL-8, IL-12p70, IL-17A, IL-18, IL-23, IL-33) were analysed using the LEGENDPlex bead-based immunoassay by flow cytometry. TGA was performed from all samples, and lag time, endogen thrombin potential, peak thrombin were calculated. Detailed clinical parameters of pregnancy, labour and post-partum period were registered. All women were followed for 6 weeks postpartum.  Results. In the COVID-19+ group, IL-6, IFN-α2, IFN-γ, MCP-1, IL-10, IL-12p70, IL-17A, IL-18, IL-23, IL-33 were significantly increased as compared to the non-infected group. TG was significantly decreased in the COVID-19+ vs. COVID-19- group (peak thrombin: 531±139 vs. 594±104 nM, p=0.017). Admission IL1β, and IL-33 were significantly lower, while IL-18 was significantly higher in cases when COVID-19 became more severe (stage 2 disease requiring O2 therapy, n=9 patients). In the COVID-19+ group, postpartum hemorrhage (PPH) developed in 4 cases, associated with significantly increased IL-8, IL-17A and IL-23 levels vs. those without PPH. IL-6, IFN-α2, MCP-1, IL-10, IL-17A and IL-18 showed a significant negative correlation with TG parameters. Thrombotic events did not occur in either group.  Conclusions. Third trimester COVID-19+ pregnancies were associated with increased inflammatory cytokine levels and decreased TG. Increased IL-8, IL-17A and IL-23 levels were suggestive of future PPH events, warranting further investigations in larger cohorts.     

Témavezető: Dr. Eszter Lilla Tóth és Dr. Zsuzsa Bagoly

Az endometrium carcinoma kimenetelének egyik legfontosabb prognosztikai tényezője a kismedencei és/vagy paraaorticus nyirokcsomó áttét, így a lymphatikus szóródás kiterjedtségének pontos meghatározása kiemelt jelentőséggel bír. A kismedencei lymphadenectomia paraaorticus kiterjesztése azonban a szövődmények arányát is emelheti. A szakmai irányelvek nem egységesek abban a kérdésben, hogy szükséges-e a kismedencei mellett a paraaorticus nyirokcsomókat is eltávolítani olyankor, amikor a preoperatív képalkotó vizsgálatok nem utalnak lymphaticus terjedésre. Azonban, ha a lymphadenectomia mellett születik döntés, akkor annak mindkét régióra való kiterjesztése ajánlott. Célunk volt a kiterjesztett lymphadenectomia indokoltságának vizsgálata saját eredményeink alapján. Vizsgálatunk során retrospektív módon dolgoztuk fel a 2018. január és 2023. december közötti időszakban klinikánkon operáltak adatait. Beválogatási kritérium volt a komplett preoperatív radiológiai staging vizsgálatok megléte és az onkológiai bizottság indikációja a lymphadenectomia kiterjesztésére. A beválogatási feltételeknek 120 beteg felelt meg. A radiológiai stádium meghatározás alapján a betegek 37,8%-a FIGO I/B, 15,1%-a II, 47,1%-a III stádiumba tartozott. Az eltávolított nyirokcsomók szövettani feldolgozását követően a radiológiai I/B stádiumban lévő betegeknél 2 (4,4%), a II-es stádiumnál 4 esetben (22,2%) volt pozitív kismedencei nyirokcsomó. A preoperatív képalkotó vizsgálatok 45 esetben mutattak pozitív kismedencei nyirokcsomót, ebből 23 (51,1%) álpozitív volt. A paraaorticus nyirokcsomók 17 betegnél voltak képalkotó vizsgálattal áttétesek, amiből 7 (41,2%) bizonyult álpozitívnak. Negatív preoperatív nyirokcsomó státuszú betegek körében 1,4%-ban fordult elő paraaorticus nyirokcsomó metasztázis. Eredményeink szerint azon endometrium carcinomás betegeknél, akiknél a képalkotó vizsgálatok áttétes nyirokcsomókat írnak le, a kismedencei és paraaorticus nyirokcsomók eltávolítása is indokolt a pontos stádium meghatározása céljából. Azokban az esetekben azonban, ahol a képalkotó vizsgálatok a nyirokrégiókat illetően negatívak, és a tumor az endometrioid szövettani kategóriába tartozik, a kismedencei lymphadenectomia paraaorticus kiterjesztésének elhagyása megfontolandó, amivel a műtét radikalitása, egyúttal annak szövődményei is mérsékelhetőek.

