8:15 EXON.1 Cervantes Ramirez Sussy Itzeri, Általános Orvostudományi Kar II.

Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

It has been previously shown that the nonselective beta-adrenergic antagonist carvedilol (Carv) is able to enhance the rexinoid bexarotene (Bex) anti-proliferative activity. To elucidate one of the genomic mechanisms behind the synergy of Bex and Carv, bromodomain-containing protein 4 (BRD4) is selected for further study.  BRD4 is an epigenetic reader considered a promising anti-cancer drug target as it is enriched in super-enhancers driving the pathogenesis of cancer. In this study, ChIP-seq analysis of the HCC1143 cell line suggested genomic enrichment of BRD4 at enhancer sequences controlling the expression of WDR74, SKA3, and PDCD6, genes that promote cell proliferation and metastasis. As the validation of the ChIP-seq results by ChIP-qPCR failed to confirm the observation, siRNAs were used to silence BRD4 and determine its role in breast cancer cells. The knock-down of BRD4 was confirmed by Western Blotting. The suppression of BRD4 reduced cell proliferation in HCC1143 and MCF7 cell lines. Moreover, in both cell lines expressing normal BRD4 levels, Bex+Carv reduced cell numbers but not in the absence of BRD4, suggesting that BRD4 may play a role in the growth suppressive effect of the drug combination. Morphological changes upon BRD4 silencing and treatment with Bex+Carv were analyzed with immunocytochemistry. The analysis showed that BRD4 knock-down induced irregular shapes and larger cell area compared to cells with normal BRD4 levels. In addition, CDH1 was upregulated in cells with silenced BRD4, which indicates that BRD4 may promote epithelial-mesenchymal transition (EMT). To have a deeper understanding of the role of BRD4, the transcriptome of control and BRD4 knock-down HCC1143 cells were compared. Gene Ontology analysis revealed downregulation of cellular processes related to translation, DNA replication, mRNA transcription, mitotic nuclear division, and mitotic phase transition to be associated with BRD4 suppression. In turn, up-regulated genes were associated with integrin binding and collagen binding. This study demonstrates that the absence of BRD4 along with Bex+Carv treatment changes cellular morphology, prevents EMT processes and reduces cell numbers. Future work will include the selection of relevant up- or down-regulated genes from the differential analysis to further characterize the role of BRD4 and Bex+Carv in the treatment of cancer.

Témavezető: Dr. Uray Iván és Lengyel Máté

8:30 EXON.2 Bíró Tímea Ingrid, Természettudományi és Technológiai Kar II.

Orvosi Vegytani Intézet

Pancreatic adenocarcinoma is one of the most malignant diseases due to its invasiveness, frequent metastasis and recurrence, causing a five-year survival rate around 5%. Owing to the lack of early diagnosis and the rapid progression of the disease, most patients are already in late stage at diagnosis. Neoadjuvant therapy can reduce tumor size and enable surgical excision. The chemotherapy regimen to combat pancreatic adenocarcinoma includes nucleoside analogs (gemcitabine, capecitabine), antimetabolites (5-fluorouracil), topoisomerase inhibitors (irinotecan), taxanes (Nanoparticle albumin-bound (NAB)-paclitaxel), and platinum compounds (oxaliplatin). Combinatorial chemotherapies are organized into regimens known as FOLFIRINOX (Folinic Acid-Fluorouracil-Irinotecan-Oxaliplatin) and FOLFOX (Folinic acid-Fluorouracil–Oxaliplatin).The gut microbiota encompasses a diverse community of bacteria that carry out various functions influencing the overall health of the host. A major pathway in microbiome-host signaling is the production of bacterial metabolites, that enter the circulation and exert their hormone-like effects on distant targets, such as tumor cells. By interacting with receptors, influencing intercellular communication, and regulating the metabolism, the bacterial metabolites can modulate cancer hallmarks. Ursodeoxycholic acid (UDCA), a secondary bile acid, is produced by the gut’s microbiota through the deconjugation and dehydroxylation of primary bile acids. In our previous studies, we found that UDCA in normal serum concentration induced a multifaceted antineoplastic program in pancreatic adenocarcinoma cells.Based on these results, we examined whether UDCA could modulate the effectiveness of chemotherapy drugs used in the treatment of pancreatic adenocarcinoma. Capan-2 human pancreatic adenicarcinoma cells were treated with chemotherapy drugs in different concentrations alone and in combination with UDCA for 48 h. UDCA was used at a concentration of 0.3 µM, which corresponds to the normal human serum concentration. Cell viability was measured using the 3-(4,5-dimethylthiazol-2-yl)-2,5-diphenyltetrazolium bromide (MTT) assay. Nonlinear regression was performed on datasets to obtain IC50 values. Our results show that while all chemotherapy drugs were effective in Capan2 pancreatic adenocarcinoma cells, UDCA did not enhance their effects. We observed slight improvement in the effectiveness of 5-fluorouracil (5FU) when applied in combination with UDCA.

