OETDK.

Bevezetés: Az áramlási citometriai vizsgálat egy objektív, rövid turn around time-al rendelkező módszer, ezért az akut lymphoblastos leukémia (ALL) kivizsgálási algoritmusának egyik első lépése, hasznos iránymutatást ad a végső diagnózist és prognózist illetően is. A de novo minta vizsgálata során a kóros sejteken azonosítjuk a leukémia-asszociált immunfenotípus (LAIP) jeleket, mely a későbbiekben segítséget nyújt a minimális reziduális betegség (MRD) megítélésében. Az esetek döntő többségében a csontvelői minta feldolgozása még a mintavétel napján megtörténik. Azonban, figyelembe kell vennünk, hogy a Laboratóriumi Medicina regionális központként működik, így előfordulhat, hogy a környező településekről beérkező minták nem a mintavétel napján kerülnek feldolgozásra. Célkitűzés: Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a preanalitikai faktorok közül a késői mintafeldolgozás hatását a sejtek immunfenotípusára. Tanulmányunk során arra kerestük a választ, hogy hogyan változik az élő sejtek száma, a lymphoblastok, az érett B-sejtek aránya és ezen sejtek immunfenotípusa. Továbbá megvizsgáltuk, hogy az immunfenotípus, LAIP változása hatással lehet-e később az MRD megítélésére. Anyagok és módszerek: Munkánk során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Laboratóriumi Medicina, Áramlási citometriai részlegére 2019 és 2021 között beérkező azon ALL-es betegek csontvelői mintáit vizsgáltuk tovább, akiknek a rutin diagnosztikai vizsgálat után kimaradt csontvelői mintája. Ezen mintákat 24, 48 és 72 óra eltelte után újra megjelöltük és lemértük. Összesen 20 de novo (15 gyermek és 5 felnőtt) csontvelői mintát analizáltunk. Az eredmények retrospektív értékelését a FACS Diva analizáló szoftver segítségével végeztük el. Eredmények: Az élő sejtek száma, a lymphocyták és érett B sejtek száma szignifikáns különbséget mutattak (p<0,0001). A késleltetett mintafeldolgozás a lymphoblastok esetén az alábbi markereknél okozott szignifikáns változást: CD19, CD10, CD38, CD20, nTDT, CD34, CD24, CD15, CD45, CD58, CD81; míg az érett B sejteknél a következő markereknél: CD19, CD38, CD20, CD45, CD73+CD304. A többi marker, illetve a lymphoblastok százalékos aránya nem mutatott szignifikáns különbséget az újra jelölt mintákban. Következtetés: A preanalitikai faktorok közül a késői mintafeldolgozás szignifikáns változást okozott a sejtek marker expresszióiban. Amennyiben a leletet értékelő nem ismeri ezen változásokat, az téves interpretációhoz vezethet.

