OETDK.

Background: Sebum plays a central role in maintaining epidermal homeostasis. Our preliminary data suggest that each sebum-composing lipid uniquely affects keratinocytes. Squalene, a triterpene abundant in human sebum, has been implicated in several aspects of skin biology. Objective: This study aims to elucidate the molecular mechanisms by which squalene affects keratinocyte cell biology and to evaluate its effects on gene expression. We also wanted to clarify whether the differentiation status of keratinocytes influences the response to squalene treatment. Methods: Different cell cultures, a non-differentiated, highly proliferative keratinocyte culture (representing the basal layer of the epidermis) and a differentiated keratinocyte culture (representing the upper layers of the epidermis) were used. After confirming successful differentiation by measuring keratinocyte differentiation markers using qPCR, the cells were treated with 150 µM squalene or vehicle control. After 48 hours of treatment, cells were harvested and RNS isolation was performed. The gene expression profile was determined by RNA sequencing, while the affected signalling pathways were analysed using the STRING platform. Results: Our results indicate that squalene has a significantly greater effect on gene expression in keratinocytes with less differentiated status. According to our pathway analysis, mainly metabolic, cell cycle, immune and oxidative stress-related pathways were affected. Conclusions: This study reveals the regulatory impact of squalene on the transcriptome of undifferentiated proliferating keratinocyte cultures. The observed modulation of genes involved in fundamental cellular pathways suggests a potential role for squalene in regulating key biological functions in these cells. Further investigation into the mechanistic basis of squalene-mediated gene regulation may provide insight into its therapeutic potential in skin disease.

Témavezető: Dr. Dull Katalin

Our skin is not uniform; besides anatomical and physiological differences, the chemical milieu and microbiota also vary among different skin regions. In addition, our research group has identified a distinct immunological milieu, with increased immunological tuning characterizing the sebaceous gland-rich, sebaceous skin regions compared to the gland-poor, dry areas. However, the onset of the development of these immunotopographical differences is currently unknown. Our hypothesis is that before puberty, our skin is uniform, and region-specific characteristics only emerge during adolescence due to hormonal changes. To prove this, we aimed to investigate topographically different skin areas derived from healthy children and adults. We performed TaqMan low-density array (TLDA) and examined the gene expression levels of several cytokines, TFs, chemokines, AMPs, and transcription factors in the sebaceous (sebaceous gland-rich [SGR)) and dry (gland-poor [GP]) skin regions of healthy children (0-10 years) and adults (18 years and above) (n=8-8). We did not find significant differences in the examined molecules between the skin regions of children, while, in adulthood, both the dry and sebaceous skin regions exhibited increased immune activity, however, this increase was much more pronounced in the sebaceous skin region with significantly higher expression of IL-17 signaling mediators (e.g. IL-17, IL-1β, lipocalin, S100A family members). Since the most prominent differences were found in the components of IL-17 signaling, we also detected and quantified the source of the IL-17 cytokine in these skin specimens by double immunofluorescence staining at the protein level. Our results suggest that the predominant source of IL-17 is non-pathogenic Th17 cells in all sample types, and Th17 cell count are substantially and significantly increased in the sebaceous skin region of adults. Our findings indicate that the differences detectable between different skin regions in adults are not present in the skin of children, and the topographic immunological differences develop after adolescence.

