OETDK.

Introduction: Older people and those living with chronic diseases such as diabetes mellitus are at increased risk for poor outcome from pneumococcal infections, which can be easily preventable through vaccination. However, uptake of the vaccine remains low in European countries. Establishing effective vaccination programs requires an understanding of the determinants that affect vaccination coverage. Aim: This study aimed to investigate the uptake of pneumococcal vaccination within the last 6 years among the elderly with diabetes mellitus in European countries and to explore the association between socioeconomic factors and vaccination coverage. Method: The study was based on data from Wave 9 (2021) of the Survey of Health, Ageing, and Retirement in Europe (SHARE). The study included individuals aged 50 years and older from 26 European Union countries who reported having diabetes mellitus (N=6,588). The vaccine schedule of European Centre for Disease Prevention and Control (ECDC) and the Pneumococcal Vaccination Atlas were used to collect information on funding of vaccination in the investigated countries. Multiple logistic regression analysis was conducted to assess the association between socioeconomic factors and the uptake of pneumococcal vaccine. Results: The overall vaccination rate was 15.24% among older adults with diabetes mellitus. Older age (OR=1.04, 95%CI: 1.03-1.05), higher income level (OR=1.34, 95%CI: 1.15-1.56) and higher education (OR=1.52, 95%CI: 1.29-1.78) were associated with higher probability of pneumococcal vaccination. Individuals in Northern (OR=2.76, 95%CI: 2.12-3.59), Southern (OR=3.52, 95%CI: 2.75-4.5) and Western European (OR=4.15, 95%CI: 3.27-5.28) countries were more likely to be vaccinated than people living in Central and Eastern European countries. Funding of the vaccination was also associated with increased level of pneumococcal vaccine uptake (OR=3.92, 95%CI: 3.17-4.86). Conclusion: Our study showed that pneumococcal vaccine uptake remains suboptimal among older adults with diabetes mellitus particularly in Central and Eastern European countries. Our findings underline that immunization programs against pneumococcal disease in at-risk groups need to be adapted and funded by national healthcare systems, and vaccination uptake should be increased in socially vulnerable groups.

Témavezető: Dr. Kovács Nóra

Introduction: Africa is predicted to have the highest increase in the number of people living with diabetes in the next decades. The prevalence of complications associated with type 2 diabetes mellitus (T2DM) is also rising, and chronic kidney disease (CKD) is one of the major complications. West Africa is highly affected by the increased risk for CKD, thus accurate data and a better understanding of the current disease burden are urgently needed. Aim: We aimed to analyse the trends and disparities in the burden of chronic kidney disease due to type 2 diabetes mellitus in West African countries between 1990 and 2019. Methods: Data was obtained from the Global Burden of Disease study and the United Nations Development Programme database. Age-standardized disability-adjusted life years (DALY) rates of CKD due to T2DM were used to measure the disease burden in 10 West African countries. Several socioeconomic indicators were used in the analyses including Socio-demographic Index (SDI), Healthcare Access and Quality Index (HAQ), Multidimensional Poverty Index (MPI), Gender Development Index (GDI), and components of the Human Development Index (HDI). Joinpoint regression was used to evaluate changes in trends and linear regression analysis was used to assess the relationship between socioeconomic indicators and DALY rates. Results: The age-standardized DALY rates varied between 152.8/100,000 in Sierra Leone and 193/100,000 in Senegal in 2019. Between 1990 and 2019, the disease burden significantly decreased in almost all countries, the highest decrease in average annual percentage change was observed in Senegal (AAPC=-0.55), while the highest positive change was observed in Ghana (AAPC=0.69). The components of HDI including life expectancy at birth (b=0.87 [0.44, 1.31]) and gross national income per capita (b=0.02 [0.01, 0.02]), as well as GDI (b=-120.3 [-172.2, -68.5]), showed significant association with DALY rate. The HAQ (b=10.9 [4.0, 17.9] and MPI (b=162.3[19.4, 305.1]) were also significantly associated with DALY rates. SDI showed no significant association with disease burden. Conclusion: Despite the decrease in CKD attributed to T2DM in most West African countries, it is still a major public health concern. Prevention, early detection, and treatment of CKD in early stages to slow its progression are of great importance, particularly in those areas, where access to healthcare services is restricted due to economic constraints.