Témavezető: Dr. Kárai Bettina és Palicskó Bettina

 A hidrogén-peroxid (H2O2) egy reaktív oxigén species (ROS), mely mellékterméke az oxigén metabolizmusának. Kulcsfontosságú szignalizációs molekula fiziológiás folyamatokban, nagy koncentrációban károsítja a lipideket, fehérjéket, a DNS-t. A szervezetben elsődlegesen a kataláz enzim felelős a fölöslegben lévő H2O2 eltávolításáért. A tirozin kináz gátlók (TKI), mint például az imatinib, krónikus mieloid limfómában (CML) szenvedők kezelésére szolgál, mivel a tirozin-kinázként működő BCR-ABL domént legátolja.   Célul tűztük ki a kataláz enzim aktivitás és egy TKI gyógyszer (imatinib, dasatinib, ponatinib, nilotinib) kapcsolatának vizsgálatát. Ebben az esetben in vitro körülmények között vizsgáltuk, hogy mérhető-e vérkataláz aktivitásának változása imatinib hatására. További célunk, hogy más TKI-k in vitro vizsgálatát is elvégezzük.    A vizsgálatokhoz EDTA-val alvadásgátolt vérmintákkal dolgoztunk. Az imatinib DMSO-ban (dimetil-szulfoxid) oldott állapotban került felhasználásra. A meghatározások során az imatinib koncentrációja 12,5 mg/ml volt, a terápiás koncentráció 10x-ét alkalmaztuk. A kataláz aktivitását spektrofotometriás módszerrel határoztuk meg. 37° C-on inkubáltuk a mintákat 60 percig. A mintákba imatinibet adagoltunk és 0, 10, 30 és 60 percnél mértük le az aktivitást. A kontroll csoportba DMSO-t tettünk.    TKI (imatinib, bosulif, tasigna, dasatinib) kezelésben részesülő CML-s betegek (n=11) vérmintáiban a kataláz aktivitás eredményeinek átlaga (98,8 MU/L, SD=14,18) összehasonlítva a referencia tartomány átlagával (113,3 MU/L, SD=16,5) szignifikáns különbséget mutatott (p:0,0067).     Az in vitro vizsgálat során kataláz aktivitásokat határoztuk meg (n=3). A minták   kiinduláskor mért kataláz aktivitása:148,7 MU/l, 134,1 MU/l, 118,8 MU/l, (Xátlag=133,9 MU/l, referencia tartomány: 80,3-146,3 MU/l). 0. perces (nem inkubált) vérminták kataláz aktivitásának átlaga imatinib jelenlétében 76,4 MU/l, a gyógyszer mentes kontrollban 67,6 MU/L. 10 perces inkubálás után: imatinib - 63,2 MU/l, kontroll - 65,2 MU/l. 30 perces inkubálás után: 75,9 MU/l, kontroll: 63,8 MU/l. 60 perces inkubálás után: 72,1 MU/l, kontroll: 73,3 MU/l.    Valamennyi esetben jelentős (40%-ot meghaladó) kataláz aktivitás csökkenést detektáltunk. Az enzim aktivitások ilyen nagymértékű csökkenésének magyarázatára további vizsgálatok elvégzése szükséges. 

Témavezető: Dr. Nyesténé Nagy Teréz

A CTEPH egy – tüdőemboliát követően kialakuló – nagyon ritka, rossz prognózissal, és életveszélyes jobbkamrai elégtelenséggel járó megbetegedés. Hátterében genetikai meghatározottságot is feltételeznek, de ez napjainkig nem tisztázott. Elsősorban a természetes antikoagulánsok és a fibrinolízisben résztvevő faktorok génjeinek variánsai merültek fel. Olyan genetikai eltérések feltérképezését tűztük ki célul új generációs szekvenálással, melyek biológiai szerepüket tekintve rizikótényezőként értelmezhetőek. A vizsgálatba n=16, nemzetközi irányelvek szerint diagnosztizált CTEPH beteget és n=16 tüdőembolián átesett, de CTEPH-ben nem szenvedő klinikai kontroll egyént vontunk be. A könyvtárkészítéshez és analízishez a Clinical Exome Solution v3 panelt (CES; Sophia Genetics, Svájc) használtunk. A szekvenálást Illumina NextSeq 500 készüléken végeztük el. A bioinformatikai elemzés a SOPHiA DDMTM szoftverrel történt. Az International Society on Thrombosis and Haemostasis (ISTH) elsővonalbeli génekre vonatkozó 2023-as ajánlása alapján készítettük el a virtuális génpanelünket (n=97). Itt azok a gének szerepeltek, amelyek a hemosztázis szempontjából meghatározó fehérjéket kódolnak. A talált variánsok klinikai jelentőségének megállapítására felhasználtuk a HGMD és ClinVar adatbázisokat. A CTEPH betegek között n=22 thrombocyta funkció, n=10 pro-ill. antikoaguláns tényező, n=2 fibrinolízis és n=2 egyéb (ADAMTS13 és VWF) génekben, a kontroll személyeknél n=28 thrombocyta funkció, n=7 pro-ill. antikoaguláns tényező, n=1 fibrinolízis és n=3 egyéb (ADAMTS13, VWF és PIGA) génekben találtunk eltéréseket. Összesen n=11 olyan gént azonosítottunk a betegekben, melyek eltérései kockázati tényezőként felmerülnek és a kontrollokban nem találhatóak meg. Ezek (ENG, F12, F5, F13A1, MYH8, SERPINA10, SERPINE1, SERPIND1, PLG, KNG1 és THBD) döntően a fibrinolízisben, vagy a koagulációban szerepet játszó fehérjéket kódolják, utóbbiak eltéréseit trombotikus folyamatokkal hozták kapcsolatba. A talált eltérések patogenitás szempontjából zömmel – jelen tudásunk szerint - az ismeretlen jelentőségű (VUS) kategóriába esnek. Megállapítható, hogy a CTEPH-vel összefüggésben nem volt olyan gén/mutáció, ami konzekvensen jellemző a betegekre, sőt az egyes betegek mutációs spektruma is egyedi volt. A CTEPH komplex betegség, a genetikai háttere valószínűleg heterogén, ahol gén-gén és gén-környezet kölcsönhatások bonyolult rendszere határozza meg a betegség kialakulásának valószínűségét.