Témavezető: Prof. Dr. Andrea Szegedi és Dr. Zsolt Dajnoki

Background: Lymphedema is a chronic condition characterized by the abnormal accumulation of lymphatic fluid, leading to swelling in various parts of the body. There are two forms primary and secondary lymphedema. Primary lymphedema is the result of genetic causes, the secondary form is the result of acquired disease, e.g. infection of the lymphatic system, surgical intervention affecting the lymphatic system.  Aim of the study: Primary lymphedema can be caused by a number of genetic abnormalities and often presents as part of a syndrome. In addition to a detailed clinical examination, laboratory tests and imaging studies, genetic testing may help to establish the diagnosis. Genetic testing of the patient, and the family members, can help to establish the diagnosis and the therapeutic programme. Materials and Methods: In a 16-year-old boy with a complex patient history with clinical symptoms of lymphedema, clinical, laboratory and imaging tests were performed, along with genetic testing of the parents. Genetic testing was performed using the exome sequencing method, that analyzes the protein-coding regions of the genome to identify potential genetic variants. Results: Lymphoscintigraphy showed reduced lymphatic drainage in both lower limbs with left dominancy. Imaging studies did not reveal any obstructive lesions, arterial or venous circulatory insufficiency in the affected areas. Genetic analysis described the possibility of "Noonan sydrome-like disorder" based on the mutation in the CBL gene. The mutation was detected in the mother, but not in the father. A detailed clinical examination confirmed several minor symptoms of the syndrome in the mother. Almost complete regression was achieved with complex lympodrainage treatment and care of the patient. Conclusion: Lymphedema can be caused by a number of things. Primary lymphedema is often diagnosed late and the genetic background is not always clear. We would like to draw attention to the fact that lymphedema can be part of a complex syndrome and is often not the first symptom, and that in the case of cardiovascular anomalies it is important to consider the associated lymphatic involvement. The effectiveness of treatment of lymphedema depends on timely initiation of treatment. With early diagnosis and timely initiation of complex therapy, complete regression may be achieved. The detection of genetic mismatch is important for the future family planning of the patient.

Témavezető: Dr. Szabó Éva

Bevezetés A pikkelysömör egy krónikus, immunmediált gyulladásos betegség. A betegek 20-30%-ban ízületi érintettség megfigyelhető, ezenkívül egyéb komorbiditás is társulhat hozzá, mint például metabolikus szindróma, obezitás, ateroszklerózis, diszlipidémia. Az IL-23/Th17 tengely szerepet játszik a pikkelysömörös bőrgyulladásban, illetve az érelmeszesedés patogenezisében, emiatt lehet összefüggésben az emelkedett kardiovaszkuláris rizikóval. Célkitűzés A vizsgálat célja felmérni a psoriasisos betegcsoportban a magas kardiovaszkuláris rizikóval rendelkező pácienseket és őket összehasonlítani egy kontroll, pikkelysömörben nem szenvedő populációval. Anyag és módszer A kutatásunkat prospektív módon végeztük, a Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinika psoriasis szakrendelésen megjelent betegek adatai alapján. A kontroll csoportnak az adatait a debreceni 20-as felnőtt háziorvosi körzet rendelőjében gyűjtöttük össze. A psoriasis csoport 80 főből állt, míg a kontroll csoportban 84 fő vett részt. A kardiovaszkuláris rizikó becslőskálák közül a legfontosabbak a Framingham-score és ASCVD becslőskála, ezeket alkalmaztuk a számolásainkhoz. Eredmények Adataink alapján szignifikánsan gyakoribb volt a közepes-súlyos kardiovaszkuláris rizikó a psoriasis csoportban, a kontroll csoporthoz képest (p=0,010). Ezenkívül a dohányzók és az alkoholfogyasztók aránya is szignifikánsan gyakoribb volt a psoriasis csoportban, a kontroll csoporthoz képest (p<0,001), (p=0,012). A testtömegindex értékek alapján szignifikánsan gyakoribb volt az elhízottak aránya a psoriasis csoportban, a kontroll csoporthoz képest (p=0,001). Továbbá a psoriasis betegcsoportot a kardiovaszkuláris rizikó alapján két kategóriára osztottuk a középsúlyos-súlyos és alacsony rizikójú csoportra. A két kategóriát összehasonlítottuk alkoholfogyasztás, dohányzás, testtömeg index, PASI-score, pozitív családi anamnézis, ízületi érintettség, köröm érintettség, lipidcsökkentő szedése és vérnyomáscsökkentő szedése alapján. Az eredmények alapján a középsúlyos-súlyos kategóriába tartozó psoriasisos betegek között szignifikánsan gyakoribb volt az alkoholfogyasztás (p<0,001), a lipidcsökkentők (p=0,029) illetve a vérnyomáscsökkentők (p<0,001) alkalmazása. Következtetések A pikkelysömör a szív-és érrendszeri betegségek magasabb kockázatával jár. Fontos lehet a kardiovaszkuláris becslőskálák használatának elsajátítása a magasabb szív-és érrendszeri kockázattal rendelkező betegek kiszűréséhez.