Témavezető: Dr. Mikó Edit és Schwarcz Szandra

8:45 EXON.3 Kovács Péter Barnabás, Általános Orvostudományi Kar IV.

Sebészeti Műtéttani Tanszék

A Wilms-tumor a leggyakrabban előforduló gyermekkori rosszindulatú vesedaganat. Korábbi kutatások igazolták, hogy a Wilms-tumorhoz hasonló patkány eredetű mesenchymalis mesoblastos nephroma (Ne/De) kialakulása és kóros érrendszere súlyos változásokat eredményezhet a szöveti perfúzióban. Kísérletünk célja a vese microcirculatiós és micro-rheologiai változásainak és a parenchyma szerkezeti különbségeinek vizsgálata volt Ne/De tumorsejt-implantációs modellben Vincristine kezelés hatására. A kísérleteket nőstény Fischer-344 patkányokon végeztük (n=6, 184,6±7,8 g, engedély ny.szám: 21/2017/DEMÁB). Altatásban a retroperitoneumot megnyitottuk, a bal vesét feltártuk, és tumorsejteket tartalmazó Gelaspon® lemezkét helyeztünk a vesekapszula alá Prof. Dr. Kertai Pál módszere szerint. A 3., 6., 9. és 12. posztoperatív (p.o.) napon 0,25 mg/kg Vincristine kezelésben részesültek az állatok. A vese microcirculatióját az 1. és a 14. p.o. napon monitoroztuk (Cytocam). A műtét előtt, majd a 4., 9. és 14. p.o. napon vért vettünk a haematologiai, micro-rheologiai (vörösvérsejt deformabilitás és aggregatio), sav-bázis paraméterek és a metabolitok (epoc®) vizsgálatára. A 3., 9. és 14. p.o. napon PET felvételeket készítettünk. A 14. napon megmértük az aorta abdominalis és mindkét oldali a. és v. renalis áramlását, majd a veséket eltávolítottuk szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatokra. A fehérvérsejtszám szignifikánsan lecsökkent a 14. p.o. napra (p=0,002 vs. alap). A vérlemezkeszám a 14. p.o. napon szignifikánsan magasabb volt (p<0,001 vs. alap). A vörösvérsejt aggregatiós index értékek fokozódása volt megfigyelhető a 4., 9. és 14. p.o. napon is (p<0,001 vs. alap). A vörösvérsejtek deformálhatósága enyhe fokú romlást mutatott, ami a 14. p.o. napra rendeződött. A 9. p.o. napon mért kreatinin (p=0,002 vs. 14. p.o. nap) és vér karbamid-nitrogén koncentráció (p=0,003 vs. 14. p.o. nap) szignifikánsan megnőtt a 14. p.o. napra. A tumorszövet szerkezeti sajátosságait és heterogén véráramlási mintázatot észleltünk a kontralaterális ép veséhez képest, abnormális formájú és elrendeződésű erek voltak láthatók, ahol az áramlási paraméterek megnövekedtek, míg más területeken vörösvérsejt aggregátumok voltak megfigyelhetők. Összességében, a Vincristine tumornövekedés gátló hatása megfigyelhető volt. A rosszindulatú vesetumor jelentős romlást és heterogenitást okozott a microcirculatióban, amely részben az abnormális vasculatura, részben a romló micro-rheologia következménye lehet.

Témavezető: Mátrai Ádám Attila és Dr. Deák Ádám

9:00 EXON.4 Deák Réka, Gyógyszerésztudományi Kar V.