Témavezető: Dr. Kovács Nora

Magyarországon az állam által szervezett társadalombiztosítás rendszere szolgáltatja azt a szociális hálót, mely lehetővé teszi minden az országban élő ember számára az egészségügyi és nyugdíjellátó rendszerhez való hozzáférést. A különböző jogviszonyok és jogosultsági szintek az egyén életkora, munkaképessége és anyagi hozzájárulásának függvénye. 2020. július 1-jén hatályba lépett a 2019. évi CXXII. törvény, mely a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szól. Számos változást tartalmaz az új törvény, de a legjelentősebb hatású a biztosítási jogviszonyból való kiesés lehetőségének a bevezetése volt. Hat hónapot meghaladó társadalombiztosítási járuléktartozás miatt érvénytelenné válik a TAJ szám (barna TAJ), melynek következtében a megszűnt jogviszonyú személyek az igénybe vett minden egészségügyi ellátásért térítési díjat kötelesek fizetni. 2020 óta megnőtt a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők száma, tehát többen maradtak térítésmentes vagy támogatott egészségügyi ellátás nélkül. Vizsgálatunk során egy 58 éves krónikus mozgásszervi betegségben szenvedő férfi, egy 32 éves colisit ulcerosában szenvedő nő és egy 58 éves hipertóniás, generalizált érbeteg nő esetét dolgoztuk fel. Mindhárom személy megszűntetett társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Megvizsgáltuk, hogy milyen hatása van ennek egészségi állapotukra, milyen nehézségeket okoz nekik, és mennyire látják tisztán a kialakult helyzetet. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a megszűnt jogviszonyú betegek ellátását, mint viszonylag új térítési kategóriát hogyan kezelik le az egyébként rutinszerűen társadalombiztosítás által finanszírozott formában működő egészségügyi alap és szakellátó helyek. Eredményeink azt mutatják, hogy általában a betegek nem értékelik nagy problémának a jogviszony megszűnését, ugyanakkor előfordult olyan eset amikor a megnövekedett gyógyszerköltség miatt nem került előírt gyógyszer kiváltásra, illetve feltételezhetően ebből adódó hospitalizáció. A probléma kezelésének egyik eszköze, hogy bár a szolgáltatók nagyrészt ismerik az új szabályozást, a térítési díjak nem kerülnek kiszámlázásra a betegek részére. A barna TAJ-hoz kötődő ellátás szélesebb körű elemzést érdemelne a szociális ellátók célzott beavatkozásának megalapozása érdekében, mert a probléma nem az egészségügyön belül keletkezik, és nem is lehet megoldani az egészségügyi rendszeren belül.

