OETDK.

BEVEZETÉS: Az akut nem-traumás agyállományi vérzések a cerebrovascularis kórképek kevesebb, mint 20%-át adják, a klinikai eseményt követő mortalitás és a súlyos maradandó rokkantság azonban lényegesen magasabb, mint a sokkal gyakoribb akut ischemias stroke-ot követően. Az agyállomány bevérzése okozta strukturális károsodás mellett másodlagos agykárosodás jön létre részben lokális, részben szisztémás immunreakció következtében, mely gyulladásos sejtek invázióját eredményezi a perihematomalis agyszövetbe, további sejtpusztulást előidézve. A lymphocyta-monocyta arány (LMR) ennek a másodlagos gyulladásos folyamatnak lehet egy potenciális biomarkere. CÉLKITŰZÉS: Akut nem-traumás agyállományi vérzett betegek felvételi laborvizsgálatában fellelhető vérkép eredményeit áttekintve megvizsgálni, hogy az LMR felvételi szintje befolyásolja-e a klinikai kimenetelt. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK: Retrospektív vizsgálattal 2000. január 1. és 2023. április 26. közötti időszakot áttekintve 1669, klinikánkon kezelt agyállományi vérzett beteget találtunk. A kizárási kritériumok figyelembevételével végül 1141 akut, nem traumás agyállományi vérzéssel érkező beteget sikerült azonosítani valamint klinikai adataikat tudományosan feldolgozni. A klinikai kimenetel megítélésére a három hónapos modified Rankin Scale (mRS) értékeit használtuk: 0-2 pont közötti mRS értéket tekintettünk kedvező kimenetelnek, míg a 3-6 pont közötti értékeket a kedvezőtlen kimenetelnek. A klinikai kimenetel és a két csoport összehasonlításakor szignifikáns különbséget mutató klinikai paraméterek megadásával többszörös logisztikus regressziót végeztünk. EREDMÉNYEK: A kedvező és a kedvezőtlen kimenetelt mutató csoport LMR értékeit összevetve, az szignifikánsan magasabb volt a kedvező kimenetelt mutató csoportban (medián, IKT 3,06(2,53-4,52) vs 2,84(1,93-4,20); p=0,033). Többszörös logisztikus regresszióval azt találtuk, hogy az LMR érték a kedvező klinikai kimenetel független prediktora (EH: 0,657; 95%MT:0.524-0.823; p<0.001). KÖVETKEZTETÉS: Az LMR érték a rutin vérkép vizsgálat alapján meghatározható, így könnyen hozzáférhető, olcsó és egyben ígéretes biomarker, melyet már az akut, nem-traumás agyállományi vérzett beteg felvételekor használhatunk a klinikai kimenetel megítélésére.