Biofarmácia Tanszék

A vesedaganatok diagnosztizálása és kezelése napjainkban is világszerte komoly problémát okoz. A helyzetet tovább súlyosbítja a tumorsejteknek a különböző daganatellenes szerekkel szemben fellépő rezisztenciája is, így az ezen folyamatok hátterében álló molekuláris mechanizmusok tanulmányozására irányuló kutatások igen nagy jelentőséggel bírnak. Munkánk során célul tűztük ki a vesetumorokban szerepet játszó transzporterek expressziójának vizsgálatát humán vesetumoros mintákban, valamint a sunitinibbel kezelt sunitinib érzékeny és sunitinib rezisztens CAKI-2 és A-498 humán vesedaganat sejtvonalakon. A sunitinib rezisztens CAKI-2 és A-498 sejtvonalakat az 1,25-20 μM koncentrációknak megfelelő sunitinib 5 héten át történő adagolásával fejlesztettük ki a laboratóriumunkban, majd ezeket a sejtvonalakat használtuk a további in vitro kísérletekhez. A DE KK Urológiai Klinikáról származó szövetminta-párokból (19 ép/tumoros), illetve a kezelt sejtekből a Macherey-Nagel kit segítségével totál RNS-t izoláltunk, melyből PCR technika segítségével cDNS került átírásra. Az irodalmi adatok alapján kiválasztott multidrug (ABCC6, ABCB1, ABCB5) és polispecifikus efflux (BCRP1) transzporter gének, valamint a sejtproliferációban, az őssejt-differenciálódásban szereplő és az egyéb transzporterek szignalizációs útvonalát reguláló (NANOG, OCT4) gének expresszióját real time qRT-PCR segítségével vizsgáltuk. Az ABCB5 expresszióját fehérje szinten a Westen Blot is igazolta. Az összesített eredmények alapján a kiválasztott transzporter gének expressziójában jelentős növekedés volt tapasztalható a tumoros szövetmintákban, az ép mintákhoz hasonlítva. Az eredmények mintánként történő vizsgálata alapján azonban elmondható, hogy főként a BCRP1, az ABCC6, illetve az ABCB5 transzporterek esetén láthatók szignifikáns eltérések a tumoros-ép mintapárokat összehasonlítva. A sejtvonalak esetében főként az ABCB5 változása volt figyelemfelkeltő a sunitinib kezelést követően. Ezen transzporterek alapvető expressziós szintjei különbségeket okoznak a gyógyszerek biológiai hozzáférhetőségében, eloszlásában és clearance-ében, befolyásolva a gyógyszer hatékonyságát és a mellékhatásokat. Mindezeket figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy eredményeink hozzájárulnak majd a vesetumorok terápiájában tapasztalt farmakokinetikai eltérések, gyógyszerhatékonyság és -toxicitás egyedi különbségeinek felméréséhez és megértéséhez egyaránt. TKP2021-EGA-20 (HG) és GINOP-2.3.2.-15-2016-00043 (HG) Témavezetők: Dr. Szabó Zsuzsanna, Prof. Dr. Halmos Gábor 

Témavezető: Dr. Szabó Zsuzsanna és Prof. Dr. Halmos Gábor Miklós

9:15 EXON.5 Balogh Krisztián, Általános Orvostudományi Kar V.