Témavezető: Dr. Czifra Árpád PhD

Bevezetés: Mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó, hospice- és önkéntes koordinátori, valamint kurátori tevékenységeimből fakadóan empirikus úton van lehetőségem rálátni a súlyos állapotú daganatos betegek helyzetére. Mélyen foglalkoztat ezért az, hogy hogyan lehetne a betegellátást hatékonyabbá tenni és hozzájárulni, hogy a hasznos információkhoz, valamint az ilyenkor megfelelő szakellátási formához időben hozzájuthassanak az érintettek. Célok: Célom egyrészt, hogy a munkahelyem Hospice-Palliatív Osztályához fordulók gyorsabb és hatékonyabb tájékoztatásban részesüljenek a felvétel tudnivalóival kapcsolatban, azzal együtt, hogy egy edukációs tartalomként is felfogható tájékoztatóhoz is hozzájutnak egyidejűleg a leggyakrabban felmerülő kérdések tekintetében. Célom továbbá az előjegyzési rendszer modernizálásával, hogy - a jelenlegi papíralapú előjegyzési napló digitális megoldásra váltásával – a betegfelvételek gördülékenyebbé válása valósulhasson meg. Szándékom a társadalmi tudat- és szemléletformálás mellett a hatékonyság növelésével az érintettek minél magasabb szintű elégedettségének elérése. Módszerek: Dolgozatomban a betegutakat nehezítő, összetett szempontú tényezők és a vonatkozó szakirodalmi háttér áttekintése mellett a fenti célok megvalósításához szükséges konkrét projektfolyamatot is bemutatom, melynek segítségével sikerült a meghatározott időkeret alatt a célként kitűzött feladatokat teljesíteni. Eredmények: Munkám eredményeként megvalósult az Intézeti honlap adatfrissítése, a levélsablon minták és a hozzátartozókat tájékoztató edukációs anyag elkészítése és folyamatos használata, továbbá a MySQL alapú előjegyzési rendszer prototípusának elkészítése is. Összefoglalás/Következtetések: A használatban lévő eszközök hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy az időrabló feladatok automatizálhatóbbak legyenek, továbbá kijelölik azt a fejlesztési irányt, melynek alkalmazásával több idő és kapacitás marad a tényleges betegellátásra, mindamellett, hogy az érintettek is gördülékenyebben tájékozódhatnak az őket érintő kérdésekről. Kulcsszavak: hospice, szemléletformálás, ismeretterjesztés, digitalizáció, hatékonyságnövelés

Témavezető: Nádasdi Kristóf Zsolt és Dr. Hegedűs Katalin

A betegelégedettség fontos és gyakran használt változó az egészségügyi szolgáltatások minőségének vizsgálatakor. Ezen szempont figyelembevételével elmondható, hogy minél jobb a betegelégedettség, annál jobbnak tekinthető az egészségügyi ellátás minősége is. A kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk és bemutassuk azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulhatnak a háziorvosi ellátással kapcsolatos elégedettséghez. A vizsgálat során a 2009-2019-es Európai lakossági egészségfelmérés adatait használtuk fel. Az adatokat khí-négyzet próbákkal és többszörös logisztikus regressziós modellekkel elemeztük. A vizsgálati évnél megfigyelhető, hogy 2009-ben a válaszadók 83%-a (3801 fő) volt elégedett a háziorvosi ellátással, míg ez az arány 2019-re 81%-ra (3781 fő) csökkent (p<0,001). A korcsoportokat vizsgálva a 18-34 évesek 79%-a (1689 fő), a 35-64 évesek 81%-a (3780 fő) és a 65 év felettiek 88%-a (2113 fő) volt elégedett a háziorvosi szolgáltatással (p<0,001). A férfiak és a nők elégedettségi aránya 82%-ra (férfi: 3425 fő, nő: 4157 fő) tehető (p=0,890). Az alapfokú iskolai végzettségűek 86%-a (1808 fő), a középfokú iskolai végzettségűek 82%-a (4407 fő), valamint a felsőfokú iskolai végzettségűek 79%-a (1367 fő) volt elégedett a háziorvosi ellátással (p<0,001). Az anyagi helyzetnél látható, hogy az átlagos-jó anyagi helyzetűek 83%-a (6048 fő), míg a rossz anyagi helyzettel rendelkezők 80%-a (1534 fő) volt elégedett az ellátással (p=0,003). A hipertóniában szenvedő betegek 86%-a (2892 fő), míg a betegségtől nem szenvedők 80%-a (4690 fő) volt elégedett a szolgáltatással (p<0,001). A cukorbetegek körében az elégedettség aránya 85%-ra (752 fő), a betegségtől nem szenvedőké 82%-ra (6830 fő) tehető (p=0,044). Eredményeink alapján a háziorvosi ellátással kapcsolatosan relatíven magas volt az elégedettség aránya összességében, valamint a rétegképző változók esetében is. Ezzel szemben látható, hogy az idő előrehaladtával ez az arány csökkenő tendenciát mutat. Ezért fontos népegészségügyi feladatként jelenik meg a hazai egészségügyi szolgáltatások minőségének és színvonalának folyamatos fejlesztése az elégedettség növelése érdekében.