Témavezető: Dr. Árokszállási Tamás

Bevezetés: A szkizofrénia tüneti képének alakulásában jelentős szerepet töltenek be a kogníció eltérései. A betegség kezelésében számos kiegészítő terápiás módot alkalmaznak, melyek egyike a Metakognitív Tréning, ami egy olyan hibrid eljárás, mely ötvözi a kognitív-viselkedésterápiák, a kognitív remediáció, a szociálkognitív tréningek és a pszichoedukáció elveit; és a kognitív- és attribúciós torzítások átdolgozásán, valamint a deficites szociális kognitív funkciók fejlesztésén keresztül törekszik a szociális működés és a komplex kognitív funkciókat igénylő munkaképesség javítására. Célkitűzés: Kutatásunk célja a Metakognitív Tréning neurokognitív szubfunkciókra gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Módszer: Kutatásunk adatai egy nagyobb vizsgálatból származnak, mely során egyszeresen vak, randomizált kontrollált elrendezéssel 46 szkizofréniával diagnosztizált beteget vizsgáltunk. Az intervenciós csoport (n=23) a szokásos kezelési módja mellett Metakognitív Tréningen is részt vett, míg a kontrollcsoport (n=23) csak a szokásos kezelési módot kapta. A neurokognitív funkciókat (Repeatable Battery for the Assessment of Neuropsychological Status – RBANS) a tréning előtt és után, valamint 6 hónapos utánkövetéssel is felmértük. Eredmények: Az adatelemzéshez generalizált lineáris kevert modellt (GLMM) alkalmaztunk, ahol a modellilleszkedés vizsgálatát Akaike információs kritériuma mentén végeztük. A kimeneti mérések időpontjában az intervenciós csoport nagyobb mértékű javulást mutatott a vizuokonstrukciós praxist igénylő képmásolás feladatban (B=1,22; p=0,007) és a figyelmet és feldolgozási sebességet mérő kódolás feladatban (B=-7,78; p=0,02); viszont a nyelvi készségekre, szemantikus memóriára, munkamemóriára és végrehajtó funkciókra támaszkodó szemantikus fluencia feladat esetén a kontrollcsoport teljesítménye javult nagyobb mértékben (B=-2,81; p=0,019). Azonban a vizsgálat teljes időtartamát tekintve a képmásolás (B=1,49; p<0,001), a szemantikus fluencia (B=-2,58; p=0,014) és a kódolás (B=-7,92; p=0,005) feladatok esetén is nagyobb mértékben javult az intervenciós csoport teljesítménye a kontrollcsoporthoz képest. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy a Metakognitív Tréning hatékonynak tekinthető bizonyos vizuokonstrukciós-, nyelvi- és figyelmi részfunkciók fejlesztésében szkizofrén betegek körében. Kulcsszavak: szkizofrénia, metakognitív tréning, neurokogníció Témavezető: Dr. Fekete Zita

Témavezető: Dr. Fekete Zita

Bevezetés: Az akut iszkémiás stroke betegek kb. 20%-ánál tandem okklúzió áll fenn, amit az artéria carotis interna (ACI) nyaki szakaszának szignifikáns szűkülete vagy elzáródása, valamint az ACI intracraniális részén az egyik terminális ág, leggyakrabban az arteria cerebri media (ACM) thromboembóliás elzáródásának egyidejű jelenléte jellemez. Az ASPECTS (Alberta Stroke Program Early CT Score) pontértékkel az ACM ellátási területén az iszkémiás károsodás kiterjedésének mértéke kvantifikálható, míg az ACI nyaki szakaszán lévő szűkület mértékére a NASCET (North American Symptomatic Carotid Endarterectomy Trial) formula alkalmazható. A tandem okklúzióban szenvedő betegek általában rosszabb kimenetelűek, az intravénás thrombolízis kevésbé hatékony ezeknél a betegeknél. Az endovaszkuláris thrombectomia jelenleg sarokköve a nagyérelzáródás miatti akut iszkémiás stroke kezelésének. Vizsgálatunk célja a tandem okklúzióval diagnosztizált, endovaszkuláris beavatkozáson átesett betegek adatainak elemzése és a képalkotásban használt egyes pontrendszerek összevetése a kimenetellel. Betegek és módszerek: A vizsgálatba 44 tandem okklúzióval diagnosztizált, mechanikus thrombektómián átesett AIS beteg került beválogatásra. Az ASPECT értéket a beérkezéskor, illetve a 24 óra elteltével készült koponya CT-n, az ACI nyaki szakaszán lévő szűkület mértékét CT-angiográfián, a NASCET-szerinti formulával határoztuk meg. Az adatok feldolgozásához és statisztikai elemzéséhez IBM SPSS 28.0 rendszert használtunk. Eredmények: A vizsgált betegcsoportban (n=44) 70% feletti, tehát szignifikáns ACI szűkületet 79,5%-ban találtunk. Az elzáródás 100%-ban az ACW területére lokalizálódott, dominánsan az ACM M1 szakaszát érintve (70,4%). Lysis párhuzamosan 38,6%-ban történt. A beavatkozás hatására komplett perfúzió (TICI 3) több mint 40%-ban alakult ki. Partialis perfúzió (TICI 2a-b-c) 54,5%-ban fordult elő. A beavatkozást követő két héten belüli halálozási arány 36,36%-volt. A betegeinket a 24h-s ASCPECT pontérték regresszió alapján kategorizálva megállapíthatjuk, hogy amelyik csoportban a pontszám csökkenése 5 alatt volt a halálozási arány szignifikánsan alacsonyabb (14,3% vs. 56,5%, p=0,04). Konklúzió: Tandem okklúzió endovaszkuláris kezelését követően a 24h-s ASPECT score pontérték 5 feletti csökkenése vagy egy esetleges vérzéses szövődmény kedvezőtlen kimenetellel társul.