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Bevezetés Mióta a közelmúltban kutatások igazolták a raktárvezérelt Ca2+ beáramlás (SOCE) jelentőségét a daganat sejtek proliferációjában, illetve migrációjában, aminek köszönhetően az ezeket szabályozó molekuláris mechanizmusok tanulmányozása új lendületet nyert a tumorbiológiában. A SOCE mechanizmusáért alapvetően két molekula, az ORAI1 csatornafehérje, illetve a STIM1 transzmembrán fehérje összekapcsolódása révén kialakult komplex felelős. Bizonyításra került, hogy az ORAI1-STIM1 punkták megfelelő kialakulásához – ezáltal a SOCE létrejöttéhez – szükséges a septin filamentumok átrendeződése. Szintén a közelmúltban nyert bizonyítást, hogy a septin család különböző tagjai szabályozó szereppel bírnak a SOCE folyamatában. Tagjai GTP-kötő proteinek, melyek eredetileg citoszkeletális szerepük kapcsán váltak ismertté. Laboratóriumunk korábbi kísérletei során bizonyítást nyert, hogy a septin filamentumok expressziójának csökkentése, illetve átrendeződésének gátlása a melanoma sejtek migrációs képességét jelentősen csökkenti. Az itt bemutatott munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a különböző, a septinek átrendeződését és a SOCE folyamatára gyakorolt hatását szabályozó endogén molekulák expresszióját különböző, nyilvánosan elérhető génexpressziós adatkészletekben. Módszertan A munkánk során felhasznált különböző daganatos és kontrollként használt RNS szekvenálási adatszetteket az NCBI Gene Expression Omnibus repozitóriumából nyertük. Az összevethetőség érdekében az adatokat DESeq módszerrel történő normalizást követően elemeztük. Az általunk összeállított génlista expressziós szintjeit összevetettük a különböző minták közt; általunk felállított, szigorú paraméterek alapján differenciált expressziót mutató géneket (DEG) azonosítottunk. Végül a génlistánk tagjait összevetettük a GO:0016477 (cell migration) listán található entitásokkal. Eredmények, diszkusszió A vizsgálat során felmerült több, korábban ilyen kontextusban alig ismert gén potenciális szerepe a tumoros folyamatok során. A vizsgált modellek DEG-jei közt az előre várt átfedéseken túl számos érdekes különbséget is találtunk. Véleményünk szerint a génterápia klinikai gyakorlatban történő alkalmazásának e korai periódusában minden, az áttétképződés szabályozásában résztvevő és tumorokban bizonyítottan megváltozott expressziót mutató molekula feltérképezése kulcsfontosságú eredmény lehet.

Témavezető: Dr. Takács Roland Ádám

 

9:45 EXON.6 Gerencsér Attila Tibor, Általános Orvostudományi Kar VI.

Orvosi Vegytani Intézet

Bevezetés: A nők körében az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a mellrák. Éves incidenciája világszerte közel 2 millió, mortalitása közel 700 ezer. Az emlődaganatok jellemezhetőek a kóros mennyiségben kifejezett receptorok szempontjából. A HER2+ emlődaganatok rosszabb prognózisúak, agresszívabbak és áttétet is hamarabb adnak. A biológiai terápiás lehetőségek megjelenése óta kedvezőbbek a beteg kilátásai, azonban ha már áttétet adott a daganat, az 5 éves túlélés 50% alá csökken. Egy ígéretes, HER2 specifikus sejtterápiás eljárás lehet kiméra antigén receptort (CAR) kifejező makrofág sejtek (CAR-M) alkalmazása. Célkitűzés: Munkacsoportunk korábban JIMT-1 emlőkarcinóma sejteken tesztelte a THP-1 monocitoid sejtvonalból előállított, különböző CAR konstrukciókat (CAR-Dectin-1, CAR- FcγR2A) kifejező CAR-M sejteket. E konstrukciók intracelluláris doménjei olyan szignalizációs útvonalat aktiválnak, melyek - várakozásaink szerint - fokozzák a makrofágok tumorellenes aktivitását. Jelen munkánkban célul tűztük ki CAR-M sejtvonalaink tesztelését más, HER2-t kifejező emlődaganat sejtvonallal. Módszerek: A transzdukált THP-1 sejteket makrofág irányba differenciáltattuk, tumorellenes fenotípus kialakulást indukáltuk, majd a HER2+ SKBR3 emlődaganat sejtekkel közösen tenyésztettük. A koinkubáció 4. órájában a tenyésztő médiumból ELISA módszerrel meghatároztuk az IL-1β citokin szintjét. Az IL-1β génexpressziós szint változását kvantitatív PCR technika segítségével határoztuk meg. Az CAR-M sejtekkel együtt tenyésztett emlődaganat sejtek proliferációját konfokális mikroszkóppal követtük. A sejtekről 24 óránként 72 órán keresztül felvételeket készítettünk, melyeket Harmony programmal értékeltük ki. Eredmények: A JIMT-1 sejtek esetén a CAR-Dectin-1-et, az SKBR3 sejtek jelenlétében a CAR-FcγR2A-t kifejező CAR-M sejteknél szignifikánsan emelkedett az IL-1β-t kódoló mRNS mennyiség a nem transzdukált THP-1 makrofágokkal koinkubált daganatsejtekhez képest. A relatív IL-1β citokinszintek az SKBR3 sejtes kokultúrában mindkét CAR-M sejtnél, a JIMT-1 sejtes kokultúrában csak az CAR-FcγR2A-t kifejező CAR-M sejteknél volt szignifikánsan magasabb, mint a nem transzdukált makrofágok esetén. A relatív SKBR3 sejtszám a koinkubáció első 24 órája után jelentős csökkenést mutatott a CAR-Dectin-1-et kifejező sejtek és a nem transzdukált makrofágok között. Következtetések: Az eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az SKBR3 daganatsejtek is képesek a CAR-M sejtek antitumor aktivitását fokozni.