Témavezető: Szőllősi Gergő József

  Szerző neve, képzési helye: Sándor-Márton Edina, Debreceni Egyetem, Egészségtudományi Kar , Egészségügyi szervező Témavezető neve, munkahelye: Dr. Bene Ágnes, Debreceni Egyetem, Egészségtudományi Kar, Gerontológiai tanszék   Egy nő életében az egyik legszebb időszak a várandósság, hiszen nemcsak a társadalmi normáknak tesz eleget, de élete is kiteljesülhet azzal, hogy édesanyává válik. Ugyanakkor a gyermek születése és gondozása fizikális mentális és érzelmi kihívás is egyben. A gyermekágyi lehangoltság pontos háttere a mai napig nem tisztázott. Azt mondhatjuk,hogy a gyermekszülés és az anyai szerephez való alkalmazkodás ,a gyermek ellátásának fizikai és lelki terhei olyan hatások, melyek növelik a hangulatzavarral szembeni sérülékenységet. Biológiai, elsősorban hormonális, és pszicho-szociális faktorok meghatározó szerepét egyaránt tárgyalja a szakirodalom, és az is látható, hogy a kockázati tényezők kultúránként is változnak. Jelen kutatáshoz a motivációt személyes élethelyzetem adta. Jelen kutatás célja az anyai lehangoltsággal, a magánnyal szembesülő érintettek helyzetének, és a hozzáférhető támaszok, erőforrások feltárása. Vizsgálati módszerként saját szerkesztésű online kérdőíves kutatást alkalmaztam. A közösségi oldalakon továbbított kérdőívet 191 édesanya töltötte ki 2023-ban. Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek csupán 13,1%-a érzett magányosságot a várandósság utolsó harmadában, míg édesanyaként már több mint 50%-uk,annak ellenére, hogy 83,6%-uk úgy nyilatkozott, hogy volt segítsége. A válaszadók 94,2 % szerint lehet magányos egy anya a gyermek mellett. Megoldásként 75,9%-uk javasolta a párjukkal eltöltött minőségi időt,12,6%-uk a baba-mama klubbokat, 3,7% a kismama csoportokat, online csoportokat 1%, pszichológus felkeresését 6,8%-uk. A kutatás fényt derített arra, hogy az általam elért válaszadók körében egy ismert,sokakat érintő jelenség az anyai hangulatzavar (magány). A módszertan hiányosságait orvosolva a kutatás következő fázisában a célcsoport szűkítésére kerül sor ( GYES/GYED anyukákra), illetve az előzetes eredményeim tanulságait beépítve a kérdőív bővítésére és pontosítására. A nagyobb elemszám elérése érdekében további tematikus közösségi média csoportokba eljuttatva szeretnék még árnyaltabb képet kapni a jelenségről,és olyan jó gyakorlatokat feltárni,amelyek a megoldásban segítenek, például a szülést megelőző edukációban nyújtanak ismereteket szülést követően előforduló hangulatzavarokról is.