Témavezető: Dr. Lampé Rudolf és Dr. Lukács Luca

Célkitűzés: A manapság már népegészségügyi problémának számító meddőség hátterében számos ok állhat. A modern orvostudomány egyik legsürgetőbb feladata ezen okok minél részletesebb felderítése és hatékony kezelési módszerek kidolgozása. Többek között a méh strukturális rendellenességei, úgy mint a méhsövény vagy a diszmorf méh is szerepet játszhat a meddőség kialakulásában. Hála a modern képalkotó, valamint non-invazív/minimal invazív diagnosztikai módszereknek (pl.: MRI, 3 dimenziós ultrahang, hiszteroszkópia, stb.) ezen anatómiai rendellenességek egyre könnyebben és nagyobb pontossággal ismerhetőek fel. Anyag és módszer:  Kutatásunkban 1106, nőgyógyászati rendelésen jelentkező páciens adatait elemztünk retrospektív módon. Valamennyi beteget 3 dimenziós ultrahnaggal és ambuláns hiszteroszkópiával is vizsgáltunk. Eredmények: Köztük 50.4%-os arányban (557 esetben) állapítottunk meg primer vagy szekunder meddőséget. Összesen 75 esetben uterus septumot, 52 esetben pedig diszmorf uterust diagnosztizáltunk. Ezen rendellenességgel diagnosztizált pácienseink körében mértük a meddőség arányát, mely 49.3 (37/75) és 69.2 %-nak (36/52) adódott. A szekunder sterilitás diszmorf uterus-sal rendelkező nők körében jelentősen nagyobb arányban volt megállapítható. A két fejlődési rendellenesség általunk tapasztalt előfordulási gyakorisága a betegállományunkban megfelelt a szakirodalomban is leírt prevalenciának az átlag populációban. Tanulmányunk célja a meddőség és a méh anatómiai eltérései közötti potenciális összefüggés vizsgálata volt. Következtetések: A leírásra került rendellenességek és a páciensek meddőségi panaszai között összefüggést véltünk felfedezni. Ugyanakkor a vizsgált populációnk kicsi és nem teljesen reprezentatív, mivel a kutatás alanyaiul nőgyógyászati meddőségi rendelésen megfordult páciensek szolgáltak, így náluk már feltételezhető bizonyos fokú prediszpozíció bármilyen jellegű a betegség, elváltozás, nőgyógyászati/szülészeti panasz -pl.: meddőség- előfordulására.

Témavezető: Dr. Török Péter

Bevezetés: A DE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetben 2021. júniusában bevezetésre került, szülés utáni köldökzsinór vér rutin vizsgálata óta számos olyan paraméter objektív értékelésére nyílt lehetőség, mely az újszülött születéskori állapotát egyértelműen befolyásolhatja. Célkitűzés: Kutatásunk során a születéskori artériás vér pH és laktát értékét felhasználva, a vajúdás egyes paramétereit igyekeztünk értékelni. Betegek és módszerek: A 2022.01.01. és 2022.06.30. közötti időszakot vizsgálva értékeltük az elvégzett köldökzsinór artériás vérminták eredményeit. A placentalis szakban a köldökzsinór lefogott és kirekesztett 6-8 cm-es szakaszából nyert mintát ABL90 FLEX PLUS vérgázanalizátorral értékeltük ki, a mintavételt orvos végzettségű és/vagy képzett szülésznői státuszú kolléga végezte el. Eredmények: Intézetünkben született 1000 újszülött esetében vizsgáltuk a köldökartéria sav-bázis értékeit, különös tekintettel a pH és laktát értékre, emellett a szülés egyes paramétereit értékeltük. Kolmogorov-Szmirnov próbát alkalmazva, sem a pH értéke, sem a laktát értéke nem követett normál eloszlást. Így a születéskori pH és laktát értékeket alapul véve és a szülési módokat kategorizálva (PVN, SC) csoport összehasonlításokat végeztünk a napszaki variabilitás függvényében, nemparaméteres Kruskal-Wallis próbát alkalmazva, majd utóvizsgálatként páronkénti összehasonlítást végeztünk Mann-Whitney-próbával. Továbbá, összehasonlítottuk az anesztézia típusokat: császármetszés esetén vizsgáltuk az epiduralis-, valamint spinalis-anesztéziában részesülő szülőnők újszülöttjeinél mért pH értékeket. Következtetések: A köldökzsinór vérminta pH és laktát értékek vizsgálata alkalmas a szülés körülményeinek objektív értékelésére, és a vajúdás egyéb paraméterének, jelen esetben az alkalmazott anesztézia típusának értékelésére. A pH és laktát értékek napszaki variabilitással való összefüggése a mindennapi ellátás szempontjából kiemelkedő jelentőségű minőségbiztosítási mutató.