Témavezető: Dr. Kókai Endre és Prof. Virág László

10:00 EXON.7 Bede Ákos Máté, Általános Orvostudományi Kar III.

Orvosi Vegytani Intézet

Bevezetés: Az antitest-függő sejt-közvetített citotoxicitás (ADCC) egy adaptív immunreakció, melyben egy antitest teremt kapcsolatot egy célsejt (pl. daganatos sejt) és egy effektor sejt (pl. NK-sejt) között. Ennek eredményeként az effektor sejt citotoxikus granulumokat szabadít fel, amelyek a célsejt lízisét váltják ki. Az ADCC kulcsfontosságú mechanizmus a sejt-alapú daganatterápiákban, ugyanakkor könnyen kimerülhet, így serkentése onkoterápiás jelentőséggel bírhat. Manapság számos kutatás irányul az autofágia és a tumorok kapcsolatára. Az autofágia kettős szerepet játszik a daganatos megbetegedésekben. Az autofágia és az ADCC esetleges kölcsönhatásainak megértése új daganat-terápiás megközelítéseket tehet lehetővé. Célkitűzések: High-Content Screening esszé beállítása, egy munkacsoportunk által összeállított, 112 vegyületet tartalmazó molekulakönyvtár, valamint öt autofágia moduláló vegyület (autofágia gátló vegyületek: 3-metiladenin, bafilomicin B1, klorokin; autofágia indukáló vegyületek: rapamicin, rezveratrol) ADCC-re való hatásának vizsgálata. Módszerek: Vizsgálatainkat HER2 pozitív JIMT-1 emlőrák sejteken végeztük, amelyeket NK92 természetes ölősejtekkel ko-inkubáltunk. Az ADCC-t HER2 specifikus monoklonális antitest, trastuzumab hozzáadásával indukáltuk. A kalcein AM-mel festett sejtekről HCS berendezés segítségével több időpontban készült felvételeket képanalizáló szoftverrel elemeztük. Az ADCC-t befolyásoló vegyületek további elemzése során LDH esszével, illetve annexinV – propidium-jodid festéssel vizsgáltuk a sejthalált. Eredmények: A molekulakönyvtár szűrés és a megerősítő vizsgálataik eredménye alapján a fenazinmetoszulfát (PMS) ADCC gátló hatással rendelkezik. A vizsgált autofágia modulátorok közül a bafilomicin B1 erős ADCC gátló hatással bír, míg a rapamicin és a rezveratrol ADCC serkentő hatásúak. Következtetések: Eredményeink a PMS tumorellenes immunválaszra való hatására hívják fel a figyelmet. Óvatosság lehet indokolt a vegyület esetleges kemoterápiás felhasználása esetén, ugyanis ADCC gátló hatása antagonisztikus hatást eredményezhet. A továbbiakban a fentebb említett három autofágia moduláló vegyület ADCC-re gyakorolt hatásának megerősítését és a vegyületek hatásmechanizmusának felderítését vettük tervbe. Bede Ákos Máté és Váróczy Csongor Attila Szent-Györgyi hallgatók munkáját a Nemzeti Tudósképző Akadémia támogatta.

Témavezető: Prof. Virág László és Dr. Kovács Katalin

10:15 EXON.8 Gyarmati Sára, Általános Orvostudományi Kar VI.