Témavezető: Dr. Sawhney Irina és Janka Eszter Anna

Bevezetés: Az UV fény hatására kialakuló aktinikus/solaris keratosis (AK) növekvő tendenciát mutató precancerosus állapot. Klinikailag általában multiplexen megjelenő, elmosott határú, hyperemiás különböző mértékben keratoticus papulák, melyek nehezen különíthetőek el a fénykárosodást mutató környező bőrfelülettől. Az optikai koherencia tomográfia (OCT) használható diagnosztikus eszköz AK-ok esetén. A daganatmegelőzés szempontjából az a hatékony, ha az egész fénykárosodott felületet kezeljük. A lokális 5-fluorouracil, az imiquimod, valamint a fotodinámiás terápia (PDT) használható az úgynevezett mező (filed) kezelésre Cél: Vizsgálatunkban azt kívántuk meghatározni, hogy az OCT mennyire alkalmas a PDT eredményességének lemérésére. Módszerek: A vizsgálatba olyan OCT felvételeket válogattunk be, amelyek a DE-KK Bőrgyógyászati Klinikán multipex AK-val diagnosztizált és PDT-vel korábban kezelt betegekről készültek. 19 esethez találtunk a PDT előtt és átlag 10 héttel (5-23 hét) a kezelés után ugyanarról a területről készült OCT felvételt. Ezeket az imageket a VivoTools szoftver segítségével elemeztük. A bőr érdességéről („skin roughness”) nyert információt statisztikailag értékeltük. A kezelés eredményességét a klinikai, valamint az Antera 3D kamera által készített fotók alapján később értékeltük. Eredmények: A 19 személy OCT szoftver mérési adatának statisztikai elemzése szignifikánsan (p=0,045) kifejezettebb érdességet mutatott a kezelés után, mint a kezelés előtt. Ez az eredmény klinikai tapasztalatunkkal és a fotókon látható eredményességgel ellentmondásos volt. Ezért az egyénekről készült fotókkal összehasonlítva, megállapítható volt, hogy 6 beteg kivételével olyan területről készül a PDT után az OCT felvétel, amely nem mutatott klinikai javulást a PDT után. Így két csoportra bontva ismét elemeztük az adatokat. A klinikai javulást mutató egyének csoportjában a felszíni egyenetlenség nem változott szignifikánsan, míg 13 többi beteg esetében a felületi egyenetlenség szignifikánsan magasabb volt a későbbi időpontban (p<0,001). Konklúzió: A jelenlegi retrospektív adatok elemzése nem alkalmas arra, hogy megállapítsuk hasznos-e az OCT és a szoftver a PDT eredményességének objektív elemzésére. Ehhez prospektív vizsgálatot szükséges tervezni, ahol milliméter pontossággal meghatározásra kerül több OCT kép rögzítésének anatómiai helye. Ez a jelenlegi eszközzel időigényes, de valószínűleg használható objektív eredményt ad.

Témavezető: Prof. Dr. Paraghné Prof. Dr. Remenyik Éva és Dr. Janka Eszter Anna

A faggyúmirigy a bőr dermiszében található holokrin szekréciójú mirigy, amely leggyakrabban szőrtüszőhöz kapcsolódik és a haj/szőrszállal együtt az ún. pilosebaceus egységet alkotja. A faggyúmirigyet felépítő faggyúsejtek legismertebb funkciója a faggyú termelése. Korábbi vizsgálataink során megállapítottuk, hogy az egészséges bőr faggyúmirigyei és az SZ95 faggyúsejtek is expresszálnak szöveti transzglutaminázt (TG2), mely szerepe a keratinociták differenciációjában jól ismert. In vivo vizsgálatainkhoz vad típusú (WT) és TG2 hiányos (KO) egerek szőrének víztaszító képességét vizsgáltuk meg. In vitro vizsgálatainkhoz WT és KO humán SZ95 faggyúsejt sejtvonalakat használtunk, amelyet munkacsoportunk CRISPR/Cas9 módszerrel hozott létre. A sejtek zsírtartalmát Nile-Red zsírfestést követően végzett high-content screening mikroszkópos vizsgálattal mértük, míg fehérje szintű vizsgálatainkat Western blot és immuncitokémiai módszerekkel végeztük. Méréseink alapján a KO egerek csökkent víztaszító képességgel rendelkeznek, melyhez sejtszinten a TG2 hiányában fokozott lipid akkumuláció és az autofágia markerek (ATG5, ATG7, LC3) csökkent fehérje expressziója társult. Eredményeink arra utalnak, hogy a TG2 hiányában mind az autofágia, mind pedig a faggyútermelés károsodik, így a TG2-vel kapcsolatos szabályozási folyamatok nem csak a faggyútermelés mechanizmusát segítenek megérteni, de lehetséges célpontok lehetnek bőrbetegségek, mint például az akné, kezelésében is.  