Témavezető: Dr. Krasznai Zoárd Tibor és Dr. Vida Beáta

Bevezetés: A 2019-es koronavírus-betegség (COVID-19) világszerte csökkentette az egészségügyi források elérhetőségét, ami hatással volt a nőgyógyászati rákos megbetegedések kezelésére. A daganatos betegek kezelésében bekövetkezett változások és a kezelések késedelme a COVID-19 világjárvány idején, ezáltal nagy hatással volt a daganatos megbetegedéssel kapcsolatos túlélési mutatókra világszerte. Ezen felül a betegutak átrendeződése, a kapacitások priorizálása számos tekintetben megváltoztatta a betegek utánkövetését, utógondozását, a rehabilitációhoz való hozzáférést, amely szintén negatív hatással lehetett a túlélési mutatókra. Vizsgálatunk célja a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán onkológiai ellátásban részesült betegek rövid távú túlélési mutatóinak vizsgálata volt a COVID pandémia idején. Betegek és módszerek: A vizsgálat retrospektív jellegű, a 2018. január 01 és 2021. december 31. között felismert és kezelt betegek adatait elemeztük. Összehasonlítottuk betegség csoportonként a betegek progressziómentes túlélési adatait (PFS) az első vonalbeli kezelés befejezését követően. Az adatok feldolgozásához és statisztikai elemzéséhez IBM SPSS 28.0 rendszert használtunk. Eredmények: A vizsgált betegpopulációban (n=987) a betegség típusonként vizsgálva a PFS jelentősen csökkent a COVID pandémia idején. Petefészekrákban az átlag PFS 53,2 hónapról 30,6 hónapra csökkent (p=0,025), méhtestrákban 66,8 hónapról 42,2-re (p=0,023), méhnyakrákban 58 hónapról, 34-re (p=0,023), melyek elsősorban az előrehaladottabb stádiumokban történő felismerésnek a következményei. Következtetés: A betegek rövid távú túlélési mutatói minden betegcsoportban szignifikánsan romlottak a COVID pandémia alatt, amely hátterében elsősorban a késői felismerés, a szakellátás előrehaladottabb stádiumban történő megkezdése áll.