Nukleáris Medicina Nem Önálló Tanszék

Bevezetés: Figyelembe véve a melanocortin-1 receptor (MC1-R) pozitív melanóma malignum (MM) és metasztázisainak növekvő incidencia, - és prevalenciaértékeit, a radioaktívan jelzett, MC1 receptort targetáló, alfa-melanocita stimuláló hormon analóg (α-MSH) molekulák kulcsfontosságúak lehetnek a korai tumordiagnosztikában. Célkitűzés: Jelen kutatás során újonnan szintetizált, 213Bi-jelzett MC1-R specifikus peptid alapú radiofarmakonok szervi eloszlását és MM targetáló képességét vizsgáltuk MC1-receptor pozitív preklinikai melanoma tumormodellen. Anyagok és módszerek: DOTA kelátorral konjugált NAP-, HOLD-, FOLD- és MARS-amid molekulákat jelöltünk 213Bi izotóppal. Az így létrehozott radiofarmakonokból 3.81±0.32 MBq aktivitást intravénásan injektáltuk B16-F10 melanómatumort hordozó és egészséges C57BL/6 egerekbe, majd ex vivo szervi eloszlásvizsgálatokat végeztünk. Az emberi szervek transzlációs adatokon alapuló elnyelt sugárdózisának kiszámításához az Organ Level Internal Dose Assessment (OLINDA) és IDAC-Dose szoftvereket használtuk. Eredmények: A melanómatumorokban detektált magas [213Bi]Bi-DOTA-NAPamid (%ID/g: 3,76±0,96), és FOLDamid (%ID/g: 3,28±0,95) aktivitás megerősítette a származékok MC1-R affinitását. A [213Bi]Bi-DOTA konjugált NAP-, HOLD- és MARSamid esetében mérsékelt vagy alacsony, míg a [213Bi]Bi-DOTA-FOLDamid esetében jelentősen emelkedett radiofarmakon-felvételt tapasztaltunk a mellkasi és a hasi szervekben (p≤0.01). A hólyagfal után a vesék kapták a legnagyobb elnyelt sugárdózist (hólyagfal: 1,95⋅2E-10 és 8,97⋅2E-10 mSv/MBq; vesék: 7,47⋅3E-10 és 5,88⋅2E-10 mSv/MBq IDAC és OLINDA szoftverekkel mérve; ezen sorrendben), mely a NAPamid származék klinikai használatra való alkalmasságát jelzi. Következtetés: Ezen - jelentős MC1-R affinitást mutató - [213Bi]Bi-DOTA-konjugált peptidek ígéretesek lehetnek az MM molekuláris képalkotásában.

Témavezető: Dr. Képes Zita és Dr. Trencsényi György

10:30 EXON.9 Pénzes Andrea Nóra, Általános Orvostudományi Kar IV.

Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

S100 kalcium kötő protein A8 (S100A8, calgranulin A, MRP8) az S100 fehérjecsalád tagja. Az S100A8 egy veszély asszociált molekuláris mintázatú fehérje (DAMP), amelyet neutrofilek és monociták termelnek, és hatékony kemoattraktánsként szolgál a fagociták számára. Részt vesz a gyulladásos válaszban, és aktiválja a downstream jelátviteli utakat. Az emlőrák az egyik leggyakoribb halált okozó ráktípus nők esetében. A tumor progressziójában és kezelésében kulcsszerepet játszik a tumorsejtek és a makrofágok között kialakuló interakció. Korábbi adataink szerint kísérleti emlőtumorokban egyes anti-mikrobiális peptidek (S100A8) expressziója jelentősen megemelkedik a sejtek proliferációját szabályozó rexinoid (bexarotén) és az ezzel szinergizáló, nem-szelektív béta-adrenerg gátló (carvedilol) gyógyszerkombináció hatására. A szöveti kifejeződést immunhisztokémiai módszerekkel vizsgáltuk. Feltételezve, hogy a gyógyszerkombináció anti-tumor hatását az S100A8 fehérje is közvetítheti, elsőként megvizsgáltuk annak expresszióját in vitro. In vitro tenyésztett THP1 monocitákban és LPS-sel aktivált makrofágokban kvantitatív PCR segítségével kimutattuk, hogy a bexarotén és annak carvedilollal való kombinációja indukálja az S100A8 kifejeződését. Ugyanakkor az aktivált THP1 sejtek felülúszója gátolta több emlőrák sejtvonal növekedését. HCC1143 tripla negatív emlőrák sejtekben szignifikáns S100A8 génexpresszió növekedést figyelhettünk meg az LPS-aktivált THP1 sejtek felülúszójából készült kezelésnél. Ebből az következik, hogy bexarotén és carvedilol mind a monocitákban, mind közvetlenül emlőtumor sejtekben képes kiváltani fokozott S100A8 kifejeződést. Annak érdekében, hogy az S100A8 fehérje hatását izoláltan vizsgáljuk, annak génjét megklónoztam. Az S100A8 klónozása Phusion high fidelity DNS polimerázzal történt, amplifikációt követően p-JET klónozó vektoron keresztül pC3-mCherry expressziós vektorba. HME-hTERT sejtekből nyert RNS-ből kiindulva, reverz transzkripció és PCR reakció révén a cDNS-t p-JET klónozó vektorba inzertáltuk, szekvenciáját igazoltuk, majd a klónozott inzertet direkcionálisan p-mCherry és p-EGFP expressziós vektorokba helyeztem át. Az így rendelkezésre álló expressziós vektor lehetőséget ad az S100A8 túltermeltelésére, és hatásának vizsgálatára emlő tumorsejtek növekedésére, túlélésére és jelátviteli mechanizmusaira.

