OETDK.

Célkitűzés: A célunk a gyantamátrixú kerámia anyagok különböző felületkezelését követő felületi morfológiájának vizsgálata. Anyagok és módszerek: Két különböző nanohibrid kerámiát használtunk, ezek a Katana Avencia (Katana) és Voco Grandio blocks (Voco) amelyeknek 3-3 tömbjén különböző felületkezelési technikákat alkalmaztunk. Ezekből 2 mm-es vastagságú próbatesteket készítettünk. A felszínüket homokfújtuk (S), gyémánt fúróval érdesítettük (D) 20 µm-es, ISO 504, 858C 010 (Meisinger, Germany) gyémánt szemcséjű fúrófejjel és políroztuk (P) 500-1000-1200 grites szemcséjű csiszoló papír segítségével. Ezek a különböző felületkezelési módok befolyásolták az anyagok felszíni morfológiáját, amelyet ezt követően profilométer (Ambios Technology XP-1, Santa Cruz, Kalifornia, USA) segítségével, illetve pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) vizsgáltunk meg, hogy információt kapjunk a különböző felületkezelt mintáink felületi profiljáról. A szonda hegyének sugara 2,0 mikron volt, ami 0,5 mm/s sebességgel, 1 mg nyomóerővel haladt végig a felületeken. Minden egyes minta felszínét 10 alkalommal vizsgáltuk eltérő irányban. A profil számtani átlagos érdességét (Ra), a profil négyzetgyökös eltéréseit (Rq), a profilcsúcs maximális magasságát (Rp) és a profil völgy maximális mélységét (Rv) rögzítettük. Eredmények: A kiértékelt kerámiák felületi profiljához kapcsolódó értékek között szignifikáns különbségeket tapasztaltunk a különböző felületkezeléseket követően. Csupán az Ra-t figyelembe véve egyértelműen a homokfújt (S) felületkezelt minták mutatták a legmagasabb értékeket, mind a Katana (2510,24 nm), mind a Voco (4975,66 nm) esetében. A legalacsonyabb eredményeket a polírozott (P) felszínű próbatestek produkálták, ez Katana esetén (172,946 nm) kisebb eredményt hozott, mint a Voco (283,021 nm) esetén. A gyémánttal érdesített (D) felületű próbatestek értékei jelentősen elmaradtak a homokfújt próbatestek értékei mellett, viszont jobb számadatokat mutattak, mint a polírozott felszínűek, a Voco (835,404 nm) itt is magasabb eredményeket mutatott. Következtetés: A homokfújás minden vizsgált anyag tekintetében növeli a felületi érdességet a polírozottal és gyémánttal érdesítettel szemben. A Voco homokfújt felszín (S) Ra értéke (4975,66 ± 2408,50863 nm) esetén magasabb adatot kaptunk, mint a Katana (2510,24 ± 407,09513 nm) esetén.  

Témavezető: Dr. Suta Gábor András

Bevezetés: A fogágy pusztulásával járó parodontitis az egyik leggyakoribb fogakat érintő megbetegedés 40 éves kor felett, melyfolyamatot a cukorbetegség tovább súlyosbíthat. Mivel a cukorbetegségben szenvedők hajlamosabbak a fogágybetegségekre, a nyálban található biomarkerek meghatározása alkalmas lehet a parodontális kórfolyamat értékelésére. Célunk volt olyan nyálban lévő biomarkerek azonosítása, amelyek segíthetik a cukorbetegek parodontális progressziójának megítélését. Anyag és módszer: A betegeket a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karának Parodontológiai Tanszékén megjelentek közül választottuk ki. A vizsgálati kritériumokat figyelembe véve, 18 fő diabeteses és 19 fő diabetesben nem szenvedő pácienst jelöltünk ki, az átlagéletkor 62±9 év volt. Kizáró tényezőnk volt a dohányzás. Az anamnézis rögzítése után nyugalmi nyálat gyűjtöttünk, majd megvizsgáltuk a betegek fogazatát. Végül a fogágy állapotáról információt nyújtó parodontális szűrővizsgálatot is lefolytattuk és dokumentáltuk a páciensek legutoljára mért hemoglobin A1c (HgbA1c) értékét. A nyálmintákat a laboratóriumba érkezés után lecentrifugáltuk és Cobas 6000 analizátorral (Roche) mértük az egyes paramétereket. A statisztikai elemzés GraphPad Prism (6.01 verzió) szoftver segítségével készült. Eredmények: A rosszabb parodontális státusz nem feltétlenül társult magasabb HgbA1c értékekhez, mivel jobb státusz esetén is előfordult 7% fölötti glikált hemoglobin érték. A HgbA1c és glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) értékek között szintén nem volt szignifikáns összefüggés. Ugyanakkor a diabetesesek nyálmintáiban mért GOT értékek jelentős emelkedést mutattak a kontroll csoporthoz képest (79±52 vs. 40±25 U/L, P=0,0197). Az emelkedett GOT értékek a diabetesnek és a parodontitisnek tulajdoníthatóak, mert azon diabeteses betegek esetében tapasztalunk magasabb GOT aktivitást (95±56 vs. 45±13 U/L, P=0,0163), akiknél parodontitis alakult ki szemben az enyhébb fokú fogínygyulladásos (gingivitis) csoporttal. Mindezek mellett elemeztük a nyálban lévő C-reaktív protein és albumin értékeket is, azonban a cukorbetegek nyálmintái nem mutattak jelentős eltérést a kontroll csoporthoz képest, valamint az életkor sem befolyásolta az eredményeket. Következtetés: Eredményeink hasonlóak a nemzetközi irodalmi adatokhoz a nyál GOT értékeit és a parodontális státusz összefüggését illetően. Ezek alapján a nyálban mérhető GOT aktivitás potenciális biomarker lehet a parodontális folyamat monitorozására diabeteses betegeknél.