Témavezető: Dr. Bereczky Zsuzsanna

A lipidcsökkentő kezelésben az irányelvek az LDL-koleszterin (LDL-C) célértékeinek elérését írják elő, melyek veszélyeztetettségi kategóriától függnek. Az LDL-C meghatározására a legjobb direkt módszer lenne, de erre nincs mindenütt lehetőség, ezért leginkább a Friedewald képlet alapján történt kalkuláció (F-LDL), újabban a Martin-Hopkins módszer (MH-LDL) alkalmazása terjedt el. Az LDL-C mellett az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap a lipoprotein (a) /Lp(a)/, aminek meghatározása a közeljövőben valószínűleg még inkább elterjed, főleg nagy veszélyeztetettségű betegek esetén. Munkánkban célul tűztük ki, hogy elemezzük az LDL-C három módon történő meghatározásának eltéréseit és meghatározzuk e betegek Lp(a) szintjét is. A Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórház Kardiológia Osztály Invazív Részlegén 2023.11.01. – 2023. 12. 25-ig terjedő időintervallumban vizsgáltuk az akut szívinfarktuson (ACS) átesett vagy elektív vizsgálatra érkezett szívkatéterezésre kerülő betegek lipidszintjeit. A méréseket a Beckman Coulter gyártócég kontrolljaival, kalibrátoraival, illetve reagenseivel végeztük Beckman Coulter AU 5800 laboratóriumi automatán. A vizsgálatban n=182 (n=77 ACS és n=105 elektív) beteg szerepelt, n=116 férfi (átlagéletkor: 66 ±11,05 év) és n=66 nő (átlagéletkor: 69 ±10,46 év). Eredményeink a következőképpen alakultak (mmol/l) (medián, IQR): összkoleszterin: 3,99 (1,74-10,19), HDL-C: 1,08 (0,47-2,15), triglicerid 1,41 (0,39-7,25), d-LDL: 2,68 (0,94-7,45), F-LDL: 2,21 (0,4-7,13), MH-LDL: 2,27 (0,54-7,19), Lp(a): 14,85 mg/dl (0,4-148,8). Az F-LDL a d-LDL-hez képest -17,5%-al, a MH-LDL -15%-al tért el. (A d-LDL vs. F-LDL p<0,05, d-LDL vs. MH-LDL p<0,05, míg F-LDL vs. MH-LDL p=0,46). A lipoprotein(a) esetében a referencia határértéktől való eltérést vizsgáltuk. Az összes beteg esetében a medián 14,85 mg/dl (IQR: 0,4-148,8) volt, magas, 50 mg/dl feletti érték 29%-ban fordult elő. Összehasonlításképpen az Oslo Heart Study normál populációjában ez 20%-nak bizonyult, a medián ott 12,8 mg/dl volt. Az LDL-C célértékek elérése és hatékony lipid szint csökkentés a nagy és igen nagy kockázatú betegek esetén rendkívüli fontossággal bírna. A legjobb az lenne, ha a d-LDL alapján döntene az orvos a terápiáról, mert a két kalkulációs módszer jelentősen alábecsüli az LDL-C szintet, így a tényleges veszélyeztetettséget. Utóbbi módszerek hátránya az is, hogy csak 4 mmol/l alatti trigliceridszint esetén alkalmazhatóak.