Témavezető: Dr. Uray Iván Péter és Dr. Jenei Adrienn

10:45 EXON.10 Szalmás Alexandra Fanni, Általános Orvostudományi Kar II.

Orvosi Vegytani Intézet

A daganatos megbetegedések, illetve halálozások számában a tüdődaganatok vezető szereppel bírnak. Az általunk vizsgált jelátviteli pálya egyik eleme a protein-arginin-metiltranszferáz 5 enzim (PRMT5), amely szubsztrátjainak szimmetrikus dimetilációját katalizálja. A PRMT5 szabályzó enzimei a RhoA aktivált kináz (ROK), valamint a miozin foszfatáz (MP), melyek reverzibilis foszforiláció útján szabályozzák a PRMT5 enzim aktivitását annak Thr80 oldalláncán. A ROK által foszforilált, ezáltal aktív PRMT5 szimmetrikusan dimetilálja a hiszton 2A és 4 harmadik argininjét, ezzel bizonyos gének, főként tumorszupresszorok, kifejeződését gátolva. A MP ezzel ellentétben gátolja a PRMT5 aktivitását. A miozin foszfatáz szabályozásáért annak MYPT1 szabályzó alegységének Thr853 és Thr696 oldalláncain történő foszforiláció felelős, ami ezáltal fokozza a tumorigenezist. Célkitűzésünk a MP egy feltételezett sejtmagi kölcsönható partnerének, a magnézium-függő foszfatáz 1B (PPM1B) tumorszupresszív hatásának igazolása, illetve a génexpressziót szabályozó PRMT5 és az enzimet szabályzó foszfatázok szerepének vizsgálata humán tüdődaganatban. Vizsgálati modellként A549 tüdődaganatos sejtvonalat használtunk, amelyen a PPM1B overexpressziót követően az MP/PRMT5 onkogén jelátviteli pálya elemeinek expresszióját és aktivitását elemeztük szemi-kvantitatív Western blot analízissel. A PPM1B overexpresszió eredményeképp a MYPT1 gátló foszforilációja csökkent mindkét fentebb említett oldalláncán. Ezáltal a PRMT5 foszforilációja szintén szignifikánsan csökkent, amivel összefüggésben csökkent a hiszton 2A szimmetrikus dimetilációja. Emellett vizsgáltuk az overexpresszált sejtek életképességét AlamarBlue vizsgálattal, illetve migrációs képességét Scratch assay-vel. Az overexpresszió nem befolyásolta a sejtek életképességét, azonban hatással volt a sejtek migrációjára azáltal, hogy szignifikánsan csökkentette a miozin könnyűlánc (MLC) foszforilációját annak Ser19 oldalláncán. A sebzést követő High Content Screening analízis eredményei alapján az overexpresszált sejtek migrációs képessége szignifikánsan csökkent. Vizsgálataink alapján igazoltuk a PPM1B ezen onkogén jelátviteli úton betöltött tumorgátló hatását in vitro A549 tüdő adenokarcinóma sejtvonalon.

Témavezető: Dr. Lontay Beáta és Dr. Keller Ilka

1. blokk

  • Időpont 8:15-9:30
  • Helyszín Learning Center 1.13
  • Elnök Prof. Dr. Virág László,
    Cervantes Ramirez Sussy Itzeri

2. blokk

  • Időpont 9:45-11:00
  • Helyszín Learning Center 1.13
  • Elnök Prof. Dr. Vereb György,
    Gerencsér Attila Tibor

  • Bíráló bizottság Dr. Fábián Gabriella
    Dr. Tar Krisztina
    Dr. Sarang Zsolt
    Dr. Szöőr Árpád
    Pinczési Viktória