Témavezető: Dr. Bene Ágnes

Background and importance Community-acquired pneumonia (CAP) is still one of the leading causes of death worldwide. In previous studies, guideline adherence to national and international CAP guidelines in terms of agent choice was found to be poor. The implementation of the Antibiotic Stewardship Program (ASP) aimed to improve correct and responsible antibiotic use by encouraging guideline adherence. Aims and objectives This retrospective observational before-and-after study aimed to evaluate whether the ASP may improve guideline adherence, antibiotic exposure, and clinical outcomes in patients hospitalised with CAP in Hungary. Materials and methods The study was conducted at the Pulmonology Department of a tertiary care medical centre in Hungary. The ASP implementation consisted of written and published guidelines available to all professionals, continuous supervision, and counselling services on antibiotic therapies. The intervention was performed by a multidisciplinary antibiotic stewardship team (AST) at an individual level, with the aim of ensuring compliance with CAP guidelines. Overall guideline adherence (agent selection, route of administration, dose), clinical outcomes (length of stay (LOS), 30-day mortality), and antibiotic exposure were compared between pre-intervention and ASP periods (both retrospective observational). Fisher’s exact test and t-test were applied to compare categorical and continuous variables, respectively. Significant p values were defined as below 0.05. Results A significant improvement in overall CAP guideline adherence by 30.2%, p = 0.017 and a significant reduction in the total duration of antibiotic therapy by 13.5%, p = 0.002 were observed. Guideline non-adherent combination therapies of metronidazole decreased significantly by 28.1%, p ˂0.001. Antibiotic exposure decreased by 7.2%, p = 0.061, and sequential therapy increased significantly by 10.5%, p = 0.01. Moreover, ASP has a positive effect on clinical outcomes (LOS decreased by 13.5%, p = 0.016; 30-day survival increased by 5.9%, p = 0.711). Conclusion and relevance  The availability of written protocols on the ward and the continuous counselling service are crucial in optimising antibiotic use. Implementation of ASP led to a significant improvement in CAP guideline adherence and sequential therapy, which also entailed a significant reduction in the total duration of antibiotic therapy and length of stay.

Témavezető: Dr. Adina Fesus

Bevezetés: Azt gondolnánk, hogy egy orvos a megszerzett élet- és egészségtudományi ismeretek birtokában egészségesebben és egészségtudatosabban éli mindennapjait. Másfelől, Sajnos a magyar családorvosok helyzete sok szempontból nehéz (folyamatosan növekszik az egy orvosra jutó ellátandó lélekszám, egyre több a betöltetlen praxis, az aktív háziorvosok átlagéletkora pedig emelkedik.), ami felveti annak a lehetőségét, hogy életmódjukat kedvezőtlenül befolyásolja a kritikus élethelyzetük. Mivel nem ismert a hazai háziorvosok életmódja, ezért nem tudjuk, hogy problémát jelent-e az, hogy a háziorvosok (mint saját közösségeiben potenciális mintaadó személyek) személyesen ritkán vesznek részt egészségfejlesztési programokban. Cél: A vizsgálat célja a három magyar járásban dolgozó háziorvosok életmódjának felmérése és a magyar átlag populáció hasonló adataival való összevetése volt. Módszer: Az „Európai lakossági egészségfelmérés” (ELEF2019) kérdőívének átdolgozott változatát használtuk egy keresztmetszeti vizsgálathoz 2023-ban. A magyar populáció reprezentatív referencia adatait az ELEF 2019-es felmérésből vettük. Vizsgáltuk az alkohol fogyasztást, a dohányzást, a fizikai aktivitást, a táplálkozást és az általános jóllétet. Logisztikus regressziós modellt alkalmazva írtuk le, a képzettség szerint illesztett hazai referencia populáció és a háziorvosok életmódja közti eltéréseket korra és nemre korrigált esélyhányadosok (EH) és a megfelelő, 95 százalékos megbízhatósági tartományok (95%MT) segítségével. Ehhez 62 orvost kerestünk fel, akik közül 50 vett részt a vizsgálatban. Eredmény: A háziorvosok között kisebb volt az elhízás kockázata (BMI>30: EH=0,44; 95%MT: [0,2;-0,96]), viszont a mérsékelt súlyfelesleg gyakoribb volt a körükben: BMI>25: EH=1,97; 95%MT: [1,01;-3,86]. Dohányzási szokásaik az országos átlagnak megfelelőek. Viszont, kevesebb alkoholt fogyasztanak (soha nem fogyasztott alkoholt: EH=2,67; 95%MT: [1,33;-5,37], hetente többször fogyaszt alkoholt: EH=0,12;95%MT: [0,06;-0,24]. Társadalmi tőkéjük az átlaghoz képest lényegesen magasabb (könnyebben kapnának segítséget a szomszédoktól, ha szükségük lenne rá: EH=2,64; 95%MT: [1,3;-5,36]. Konklúzió: A vizsgálat alapján elmondható, hogy a háziorvosok életmódja több szempontból is kedvezőbb, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeiké. Ezek alapján érdemes volna személyes példájukra is építeni azokban a (pl.: kommunikációs) programokban, amik a preventív szolgáltatások igénybevételét szeretnék javítani.  