Témavezető: Dr. Vasas Nikolett

A glioblasztoma (GBM) a leggyakoribb és legnehezebben kezelhető malignus primer agydaganat. Standard kezelése műtétből, sugárterápiából és temozolamid alapú kemoterápiából áll. Az intenzív onkoterápia ellenére a betegek átlagos túlélési ideje körülbelül 15 hónap, ami azonban az esetek 4-5%-ban elérheti az 5 évet. A kutatási eredmények alapján számos klinikai és molekuláris faktor összefüggés mutat a túlélési idővel. Közéjük tartoznak a miRNS-ek, melyek több mRNS transzlációját is befolyásolhatják, deregulációjuk pedig élettani funkciók megváltozásához, például daganatok kialakulásához vezethet. Célul tűztük azon miRNS-ek azonosítását, melyek szignifikánsan túl-, vagy alulreprezentáltak a kezelésre jól reagáló glioblasztomás betegekben a rövid túlélési időt mutató esetekhez képest. Ehhez totál RNS izoláltunk 6 kontrollként szolgáló, alacsony grádusú gliomás beteg peritumorális agyszövet mintáiból, továbbá 6 rövid, illetve 6 hosszú túlélésű GBM-ás beteg agyszövet mintáiból. Ezután elvégeztük a 18 izolált totál RNS minta Új Generációs RNS Szekvenálását és bioinformatikai elemzését és a miRNS szekvenálás eredményének validálását RT-PCR-rel. A 18 szövetmintából történő totál RNS izolálására miRNeasy Mini Kit-et használtunk, az Új Generációs RNS Szekvenálás pedig az UD Genomed közreműködésével Illumina készüléken valósult meg. A szekvenálás eredményének kiértékelését ANOVA programmal végeztük. A validálásra kiválasztott, izolált miRNS-ek cDNS átírására miScript II RT Kit-et (Qiagen) alkalmaztunk. Az RT-PCR reakció pedig miScript SYBR Green PCR Kit-el (Qiagen) történt. Az informatikai elemzés során Mann-Whitney U teszttel szűrtük, hogy a validálás eredményeképpen melyek a szignifikáns eltérést mutató miRNS-ek. A szekvenálás eredményei alapján, a bioinformatikai elemzéseket követően 4 miRNS: a miR-495-3p, miR-216a-5p, miR-187-3p és a miR-424-5p mutatott szignifikáns deregulációt a kezelésre jól reagáló betegektől származó glioblasztomás mintákban a rövid túlélésű idejű betegekből származó mintákhoz képest. Konklúzióként elmondható, hogy a miRNS-ek deregulációja és ennek detektálása prognosztikai szereppel bírhat, expressziós szintjük meghatározásával még a kezelés megkezdése előtt prediktálható lehet a glioblasztomás betegek terápiára adott válasza és valószínű túlélési ideje.