Témavezető: Dr. Molnár Szabolcs és Dr. Krasznai Zoárd

Bevezetés A menopauzális átmenet endokrinológiai változásaival járó szomatikus és pszichés panaszok rontják az életminőséget, és az ösztrogén-hiány hosszabb távú egészségi kockázatokkal is jár (kardiovaszkuláris és osteoporosis), melyekre a menopauzális hormonterápia (MHT) kínál hatékony megoldást. A nők életük bő harmadát menopauzában töltik. Menopauzában a vasomotoros szindróma (VMS), a pszichés változások, a szexuális diszfunkció és a genitourinális szindróma (GSM) tünetei változó kombinációban jelentkeznek. Célkitűzés A menopauzális tünetek gyakoriságának, megoszlásának és súlyosságának felmérése. Anyag és módszer Klinikánk Menopauza Ambulanciáján megjelenő 45 és 60 év közötti, MHT-ban nem részesülő 52 nő tüneteinek minőségi és mennyiségi felmérését végeztük az Észak Amerikai Menopauza Társaság (NAMS) menopauzális szindróma kérdőívének magyar nyelvű hitelesített változatával 2022-2023 között. A feldolgozás részét képezi a hazai validálási folyamatnak, ETT-TUKEB engedéllyel (IV/1748-1/2022/EKU). A betegadatok feldolgozása, statisztikai elemzése a MS Excellel és beépülő statisztikai kiegészítőkkel történt. Eredmények A betegek 40%-a (N=21) perimenopauzában (átlagéletkor: 49,4, BMI: 26,0) 60% posztmenopauzában (N=31) volt (átlagéletkor: 53,3, BMI: 26,2), utóbbiak menopauzájának átlagéletkora 50,0. Gyakoriság szerint a VMS (65%, N=34), a pszichés tünetek (59%, N=31), a szexuális diszfunkció (40%, N=21), GSM (23%, N=12) jelentkeztek. A betegek 50%-ának (N=26) egyéb tünetei is voltak (pl. fejfájás, ízületi fájdalmak, bőrviszketés, emlőérzékenység, puffadás). A VMS tünetek gyakoriság szerint: hőhullámok, éjjeli izzadás, alvászavar, palpitáció. A pszichés tünetek gyakoriság szerint: fáradtság, koncentráció és memória zavar, hangulati ingadozás. A szexuális diszfunkciók gyakoriság szerint: dyspareunia, vérzés, csökkent libidó és orgazmus. GSM tünetek gyakoriság szerint: polyuria, hüvelyszárazság és viszketés, incontinetia, cystitis és vaginitis. A menopauzális ismereteit 67% jónak tartja, az MHT-val kapcsolatosan a válaszadók 66%-a pozitívan nyilatkozott. Megbeszélés Felmérésünkben a VMS és a pszichés tünetek egyaránt vezető menopauzális tünetként jelentkeztek, melyhez sokszor társul szexuális diszfunkció és GSM tünet is, változatos kombinációban. A menopauzával kapcsolatos ismeretek fejlesztést igényelnek, de a panasszal megjelenő nők MHT elfogadása jónak mondható. A menopauza ellátás fejlesztése az életminőség javításán túl hosszú távon is egészségügyi haszonnal jár.

Témavezető: Prof. Jakab Attila és Dr. Csehely Szilvia

Az endometriózis olyan krónikus gyulladással járó megbetegedés, ami jelentős negatív hatással bír számos nő életminőségére, markáns szerepet tölt be az infertilitás és a krónikus kismedencei fájdalom hátterében. A reproduktív korú nők nagyjából 10%-át érinti. Patofiziológiájában és progressziójában a megváltozott immunfunkciónak fontos szerepet tulajdonítanak, bár pontos mechanizmusuk nem ismert. Az extrauterin megjelenő endometriális szövet gyulladásos választ indukál, és a kórkép során auto-antitest képződést is megfigyeltek, mely az adaptív immunrendszer endometriózisban játszott aktív szerepére utalhat. A betegségben a T-sejtes immunválasz pontos útvonala ellentmondásos, míg a B-sejtes immunválaszról kevés adat áll rendelkezésre, így célkitűzésünk volt a T- és B-limfocita alpopulációk vizsgálata az endometriózissal érintett betegeknél.   Kutatásunkban 18 endometriózisban szenvedő, és 16 egészséges nő perifériás vénás vérmintáját vizsgáltuk. A mononukleáris sejteket izoláltunk, majd immunfenotipizálással, az egyes limfocita alcsoportokat fluoreszcens antitest jelöléssel különítettük el. Áramlási citometriás méréssel határoztuk meg a follikuláris helper T-limfocita (Tfh) alcsoportok, a follikuláris regulatorikus T-limfociták (Tfr), valamint a különböző érett és naiv B-limfocita populációk arányát. Az endometriózisos pácienseknél a Tfh2 sejtek aránya szignifikánsan csökkent (p=0,0415), a Tfh1/17 sejtek aránya nőtt (p=0,0061) a kontroll csoporthoz viszonyítva, de a Tfh és Tfr sejtek abszolút arányai nem mutattak eltérést. A B-limfociták esetében a naiv és memória sejt altípusok között nem mutatkozott szignifikáns különbség. Eredményeink alapján elmondható, hogy a Tfh2 sejtek arányának csökkenése és Tfh1/17 sejtek arányának növekedése az endometriózisos páciensek esetén módosult immunválaszt jelez. A humorális immunválaszt képviselő Tfh2 sejtek arányának csökkenése a perifériás vérben a sejtek szövetek közé történő migrációját jelezheti. A sejtes immunválaszt képviselő Tfh1/17 sejtek arányának változása autoimmun reakcióra utalhat. A B-sejt populációk arányának stabilitása az auto-antitest termelés szerepének kevésbé jelentős voltára utalhat. A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) támogatásával valósult meg (pályázati azonosító: K124177).