Témavezető: Prof. Sándor János

Sűli Zoltán ÁOK V. Népegészség- és Járványtani Intézet Bevezetés: A magyar háziorvosok átlagéletkora növekszik, számuk pedig csökken. A munkaképességüket meghatározó egészségi állapotuk várhatóan romlani fog az elkövetkező öt évben, emiatt egyre több kieső munkaidővel kell számolnunk a praxisok esetében. Kiemelkedően fontos lenne megfelelő képet kapnunk a házirvosok egészségi állapotáról, a szükséges rendszer szintű támogatás tervezése miatt. Cél: A vizsgálatunk célja a háziorvosok morbiditási mintázatának feltérképezése, és annak a hazai átlaghoz viszonyított értékelése volt. Az eredményekkel háziorvosokat támogató egészségfejlesztési programokhoz szerettünk volna alapot szolgáltatni. Módszer: Az „Európai lakossági egészségfelmérés kérdőív” (ELEF2019) módosított változatát alkalmaztuk egy keresztmetszeti vizsgálatban. A szocio-demográfiai paraméterek mellett krónikus betegségek előfordulását mértük fel. A nagyatádi, szobi és mátészalkai járások háziorvosai közül (62 aktív háziorvos), 50 háziorvos válaszolt a kérdésekre (n=50) személyes interjú során 2023-ban. Az adatokat a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar populációt reprezentáló ELEF2019 vizsgálat eredményeivel hasonlítottuk össze. Logisztikus regressziós modellt alkalmazva, korra és nemre korrigált esélyhányadosokat (EH) számítottunk a megfelelő, 95 százalékos megbízhatósági tartományokkal (95%MT). Eredmények: A háziorvosok (N65év+=20; N35-64év=26) 74%-ának volt legalább egy krónikus betegsége. A vizsgált háziorvosok körében sokkal nagyobb volt a krónikus betegségek kockázata, mint a hazai referencia populációban (EH=2,73; 95%MT: 1,37-5,43). Ennek hátterében a magasabb asztma (EH=3,55; 95%MT: 1,42-8,82), hipertónia (EH=2,8; 95%MT: 1,46-5,35), krónikus vesebetegségek (EH=5,23; 95%MT: 1,98-13,83), és határérték szignifikanciával a májcirrózis/májzsugorodás (EH=10,84; 95%MT: 0,95-123,83) álltak. Ugyanakkor a háziorvosok az országos átlagnál lényegesen ritkábban éreztek, hogy sokat tehetnének saját egészségükért (EH=0,41; 95%MT: 0,19-0,89). Konklúzió: A képzettségben illesztett korra és nemre korrigált magyar átlaghoz képest, a háziorvosok a vizsgálat szerint nagyobb arányban szenvednek azon fent említett betegségektől, amelyek miatt a hasonló képzettségű pácienseik, akik felkeresik őket a praxisukban. Az egészségi állapotuk javítása érdekében célzott beavatkozásokra volna szükség. Témavezető: Dr. Sándor János  