Témavezető: Dr. Klekner Álmos és Dr. Birkó Zsuzsanna

Bevezetés: A nagyérocclusio okozta acut ischaemiás stroke (AIS) terápiája a 2015-től alkalmazott mechanicus thrombectomiának (MT) köszönhetően gyökeresen megváltozott, javítva a klinikai kimenetelt az AIS betegekben. Az elmúlt 3 évben Debrecenben is meredeken emelkedett a MT-val kezelt betegek száma, mára meghaladva az évi 200 kezelést.  Célkitűzés: Célunk a debreceni eredmények áttekintése és a MT-n átesett betegek klinikai kimenetelét befolyásoló tényezők vizsgálata volt.   Módszerek: 2021. január 1. és 2023. június 30. között 255 MT-n átesett beteg adatait elemeztük retrospektíve. Rövidtávú kedvező kimenetelként definiáltuk a felvételi National Institute of Health Stroke Scale (NIHSS) érték 3. napon mért legalább 4 pontos csökkenését, vagy annak 0 pontos értékét, míg a hosszútávú kedvező kimenetelt a 90. napon mért modified Rankin Scale (mRS) 0-2 pontos értékeként határoztuk meg. A fentieken túl a 3 hónapos mortalitást is vizsgáltuk. Az alábbi, klinikai kimenetelt és mortalitást potenciálisan befolyásoló tényezőket vizsgáltuk: nem, kor, BMI, tünetek időtartama, iv. thrombolysis, felvételi vérnyomás, vesefunkció, társbetegségek, felvételi NIHSS, reperfúzió sikeressége a TICI score alapján, szövődmények. Az összefüggéseket többszörös logisztikus regresszióval elemeztük.  Eredmények: A 255 összes vizsgált betegből (median életkor: 71 év IQR: 63-80 év; 50,2% nő) 114 beteg (44,7%) kedvező rövidtávú, míg 72 beteg (28,2%) kedvező hosszútávú kimenetelt mutatott és 94 beteg (36,9%) hunyt el 3 hónapon belül. A rövidtávú kedvező kimenetel független protektív tényezője volt az iv. thrombolysis (OR:0,48; 95% CI:0,24-0,95) és a sikeres reperfúzió (TICI 2a-2b vs. 0-1 - OR:0,21; 95% CI:0,06-0,71; TICI 2c-3 vs. 0-1 - OR:0,12; 95% CI:0,04-0,36). A hosszútávú kedvező kimenetel független protektív tényezője a kiváló reperfúzió (TICI 2c-3 vs. 0-1 - OR:0,06; 95% CI:0,01-0,33), míg független rizikótényezője az intracerebralis vérzéses szövődmény (OR:6,24; 95% CI:1,58-24,66), a felvételi NIHSS magasabb értéke (OR:1,15; 95% CI:1,05-1,25) és a magasabb életkor (OR:1,06; 95% CI:1,03-1,10) volt.  Következtetések: A kiváló reperfúzió mind a rövid-, mind a hosszútávú kedvező kimenetel igen erős független protektív faktorának bizonyult, jelezve, hogy MT során a szövődménylehetőségeket is mérlegelve, a lehető legjobb angiographiás eredményre kell törekedni. Fontos megfigyelés, hogy a MT-t megelőző iv. thrombolysis biztonságos, és a rövidtávú kimenetelt kedvezően befolyásolja.