Témavezető: Dr. Lampé Rudolf és Dr. Papp Gábor

Bevezetés: A méhnyálkahártya daganat folyamatosan emelkedő incidenciát mutat, az elmúlt évtizedekben a leggyakoribb nőgyógyászati daganattá vált. Legfontosabb rizikó faktora az elhízás mellett a policisztás petefészek szindróma, hypertonia, diabetes. Leggyakrabban a posztmenopauzális életkorban kerül felismerésre, de a fiatal fertilis korú nők körében meredeken emelkedik az előfordulása. Korai stádiumban, alacsony rizikójú betegeknél és endometriális intraepitheliális neopláziában lehetőségünk van fertilitás megörző, méhmegtartó kezelésre. A nemzetközi ajánlások pontosan meghatározzák ennek módját és indikációs körét, azonban a hatékonysági mutatókról és a reprodukciós kimenetelről kevés megbízható adattal rendelkezünk. Vizsgálatunk célja a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán fertilitás megtartó kezelésben részesült betegek adatainak elemzése az onkológiai és reprodukciós kimenetel tükrében. Betegek és módszerek: A vizsgálat retrospektív jellegű, a 2012 és 2023 között felismert és kezelt betegek klinikopatológiai jellemzőit, kezelési eredményeit vizsgáltuk. Meghatároztuk az alkalmazott kezelésre a válaszadási arányt, a teljes és részleges remissziós arányt, illetve elemeztük a fertilitási eredményeket. Eredmények: A betegeink (n=13) átlagéletkora 34,4 év (20-41). A kezelésre a válaszadási arány 76,9%, a teljes és részleges válaszadási arányok 69,2% és 7,7%. A sikeres kezelést követően 4 esetben indult IVF kezelés, illetve egy esetben spontán fogantatást követően egészséges újszülött született. Következtetés: Eredményeink alátámasztják, hogy válogatott betegpopulációban a fertilitás megtartó kezelés sikeresen alkalmazható, így a betegek termékenysége megőrizhető. Eredményeink a nemzetközi irodalmi adatokkal összehasonlítva mind betegszámban, mind az onkológiai mutatók vonatkozásában kiemelkedőek.

Témavezető: Dr. Molnár Szabolcs

Bevezetés: A COVID-19 világjárvány miatt kialakult egészségügyi vészhelyzet miatt a meddőségi beavatkozások világszerte háttérbe szorultak. A meddőség a felnőttkori lakosság 17,3%-t érinti, gyakorlatilag minden 6. ember küzd fertilitási problémával. A COVID-19 a célsejtekbe való bejutása révén befolyásolhatja a női reproduktív rendszer működését. Célkitűzés: Célunk, hogy szisztematikusan értékeljük a COVID-19 pandémia előtti utolsó évben, valamint a vészhelyzet megszűnését követő évben a Meddőségi szakrendelésünkön megjelent nőbetegek klinikai és laboratóriumi eredményeit. Módszerek: Az adatokat retrospektív módon a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Meddőségi Szakrendelésén 2018-ban, valamint 2022-ben megjelent, Klinikánkon kezelt páciensek elektronikus rendszerben rögzített dokumentációja és a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetben tárolt papírformátumú betegdokumentáció alapján gyűjtöttük ki és elemeztük. Eredmények: Összesen 329 nőbeteg adatait tekintettük át (COVID előtt 2018-ban 118, COVID után 2022-ben 211 beteg jelent meg Meddőségi szakrendelésünkön). 2022-ben a COVID pandémiát követően szignifikánsan alacsonyabb életkorban jelentkeztek a páciensek meddőségi kivizsgálásra (38,39±4,13, 34,44±4,53 p=0,00), ugyanakkor az 1. szüléskori anyai életkorban nem találtunk szignifikáns eltérést (33,04±5,73 vs. 32,52±4,44, p=0,56) a két csoport között. A follicularis fázisban levett petefészek rezervet jelző hormonszintek (FSH, E2, AMH, LH) tekintetében nem találtunk különbséget a COVID pandémiát megelőző és követő évben a vizsgált két csoport között (FSH: 7,14±2,63 vs.7,19±2,50, p=0,87 E2: 50,91±42,95 vs. 49,18±32,34, p=0,68 LH: 6,46±2,36 vs. 6,68±2,69, p=0,47, AMH: 3,40±2,80 vs. 2,63±2,08, p=0,50). D-vitamin ellátottság tekintetében nem volt különbség a két vizsgált csoport között (70,6±28,97 vs. 73,04±39,37, p= 0,87). Pajzsmirigyfunkciót jelző TSH szint tekintetében sem találtunk szignifikáns eltérést a két csoportban (1,93±0,80 vs. 1,98±1,03 p=0,94). A ciklus elején levett prolactinszint szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a COVID pandémiát követő évben (16,45±6,92 vs.19,94±10,45 p=0,007). Konklúzió: A COVID pandémiát követően a páciensek szignifikánsan fiatalabb életkorban jelentkeznek Meddőségi szakrendelésünkre. Adatainkból kitűnik, hogy a petefészek rezerv kapacitásában sem az FSH, LH, E2 hormonszintek, sem az AMH alapján nem találunk különbséget a vizsgált két csoport között. A prolactin szint szignifikánsan csökkent a pandémiát követő évben.