Témavezető: Dr. Sándor János

Background: Classification systems, particularly screening tests, play a crucial role in decision-making processes by categorizing individuals based on a continuous scale and a predefined cutoff point. The choice of optimal cutoff point is pivotal to the system's performance. This analysis addresses the need for a more objective and systematic method for determining optimal cutoff points that minimizes the misclassification burden. Objective: The goal of this thesis is to show that minimizing misclassification is the most superior and beneficial approach for selecting acceptable cutoff values in classification systems, especially in the context of screening tests. Methods: The study utilized the penalty minimization method for cut-off optimization and compared its performance with three established approaches: the sensitivity = specificity method, the Youden index, and an analytical method. Data normality was assessed using density plots and the Shapiro-Wilk test, followed by data transformation using inverse cumulative functions and smoothing through linear regression. Results: The outcome demonstrates that each method's ideal cut-off settings are distinct from one another. Our proposed approach identified the most optimal cutoff value at 3.804. In contrast, the Youden index suggested a cutoff value of 3.278, while the Mean + 2SD method yielded two cutoff values at 1.346 or 5.159. The AUC analysis indicated a cutoff value of 3.212, where sensitivity and specificity approximated most closely. Graphical representations were presented, illustrating trends in sensitivity, specificity, negative predictive values, and positive predictive values. Additionally, the relationships between cutoff values, cost ratios, and prevalence were graphically depicted. Conclusion: This research underscores the significance of adopting a misclassification cost-minimization approach in determining optimal cutoff values for classification systems. Irrespective of variations in cost ratios and disease prevalence, this study affirms the efficacy of the proposed methodology. To ensure the selection of the most cost-effective cutoff value, a nuanced consideration of both the cost ratio and disease prevalence is imperative. In certain scenarios, further research is warranted to quantifiably assess the costs associated with misclassification errors. Keywords: optimal cut-off value, misclassification cost, diagnosis tests, sensitivity, specificity  

Témavezető: Dr. Kardos László

Authors: Ndung’u James Gitonga. Dr. Bíró Éva. Introduction Financial strain is a significant determinant of diminished mental well-being. The subjective nature of economic ability, influenced not only by income but also by personal satisfaction relative to perceived needs, shows financial strain complexity. Recognizing this, the study aimed to evaluate the interplay between perceived financial strain and mental wellness among Kenyan radiographers. Methodology Carried out as a cross-sectional study, data was collected from registered radiographers in Kenya via a questionnaire delivered through Google Forms. The questionnaire assessed sociodemographic information, economic state, social support, financial strain, and psychological distress. Data analysis was done using IBM SPSS version 28, logistic regression was used to check the association between distress and other variables. Results Of the 226 participants, 27.8% were government-employed, 61.1% from private organizations, and 11.1% were unemployed. A significant proportion reported worsening personal mental wellness over the past three years (42.9%), correlating with a pessimistic outlook on the national economy (93.8% believing it's getting worse). The Oslo social support scale revealed that most radiographers lacked sufficient social support, with a mean of 7.85 (standard deviation, SD: 2.00). Only 10.6% reported strong support, 46.0% moderate support, and 43.4% poor support. Perceived financial worries, evaluated using a 32-point scale, revealed a substantial level of perceived financial worries, with a mean score of 24.75 (SD: 4.98). Psychological distress, assessed with the Kessler 6 Psychological Distress Scale on a scale of 0-24, indicated 36.7% were experiencing psychological distress (K6 score>=13). A notable correlation between financial strain and psychological distress was revealed before and after adjusting for confounding variables (adjusted odds ratio, OR=1.23; 95% confidence interval, CI: 1.11-1.36, p-value < 0.001). Individuals with better levels of social support showed lower odds of psychological distress (OR=0.75; 95%CI: 0.59 to 0.95, p-value=0.015). Conclusion These results indicate a notable link between financial strain and psychological distress, underscoring the importance of implementing support systems to attend to the mental health, financial stability, and social well-being of Kenyan Radiographers. Keywords Financial Strain; Psychological Distress; Mental Wellness; Social Support

Témavezető: Dr. Bíró Éva