Témavezető: Prof. Oláh László és Dr. Berki Alexandra Réka

A Kv1.2 kálium csatorna döntően a neuronok axonjai illetve axon terminálisai mentén expresszálódik a hippocampus, cerebellum illetve neocortex területén és késői egyenirányító csatornaként kulcsszerepet játszik az akciós potenciál repolarizációs fázisának kialakításában. Ebből adódóan számos, genetikai eredetű neurológiai elváltozás hátterében a Kv1.2 csatornát kódoló KCNA2 gént érintő mutációk állnak, amelyek gyakran vezetnek olyan fokozott ingerlékenységgel járó állapotok kialakulásához, mint az epilepszia. Ennek megfelelően, kísérleteim célkitűzése egy újonnan azonosításra került, az epilepsziás megbetegedésekkel összefüggésbe hozható, de novo mutáció (V408L) molekuláris szintű felderítése, valamint funkcionális tanulmányozása. A V408-as aminosav kodonját érintő missense mutáció révén kialakuló valin-leucin csere a Kv1.2 ioncsatorna S6 szegmensét érinti, ami a pórusdomén kialakításában vesz részt, így hipotézisünk szerint ez a betegekben teljes genom szekvenálással azonosított, de novo mutáció döntően hozzájárul az epilepszia kialakulásához. A V408L Kv1.2 működését annak CHO sejtekben történő heterológ expressziója révén vizsgáltam. Az elektrofiziológiai méréseket patch-clamp technikával végeztem, teljes-sejt konfigurációban és feszültség zár üzemmódban, amely során meghatároztam a V408L ioncsatorna főbb kapuzási paramétereit és biofizikai tulajdonságait. A méréseket összehasonlítás céljából a vad típusú (WT) Kv1.2 ioncsatornákkal is elvégeztem azonos körülmények mellett. Ezenkívül a mutáns és WT ioncsatornák szimultán kifejeződésével (ko-transzfekció) vizsgáltam, hogyan lehet a V408L normális funkcióját helyreállítani. Tájékozodó méréseim eredményei azt mutatták, hogy a V408L mutáció fennállása esetén az áramsűrűség szignifikánsan kisebb a WT Kv1.2 csatornához képest, továbbá szignifikáns különbségek mutatkoztak a kinetikai paraméterekben is. A ko-transzfekciós kísérleteim eredményei pedig arra következtettek, hogy a WT Kv1.4 jelenléte a V408L mellett egy részleges helyreállító hatást gyakorol az ioncsatorna működésére nézve, így elképzelhető, hogy enyhítő tényező a kórlefolyás szempontjából. Összefoglalva elmondható, hogy a Kv1.2 csatornát érintő V408L mutáció funkcióvesztéses (LOF) mutáció, amely így negatív hatást gyakorol a csatorna működésére, mivel jelentősen megváltoztatja a Kv1.2 elektrofiziológiai tulajdonságait. Ezért a betegekben azonosított, de novo V408L mutációnak szerepe lehet az epilepszia patomechanizmusában.

Témavezető: Dr. Szántó G. Tibor

Bevezetés: Az acut ischaemiás stroke (AIS) terápiáját az intravénás thrombolysis és mechanicus thrombectomia (MT) gyökeresen megváltoztatta. Mindkét reperfúziós eljárás javítja a klinikai kimenetelt AIS-ban, melyet negatívan befolyásolhat a beavatkozás legrettegettebb szövődménye, az intracranialis vérzés. Az elmúlt 3 évben Debrecenben is meredeken emelkedett a MT-val kezelt betegek száma, 2023-végére elérve az évi 200 kezelést. Célkitűzés: Célunk a MT-n átesett betegek intracerebralis vérzéses szövődményét potenciálisan befolyásoló tényezők vizsgálata volt. Módszerek: 2021. január 01. és 2023. június 30. között 255 MT-n átesett beteg adatait elemeztük retrospektíve. Intracerebralis vérzéses szövődményként definiáltuk a 24 órás kontroll CT-n szereplő bármely parenchymás vérzést, míg symptomás intracerebralis vérzésnek a legalább 4 pontos NIHSS (National Institute of Health Stroke Scale) csökkenéssel járó vérzéseket tekintettük. Az alábbi intracerebralis vérzéses szövődményt potenciálisan befolyásoló tényezőket vizsgáltuk: nem, kor, BMI, tünetek időtartama, thrombolysis végzése, reperfúzió sikeressége (TICI score alapján), fennálló társbetegség, felvételi vérnyomás, felvételi NIHSS, vesefunkció, anamnesisben szereplő gyógyszerek (antithromboticumok), felvételi INR és CRP. Az összefüggéseket többszörös logisztikus regresszióval vizsgáltuk, eredményeinket esélyhányados (EH) és 95% megbízhatósági tartomány (MT) formájában adtuk meg. Eredmények: A vizsgált 255 betegből 48 betegnek volt intracerebralis vérzéses szövődménye (18,8%), de a symptomás vérzések száma csupán 7 (2,7%) volt. Az intracerebralis vérzéses szövődmény független prediktorának a magasabb felvételkori NIHSS érték (EH:1,11; 95% MT 1,01-1,22), a sikeres reperfúzió (TICI2 vs. TICI 1 - EH:12,15; 95% MT 1,27-115,97; TICI3 vs. TICI 1 - EH:11,45; 95% MT 1,33-98,5), illetve a K vitamin antagonista szedés (EH:5,31; 95% MT 1,03-27,34) bizonyult. A többi tényező szignifikánsan nem befolyásolta a vérzéses szövődmény kialakulását. Következtetések: Vizsgálatunk azt igazolta, hogy MT-n átesett betegekben az NIHSS alapján mért súlyosabb stroke, a reperfúzió sikeressége és a K vitamin antagonista szedése az intracerebralis vérzéses szövődmény független előrejelzője. A vérzéses szövődmény ellenére a sikeres reperfúzió elérése alapvető cél, mivel egy másik munkánkban ugyanezen betegcsoportban a sikeres reperfúzió a kedvező klinikai kimenetel erős prediktorának bizonyult.