Témavezető: Dr. Fedor-Lénárt Kinga

Bevezetés: Az UV fény, genetikai faktorok, immunszuppresszió és gyógyszerek hatására a bőr öregedése mellett különböző bőrdaganatok is megjelenhetnek, melyek száma napjainkban folyamatosan nő. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunk célja a DE KK Bőrgyógyászati Klinikán bőrdaganat miatt operált betegek bőrtumorainak, napozási és fényvédelmi szokásainak, a belgyógyászati betegségeiknek és a rendszeresen szedett gyógyszereknek a felmérése. Módszerek: 2023. szeptember és 2023. december között a DE KK Bőrgyógyászati Klinikán bőrtumor eltávolítása miatt bent fekvő betegek kérdőíves felmérése történt. A betegek beszámoltak társbetegségeikről, foglalkozásuk és szabadidős tevékenységeik során a napon eltöltött idejükről, fényvédelmi szokásaikról, korábbi esetleges napégéseikről. A vizsgálatban összesen 202 beteg vett részt. 44 beteg esetén melanoma, 158 beteg esetén pedig laphámsejtes carcinoma vagy basalsejtes carcinoma, vagy solaris keratosis, keratoacanthoma, cornu cutaneum, azaz keratinocyta bőrdaganat excisiója történt. Eredmények: A melanoma miatt operált betegek átlagéletkora szignifikánsan (p=0,048) alacsonyabb volt (70,61±11,73 év), mint a keratinocyta bőrdaganat miatt operáltaké (74,52±9,52 év). Hasonló tendencia mutatkozott a 60 éves kor felett napfénynek kitettség időtartamában is: szignifikánsan (p=0,008) gyakoribb volt a melanomások körében azoknak az aránya, akiknek a napfény kitettség 60 év felett 0 volt. Korábban bőrdaganat megelőző állapot eltávolítása a non-melanomás betegek csoportjában szignifikánsan (p=0,018) gyakoribb volt, szemben a melanomával kezelt betegek csoportjával. A két csoport között nem volt jelentős különbség a nemet (p= 0,833), Fitzpatrick bőrtípust (p=0,147), 16 éves kor előtti hólyagos napégést (p=0,718), immunszuppressziót (szervtranszplantáció, immunszuppresszív gyógyszerek szedése), foglalkozás során történő napfénynek kitettséget illetően. Konklúzió: Vizsgálatunk eredményei hozzájárulnak a bőrrák különböző típusaihoz kapcsolódó kockázati tényezők jobb megértéséhez. Az eredmények megerősítik a korábban már tudományos megállapításra jutott tényeket, melyek szerint a magasabb életkor egy potenciális rizikófaktor a keratinocyta bőrdaganatok kialakulásában és ez felhívja a figyelmet az önvizsgálat fontosságára. A prekarcinogén elváltozások gyakoribb előfordulása keratinocyta bőrdaganattal operáltak körében jelzi, hogy ezen léziók felismerése jelentős, mivel indikátorai lehetnek laphámsejtes bőrtumor kialakulásának a későbbiekben.  