Témavezető: Prof. Márk László és Dr. Bereczky Zsuzsanna

Bevezetés. Az akut iszkémiás stroke (AIS) gyógyszeres terápiája (trombolízis) során a keringésből kizárt terület vérellátásának gyors helyreállítása a cél, intravénásan alkalmazott rekombináns szöveti plazminogén aktivátor (i.v. rt-PA) révén. A kezelés azonban az esetek egy részében hatástalan, míg a betegek ~6-8%-ában potenciálisan fatális intrakraniális vérzés (ICH) léphet fel, melynek genetikai rizikótényezői jelenleg nem ismertek. Célkitűzés. Egypontos nukleotid-polimorfizmusok (SNP) azonosítása a hemosztázis természetes inhibitorainak génjeiben, melyek befolyásolhatják a trombolízis kimenetelét. Betegek és módszerek. A DE Neurológia Klinikával kollaborációban létrehozott biobankukban tárolt, trombolízissel kezelt AIS betegek DNS mintáiból a protein C, protein S, endotheliális protein C receptor és antitrombin génjeiben (PROC, PROS1, PROCR, SERPINC1) 12 gyakori polimorfizmust vizsgáltunk (PROC: IVS1-164 G>A, IVS-1654 C>T, IVS1-1476 A>T, IVS7+111 G>T, 3'UTR C>T; PROCR: p.Ser219Gly, 5'UTR C>T, 5'UTR G>A; SERPINC1: IVS+141 G>A, p.Ala384Pro; PROS1: IVS11+54 T>C, p.Ser501Ala Herleen) multiplex PCR és primer extenzió elvén működő SNaPshot Multiplex módszerrel és fragmentanalízissel. Az eredményeket összevetettük az ICH kialakulásával, ill. vérzést nem szenvedett betegekben a 7. napi kimenetelekkel. Eredmények. Összesen 54 i.v. rt-P-val kezelt AIS beteget vizsgáltunk: 14 ICH-t szenvedett beteget, akikhez korban, nemben és stroke súlyosságában illesztett kedvező (n=20), ill. kedvezőtlen kimenetelű (n=20) betegeket választottunk. A PROC IVS1-164 G>A polimorfizmus esetén a variáns allél szignifikánsan gyakrabban fordult elő az ICH-t szenvedett betegekben (A:0,5000) a kedvező (A:0,0769), ill. kedvezőtlen (A:0,2500) kimenetelű csoportokhoz képest (p=0,0217). A teljes kohorszban a variáns allél ritkább előfordulása volt megfigyelhető az európai populáció esetén ismert allélfrekvenciához képest (A:0,3461 vs. A:0,5855, p<0,0001). A teljes betegkohorsz vizsgált allélfrekvenciáit az európai populációs allélfrekvenciákkal összehasonlítva a PROS1 IVS11+54 T>C és a p.Ser501Ala Herleen polimorfizmusok esetén volt szignifikánsan gyakoribb a variáns allél az AIS betegekben. Konklúzió. A PROC IVS1-164 G>A polimorfizmus összefüggésben állhat az i.v. rt-PA kezelést követő ICH kialakulásával. A PROS1 IVS11+54 T>C és p.Ser501Ala Herleen polimorfizmusok gyakoribb előfordulása az általunk vizsgált kohorszban felveti ezen polimorfizmusok AIS kialakulásában játszott szerepét.