Témavezető: Dr. Orosz Mónika

Bevezetés: Az elmúlt évek evidenciái alapján a szülésindukciók gyakorisága hazánkban és a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán is növekszik. A szülésindukcióra használt módszerek más-más hatékonyságúak. Hazánkban 2023 eleje óta elérhető az oralis misporostol szülésindukció céljából. Célkitűzés: Az oralis misoprostollal a debreceni Klinikánkon a saját protokollunk szerint végzett szülésindukciók eredményességének meghatározása, valamint összevetése a korábban használt vaginalis dinoproston hatékonyságával és a nemzetközi adatokkal. Módszerek: Retrospektív adatgyűjtést végeztünk az elektronikus adatbázisok (UDmed, MedSolution), kórlapok, szülési naplók, szülésindukciós naplók feldolgozásával. Összehasonlítottuk az oralis misoprostollal és vaginalis dinoprostonnal történt szülésindukciók hatékonyságát, illetve a misoprostol indukciók adatait. Kimeneti változókként a sikeres hüvelyi szülések arányát, a szülésindukció időtartamát (induction-to-deliverytime, IDT), a császármetszés egyes okainak gyakoriságát, valamint az anyai és neonatális szövődmények és mellékhatások előfordulási gyakoriságát vizsgáltuk. Eredmények: 2023.02-2023.12. között n=178 oralis misoprostollal és 2020.05-2021.03. között n=364 vaginalis dinoprostonnal történt szülésindukciót vizsgáltunk. A nulliparák között a misoprostol csoportban a császármetszések aránya szignifikánsan alacsonyabb volt (25.1% vs. 32.9%, p <0,001), az IDT pedig rövidebb (1536 perc vs. 1644 perc). Misoprostollal történt indukciók esetén 6,1% volt a sikertelen szülésindukció miatti és 16,2% a magzati distress miatti császármetszések aránya. Meconiumos magzatvíz az esetek 8,4%-ában, postpartum vérzés 1,1%-ban. A császármetszéssel végződött misoprostol indukciókat a sikeres hüvelyi szüléshez vezető esetekkel összevetve az előbbi csoportban átlagosan több misoprostol tabletta került felhasználásra (6,45 vs. 5,6), de az anyai életkorban (31,2 vs. 30,30,2 év), a gesztációs korban (39,1 vs. 39,3 hét), a születési súlyban (3217 g vs. 3384 g) és az a. umbilicalisból megszületéskor mért pH-ban (7,27 vs. 7,25) nem volt különbség. Következtetés: Az oralis misoprostollal végzett szülésindukciók hatékonyabbak a vaginalis dinoprostonnal összehasonlítva, a szülésig eltelt idő pedig rövidebb. A klinikánkon tapasztalt szövődmény- és mellékhatásprofil a nemzetközi adatoktól lényegi eltérést nem mutat. Mindezek alapján javasolható az oralis misoprostol helyi protokollunk szerinti alkalmazása a klinikai gyakorlatban.

Témavezető: Dr. Tándor Zoltán és Dr. Deli Tamás