Témavezető: Dr. Gellén Emese

Bevezetés: Az atópiás dermatitis (AD) az egyik leggyakoribb immun-mediált gyulladásos bőrbetegség, melynek legerősebb genetikai predisponáló faktora a filaggrin génjében létrejövő mutáció. Terápiája még nem megoldott, a betegség késői, adaptív immunsejteket és mediátorokat célozó terápiái, valamint a betegség patogenezisének korai szereplőit, például a keratinociták (KC) által termelt citokineket célzó monoklonális antitest terápiák is csak mérsékelt hatékonyságúak. Feltételezésünk szerint ez utóbbi szerek hatástalansága annak köszönhető, hogy csak 1-1 citokint gátolnak, holott ezek a citokinek jól szervezett csoportként hatnak, így közös gátlásuk hatékonyabb lehetne. Célunk ezért azonosítani olyan KC-eredetű citokineket az AD-s betegek bőrének epidermiszében, amelyeket fontos lenne célzottan befolyásolni. Betegek és módszerek: Immunfluorescens módszerrel vizsgáltuk egyidejűleg több IL-1 családhoz tartozó citokin kifejeződését 12 AD-s beteg bőrében, egészséges száraz bőrmintákhoz (n=8) viszonyítva. Vizsgáljuk továbbá, hogy a filaggrin mutációval rendelkező (n=6) és nem rendelkező (n=6) betegek citokin eszpressziójában van-e különbség. Eredmények: Vizsgálataink során kimutattuk, hogy mind az IL36RA mind az IL38 szignifikánsan magasabb mennyiségben fejeződik ki az AD-s betegekben a kontrol mintákhoz képest, míg az IL36γ sem az AD-s, sem a kontrol mintákban nem volt kimutatható. Az eltérő filaggrin genotípusú betegek vizsgálatakor az tapasztaltuk, hogy mindkét csoportban szignifikánsan magasabb mértékben van jelen az IL36RA és IL38, közülük az IL38 nem tér el a mutáns és a vad típusú csoportok között, míg az IL36RA a filaggrin mutáns mintákban szignifikánsan nagyobb mennyiségben mutatható ki, mint a vad típusú AD-s mintákban. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy több, az IL-1 családba tartozó molekula is magasabb szinten van jelen AD-ben, mint a kontroll mintákban, így további, az IL-1 családba tartozó citokinek vizsgálata, továbbá közös jelátviteli útvonalai feltárása és együttes gáltásuk hatásos terápiás lehetőséget nyújthat.  

Témavezető: Dr. Kapitány Anikó és Prof. Dr.Szegedi Andrea

Bevezetés: Az újszülöttek bőrén hegek és hólyagok ritkán fordulhatnak elő. Eredhetnek orvosi beavatkozásokból (amniocentézis, chorionboholy mintavétel, szülésbefejező műtétek), továbbá különböző öröklött (epidemolysis bullosa, incontinencia pigmenti, porphyria, ichthyosis), gyulladásos (erythema toxicum neonatorum), autoimmun (neonatalis lupus, pemphigus) betegségből, veleszületett állapotok (aplasia cutis congenita, neonatal sacking blister) vagy fertőzések (toxoplasma, syphylis, herpes, Coxsackie, stb) tüneteként is jelentkezhetnek.   Módszer: A tutoraim által rendelkezésemre bocsátott medikai adatok, fotók alapján az eset kórtörténetét összefoglaltam. A lehetséges differenciál diagnosztikát, valamint elkülönítésükhöz szükséges vizsgálatokat az irodalom alapján áttekintettem. Irodalmat gyűjtöttem PubMedről, DermNet-ről, MedSpace-ről, UpToDate weboldalról, bőrgyógyászati könyvekből.   Eredmény: Egy lány újszülött zavartalan várandósság után 37. terhességi héten 2400 grammal, súlynövekedés stagnálása, az édesanya mélyülő trombocytopeniája, előzményi két császármetszés miatt, császármetszéssel született, felsírt, újraéleszteni nem kellett. A kötelező vizsgálatai negatívnak bizonyultak. Közvetlen a születése után szülész-nőgyógyász észlelte arcán, hajas fejbőrén, nyakán, mellkasán, hasán és hátán elszórva 0,5-1 centiméteres, ovális alakú atrófiás hegeket, illetve felső - és alsó szemhéj alatt orrgyökre terjedően hámhiányt és egy bullát. A családi anamnesisben ismert volt édesapjánál genetikai vizsgálattal igazolt hepatoerythropoeticus porphyria. Az újszülött vizelet porphyrin szűrővizsgálata negatív volt. Az erosiók 1 hónap alatt hámosodtak, új tünetek nem keletkeztek. Az újszölöttnél a Neonatalis lupus differenciál diagnózisa miatt az édesanyánál elvégzett immunológiai vizsgálatok magas ANF, anti-SSA, anti-SSB titert mutattak. A korábban fel nem ismert autoimmun betegségekkel (Sjögren-szindróma, immun trombocytopenia és autoimmun hepatitis) az anya kezelésre és gondozásba került.     Konklúzió: Betegünk esetét a veleszületett hegek és a hólyagok ritka megjelenése, a differenciáldiagnosztika nehézségek - amit az édesapa ismert porphyria betegsége tovább bonyolított- illetve az édesanya korábban diagnosztizálatlan autoimmun betegsége miatt tartjuk ismertetésre érdemesnek.      