Témavezető: Dr. Bagoly Zsuzsa és Dr. Hodossy-Takács Rebeka

Antibiotic-resistance mechanisms of human pathogenic bacteria can be detected not only in humans, but also in animal and environmental sources, so the "One Health" approach to antibiotic resistance is increasingly coming to the fore. In this pilot investigation, we seek to understand the dynamics of antibiotic resistance within the context of human-animal relationship; examine the occurrence of resistant bacteria and underlying the genetic elements. This study focuses on the extended spectrum- and ampC-β-lactamases; carbapenemase-producing members of the .Enterobacteriaceae family and vancomycin-resistant Enterococci. Stool samples were cultured using selective media, identification of bacteria was performed by Matrix-Assisted Laser Desorption Ionization Time-of-Flight Mass Spectrometry. The disc diffusion method was used for antibiotic susceptibility testing. The taxonomical relationship between strains with human and animal origin was examined in Infrared Spectroscopy. 19 pet-owner groups were examined, and pets were categorized into indoor or/and outdoor kept animals. Out of 128 identified bacterial strains only 11 contained resistant mechanisms of interest. Seven resistant bacterial strains originated from six different animals were the following: two ESBL+ and ampC+ Escherichia coli, one Citrobacter freundii with a presumably chromosomal ampC gene from 3 different 'indoor' animals; one ESBL+ and one ampC+ E. coli, one vancomycin resistant Enterococcus faecalis and one sulfometaxazole and meropenem resistant Acinetobacter baumannii from three different 'outdoor' pets. Four resistant bacterial strains from 4 human individuals were: one ESBL+ and one ampC+ E. coli, one C. freundii with a presumably chromosomal ampC gene and one sulfometaxazole and meropenem-resistant A. baumannii. One shared element - a taxonomically closely related strains of E. coli were identified by IR Biotyper in human and cat cultures belong to Group 5 – was found. In conclusion, only minor overlap was found between the fecal bacterium strains of pets and their owners from the same households. However, external factors may affect the occurrence of the resistant strains in humans and their animals . Due to the low sample size, we cannot find relationship between the housing of animals and the occurrence of antibiotic resistance in the pets and their owners. Keywords: Antibiotic resistance, One Health, Human-animal relationships, Resistant bacteria strains

Témavezető: Dr. Dalma Papp és Bőkényné Tóth Renáta

Laboratory monitoring of direct factor X inhibitor novel oral anticoagulants (NOAC) is not mandatory however, it is useful in certain clinical situations including acute care, especially before interventional procedures. When the standard laboratory method, anti-factor Xa assay (antiFXa) is hardly available use of point of care methods, like viscoelastic tests may be a good alternative. Our aims were to investigate the effects of rivaroxaban (RIVA) and apixaban (API) on Russel’s viper venom induced clotting parameters on the ClotPro analyzer and to make a comparison with antiFXa assay. We collected blood samples from n=52 patients (n=19 on RIVA and n=33 on API treatment; n=23 females and n=29 males; mean age 58.9 years, SD 16.98). ClotPro CT, A5, A10, A20, CFT, MCF, andαangle were determined in platelet poor plasma before and after in vitro DOAC Stop treatment. AntiFXa was measured on Siemens BCS-XP analyzer. In n=29 samples ClotPro tests were performed immediately after sampling in whole blood (WB), as well. AntiFXa levels of patients on RIVA or API were between 0-330 ng/mL and 0-267.0 ng/mL, respectively. After DOAC Stop treatment antiFXa became undetectably low. In WB only the CT showed significant correlation with antiFXa (r=0.797, p<0.001), while in plasma samples CT, A5, A10, A20, MCF andαangle correlated significantly with antiFXa levels. Among them the strongest correlation was detected for CT (r=0.534, p<0.001), and mean CT values differed significantly between plasmas having antiFXa below and above 30 ng/mL, the recommended limit value for interventional procedures (182.9 vs 256.8 sec, p=0.012). ROC analysis, however showed a rather weak discriminative efficacy between “low” and “high” NOAC group (AUC 0.742) based on crude plasma CT values. AUC for plasma CT ratio (the ratio of CT values before and after DOAC Stop treatment) was better, 0.834. At a CT ratio of 1.22 as cut-off the sensitivity was 1.00, the specificity was 0.53, positive and negative predictive values were 0.83 and 1.00, respectively. In WB samples the AUC for CT was 0.891 with a sensitivity of 1.00, specificity of 0.66, positive and negative predictive values of 0.92 and 1.00, respectively at the cut-off. In conclusion, RVV CT values may give a useful information about the amount of direct FXa inhibitors when antiFXa is not available. Plasma CT ratio below 1.22 or whole blood CT value below 110 sec may exclude the presence of clinically important direct FXa NOAC levels in patients.