Témavezető: Dr. Berki Alexandra Réka

Bevezetés A non-convulsiv status epilepticus (NCSE) életveszélyes állapot, a diagnózis elsősorban az elektroenkefalográfián (EEG) alapul. Vizsgálatunk célja az NCSE jellemzőinek, a súlyosság és a kimenetel összefüggésének elemzése. Módszerek: Epilepszia Adatbázisunk alapján a 2013 és 2022 között NCSE diagnózissal kezelt 24 beteg klinikai adatait és EEG leleteit dolgoztuk fel. Vizsgáltuk a demográfiai jellemzőket, az NCSE súlyosságának megállapítására a status epilepticus súlyossági pontszám (STESS) és epidemiológiai alapú halálozási pontszám a status epilepticusban (EMSE) skálákat és a módosított Rankin skálát (mRS) alkalmaztuk. A kimeneteli adatokat, a kezelést az Adatbázisban szereplő 126 convulsiv status epilepticus (CSE) betegével hasonlítottuk össze. Leíró statisztikát és chi négyzet próbát, kétmintás t próbát alkalmaztunk, p<0,05 tekintettük szignifikánsnak. (RKEB 5037-2018) Eredmények: A NCSE betegek átlagéletkora 68,75±18,24 év volt. A betegek 2/3-ának (N=16) újkeletű status epilepticust (NOSE) állapítottunk meg. Szignifikánsan magasabb arányban volt az NOSE az NCSE csoportban (16/24 vs. 27/126, p<0,0001), mint a CSE-ben. Az NCSE csoportban szignifikánsan több ASM-t adtak (3,86 vs. 2,86, p=0,0007), mint a CSE-ben, emellett szükséges volt új típusú ASM-re is. Az elbocsátáskor 9 beteg (56,5 %) újtípusú, 6 kombinált (37,5%), 1 régi ASM-t kapott. A betegek 24% (N=7) a kórházi kezelés alatt hunyt el, 1 évnél 62,5% (N=14) volt halott, csupán 16%-nál (N=4) volt az mRS 0-1. Az 1 éves túlélés az NCSE csoportban szignifikánsan rosszabb volt, mint a CSE csoportban (p=0,003). Az NCSE betegek 2/3-nak (N=16) ≥3 társbetegsége volt, ami az interakciók miatt volt fontos. Az EMSE median értéke 92 pont volt (IQR 79;104,75), ezalatt mRS 0-1 aránya nagyobb volt, mint felette (p=0,033). A STESS median értéke 5 volt (IQR 3,75-6), kedvezőbb volt a jó kimenetel 5 alatt (p=0,051). A kiváltó okok között leggyakrabban az alkoholizmus, infekció, strukturális agyi károsodás, non-compliance szerepelt. Az EEG alapján az NCSE 11 esetben generalizált (45,8%), 13-ben fokális (54,2%) volt, a túlélésben nem volt különbség. Ebből 6 esetben (25%) burst-suppression mintát láttunk, az mRS 6 volt. Konklúzió: Az NCSE súlyos, magas mortalitású betegség, gyakoribb újkeletű epilepszia betegeknél. Az EEG vizsgálat, az EMSE és STESS skálák használata fontos a diagnosztikában és a prognózis megítélésében. Az új ASM-ek szerepe fontos az NCSE kezelésében és az interakciók megelőzésében.

Témavezető: Dr. Fekete Klára