Témavezető: Prof. Remenyik Éva és Dr. Tósaki Ágnes

Bevezetés: A fotodinámiás terápia (PDT) tumorellenes, antibakteriális és photorejuvenáló hatása miatt számos bőrgyógyászati betegség gyógyításában népszerű kezelési módszer. A DE Bőrgyógyászati Klinikán a PDT fő felhasználási területe az aktinikus keratózisok (AK) kezelése, mely a krónikus UV sugárzásnak kitett napfénykárosodott bőrön jelenik meg és az atípikus intraepidermális keratinocyták proliferációjából származik. Ismerve az AK kiújulási és progressziós kockázatát spinocelluláris karcinómává kezelésük kiemelt fontosságú. Célkitűzés: A vizsgálatunk célja, hogy nyomon kövessük a PDT hatásosságát az AK-val érkező betegek gyógyítása során. Felmérjük, hogy a kezelés előtti és utáni klinikai konvencionális 2D fotók szubjektív értékelésétől az Antera 3D kamera használata szolgálhat-e hasznosabb információkkal a kezelés eredményességére vonatkozóan. Módszer: Összesen 20 (15 férfi és 5 nő) fejtető és arc régióban lévő, multiplex AK-val érkező beteg esetében készítettünk klinikai fotókat és Antera 3D felvételeket a PDT előtt és utáni 63,65±23,23 nap elteltével. Az Antera 3D kamerával készített fotók összehasonlítása során az alábbi paramétereket vettük figyelembe: a haemoglobin átlagos szintje, variációja, hypo-és hyperkoncentrációja, a melanin átlagos szintje, variációja, hypo-és hyperkoncentrációja, a kis, közepes, nagy és egyedi ráncok mélysége; a bőr textúrája esetében a kis, közepes, nagy és egyedi egyenetlenségek átmérője; illetve a kis, közepes és nagy pórusok térfogata. Eredmények: Az Antera 3D készülék által mért adatokat statisztikailag elemeztük, melyek közül 7 mutatott szignifikáns eltérést. A haemoglobin és a melanin átlagos szintje és hyperkoncentrációja szignifikánsan csökkent a kezelés után. A haemoglobin és a melanin hypokoncentrációja pedig szignifikáns növekedést mutatott. Azonban a PDT fotofiatalító hatásában, mint a ráncok mélységének csökkenésében, a pórusok térfogatának és a bőr textúrájának változásában nem kaptunk szignifikáns eredményeket. Konklúzió: A klinikai fotók összehasonlítása révén a PDT sikeressége szubjektíven is értélkelhető, azonban a gyógyulásra, a progresszió jelzésére, kiújulás detektálására az Antera 3D kamera segítségével tudunk számszerű információkat nyerni. Úgy gondoljuk, további fejlesztésekre lenne szükség ahhoz, hogy a multiplex AK érkező betegek követésében egy hasznos, gyors és pontos in vivo eszközként a mindennapi klinikai gyakorlatba be tudjuk illeszteni.

Témavezető: Prof. Remenyik Éva és Dr. Korponai Judit