Témavezető: Dr. Bereczky Zsuzsanna

Bevezetés. Az intravénás trombolízis rekombináns szöveti plazminogén aktivátorral (t-PA) jelenleg az egyetlen hatásos gyógyszer az akut iszkémiás stroke (AIS) kezelésére. A terápia azonban csak az esetek ~30-40%-ban hatásos. Kutatócsoportunk egy retrospektív vizsgálatban úgy találta, hogy AIS betegekben az akut alkoholfogyasztás dózisfüggő módon javította a trombolízis kimenetelét. Célkitűzés. AIS betegek és egészséges önkéntesek plazmájában az etanol alvadék lízisre gyakorolt hatásának vizsgálata. Betegek és módszerek. Összesen 16 akut alkoholhatás alatt álló (medián: 0,84‰), valamint 26 korban, nemben és stroke súlyosságában illesztett, alkoholhatás alatt nem álló, intravénás trombolízissel kezelt AIS beteg plazmamintáin végeztünk in vitro alvadék lízis (CLA) vizsgálatokat. A CLA mérés során a trombolízis előtt levett, citráttal alvadásgátolt plazmamintákból rekombináns szöveti faktorral alvadékot képeztünk és t-PA hozzáadásával lízist indukáltunk, melyet valós időben turbidimetriás módszerrel monitoroztunk. A trombolízis kimenetelét a National Institutes of Health Stroke Scale 7. napi változása, ill. a 90. napi modifikált Rankin skála szerint ítéltük meg. Az etanol hatását az alvadék lízisre 20 egészséges önkéntes citráttal alvadásgátolt plazmamintáin is teszteltük, melynek során a plazmamintákhoz in vitro emelkedő koncentrációjú etanolt (0,1-0,2-0,4‰) adva végeztük el a CLA mérést. Eredmények. Az alkoholt fogyasztott AIS betegek esetén szignifikánsan rövidebb 50%-os alvadék lízis idő (50%CLT) volt megfigyelhető a kontroll AIS betegek értékeihez viszonyítva (medián: 33, IQR: 23-48 vs. 47, IQR: 28-67 perc, p=0,045). Az alkoholbefolyás alatt lévő AIS betegek 50%CLT értékei szignifikáns negatív korrelációt mutattak a minta etanol koncentrációjával (r=-0,568; p=0,029). A >30 perc 50%CLT értékkel rendelkező önkéntesek esetén a plazmamintákhoz in vitro hozzáadott etanol dózis-függő módon csökkentette a lízis időt (medián: 51, 45, 41 és 37 perc a 0, 1, 2 és 4‰ esetén, p=0,034), míg <30 perc kiindulási 50%CLT plazmaminták esetén ez a hatás nem volt megfigyelhető. Konklúzió. Kísérleteinkben az etanol in vivo és in vitro is jelentősen, dózis-függő módon rövidítette a t-PA-indukálta alvadék lízis időt. Az in vitro hatás hosszabb kiindulási 50%CLT értékek ill. magas etanol koncentrációk esetén volt kifejezett. Az eredmények felvetik az etanol lehetséges alkalmazását a trombolízis kiegészítő terápiájaként és további vizsgálatok szükségességére hívják fel a figyelmet.  

Témavezető: Dr. Bagoly Zsuzsa és Dr. Orbán-Kálmándi Rita

A myeloma multiplex az egyik leggyakoribb hematológiai kórkép, melyben gyakran figyelhetőek meg a hemosztázis kóros eltérései. A bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopátia (MGUS) az előbbi kórkép premalignus állapota, mely feltehetően az 50 évnél idősebb populáció akár 3-4%-ban van jelen. Közös ezekben a kórképekben a malignus plazmasejtek által termelt szérumban lévő monoklonális immunglobulin, ami a vér hiperviszkózus állapota és vérlemezke diszfunkciók mellett, jelentős szerepet játszik a kóros hemosztatikus jelenségekben. Célkitűzésünk a monoklonális gammopátiákban jelen lévő paraproteinek hatásának vizsgálata volt a trombin és a fibrin képződésére. A kutatásunkba 2022-ben 10, olyan myeloma multiplexszel diagnosztizált beteget válogattunk be, akiknek IgG izotípusú megbetegedése volt. Szérum immunfixációs vizsgálatokat és hemosztázis szűrőteszteket (PI, APTI, TI, fibrinogén) végeztünk. Vizsgálatunk során két monoklonális antitesttel rendelkező és egy kevert kontroll szérumból izoláltunk affinitás kromatográfiás módszerrel immunglobulin G-t, melyet normál pool plazmához hozzáadva 30 és 60 g/L koncentrációkat értük el. Fibrin polimerizációt és trombin képződést, trombin idővel és protrombin idő 50x és 500x higított tromboplasztin reagenssel mértük. Trombin generációs vizsgálatot készítettünk fluorimetriás eljárással. Részletesebb kölcsönhatásokat felületi plazmon rezonanciás (SPR) technikával vizsgáltuk. Szignifikáns összefüggést találtunk monoklonális komponens és a protrombin idő között (p=0,027). A paraprotein már 30 g/L koncentrációban 12%-os trombin idő és 25%-os a higított protrombin idő megnyúlást okozott. Trombin generációs teszt a monoklonális antitest jelenlétében 45%-kal csökkent endogén trombin potenciált mutatott. SPR eredményeink interakciót mutattak trombin és monoklonális antitest között (kD= 1,67x 10-7), ellentétben poliklonális antitestekkel, ahol ilyen kölcsönhatás nem volt megfigyelhető. Megerősítettük a monoklonális komponens és a protrombin idő közötti összefüggést. Továbbá vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a paraproteinek befolyásolják a trombin keletkezését, élettani funkcióját miáltal gátolták a fibrinképződést. Felismeréseink közelebb vezetnek a myelomában ritkán kialakuló vérzékenységi hajlam megértésében.

Témavezető: Prof. Kappelmayer János

A tumormarkerek olyan molekulák, melyek jelezhetik egy tumor progresszióját vagy jelenlétét. Leggyakrabban daganatsejtek által termelt enzimek, proteinek, amik testfolyadékokba szekretálódnak, így laboratóriumi módszerek segítségével kimutathatók, lehetővé téve a tumorok non-invazív vizsgálatát. Ideális tumormarker - mely alkalmas szűrésre, diagnózis felállítására, prognózis becslésre, kezelés ellenőrzésére és utánkövetésre is- jelenleg nem létezik. A klinikai gyakorlatban ennek ellenére használatosak, főleg az utánkövetésben és a prognózis becslésében. Egy adott marker szintje több tumor esetén is megemelkedhet, így nem specifikus tünetekkel bíró páciensek diagnózisára nem alkalmasak. Emiatt szintjük változásának vizsgálata, a lehetséges okok, befolyásoló tényezők feltárása segítség lehet a klinikusok számára mind a tumoros, mind más okból kezelt páciensek terápiájában való döntéshozatal során. Az eredmények értelmezése azért jelent kihívást, mert koncentrációjuk benignus állapotokban is lehet magas, a teszt specificitása tehát alacsony, gyakori a fals pozitív eredmény. Ilyen például a terhesség, a veseelégtelenség, és különböző gyulladásos kórképek. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy egy akut, jelentős fizikai igénybevétel – egy intenzív aerob edzés - hatással van-e szintjükre. Az irodalomban jelenleg nincs erre vonatkozó adat. A vizsgálatban 22 fő (12 férfi, 10 nő, átlagéletkor: 42,5±14,2 év) szérum CEA, TPA, Cyfra21-1 és NSE szintjét mértük kipihent állapotban illetve intenzív fizikai terhelés után. Önkontrollos t-próbát, illetve Wilcoxon-próbát elvégezve a TPA (p<0,001), az NSE (p = 0,035) és a Cyfra 21-1 (p<0,001) terhelést követő szérumszintje szignifikáns emelkedést mutatott a pihent állapothoz képest. A CEA esetében nem igazolódott változás (p = 0,639). Az eredmények alapján elmondható, hogy a jelentős fizikai igénybevétel növeli a TPA, az NSE és a Cyfra 21-1 plazmakoncentrációját. A jelenségre számos magyarázat felvetődik. Intenzív edzés hatására az izomszövet károsodik, ami egy gyulladásos folyamatot indukál a sérülés helyén, a myocytákból felszabadulnak intracelluláris molekulák. A tumormarkerek egészséges szövetekben is jelen vannak alacsony koncentrációban, ezen hatásokra a szervezet fiziológiás válaszának következtében a keringésbe juthatnak. A pontos mechanizmus feltárása hozzájárulhat a tumormarkerek szintjét befolyásoló tényezők jobb megértéséhez, és ezek révén a hatékonyabb alkalmazhatóságukhoz a tumor diagnosztikában.

Témavezető: Prof. Dr. Varga Zoltán