Témavezető: Dr. Varga István és Dr. Fejes Zsolt

Célkitűzés: Vizsgálatunk középpontjában különböző rezin mátrix kerámiák – (Katana Avencia, Voco Grandio Blocks) nanohibrid kompozittal javított, majd szakítószilárdsági teszt során kialakult töréstípusainak in vitro vizsgálata áll. Anyag és módszer: Katana Avencia (K) és Voco Grandio Blocs (VO) tömböket két részre vágtuk majd felszínüket políroztuk 500-1000-1200 grites csiszolókoronggal (P), majd ezt követően a blokkok felét gyémántfúróval érdesítettük (D). Ezután a csoportokat megfeleztük és 1-1 adhezívet alkalmaztunk – Kulzer Gmbh iBond Universal, Ultradent Porcelain Etch and Silane – a rezin mátrix kerámiák felületkezelt felszínén. Ezután nanohibrid kompozittal elvégeztük a blokkok javítását. A tömböket felszeleteltük. Az így létrejött próbatesteken szakítószilárdsági (µTBS) tesztet hajtottunk végre, majd a kialakult töréstípusokat optikai mikroszkóppal (Olympus SZ61, Tokyo, Japan) vizsgáltuk. Eredmények: A próbatesteket optikai mikroszkóp alatt megfigyelve kohezív töréseket a javító kompozit fázison belül legtöbb esetben a Katana gyémánttal érdesített felületére felvitt hidrogén-fluorid + szilán esetén rögzítettük (58,3%), mely csoportnál mértük a legmagasabb szakítószilárdsági értékeket (37,68 ± 5,185 MPa). Kompoziton belüli kohezív törést figyeltünk még meg a Katana polírozott felületét hidrogén-fluoriddal és szilánnal kezelt próbatestek esetén (14,3%) (32,83 ± 6,168 MPa). A többi csoportnál, melyeknél alacsonyabb szakítószilárdsági értékek születtek, mindig adhezív töréseket tapasztaltunk a rezin mátrix kerámia-kompozit felületek találkozásánál. Kohezív törés a rezin mátrix kerámiákon belül nem jött létre egyik esetben sem. Következtetés: A nagyobb szakítószilárdságot elérő adhéziók elősegítették a kompozitban létrejövő kohezív töréseket. A gyémánttal való érdesítés pozitívan befolyásolta a rezin mátrix kerámiák és a kompozitok közötti adhéziót. A szilánt tartalmazó adhezív jobban teljesít mind a polírozott, mind a gyémánttal érdesített Katana felszínen.

Témavezető: Dr. Suta Gábor András

Bevezetés: A cirkónium-dioxid kerámiák a rögzített fogpótlások kedvelt fogászati anyaga. Az utóbbi időben újabb, magasabb ittrium tartalmú változatokat dolgoztak ki az esztétikai megjelenés fokozása érdekében. Munkánkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az emelkedett ittrium tartalom megváltoztatja-e az anyag eredetileg kiváló mechanikai tulajdonságait. Két gyártó (Ivoclar Vivadent, Liechtenstein; Metoxit AG, Svájc) összesen 7 különböző kerámiájának törési szívósságát vizsgáltuk az ittrium tartalom függvényében. Anyag és módszer: A mintákból 16x16x8 mm-es próbatestek készültek, amelyek epoxi-gyanta (Epofix Resinol, Struers, Dánia) segítségével vákuum alatt kerültek beágyazásra (CitoVac, Struers, Dánia). A 24 órás mintákról a felesleges gyanta részeket szeletelőgéppel (Metcon Micracut 152, Törökország) távolítottuk el. Ezután a próbatestek polírozása következett 1mm-es gyémántszemcse méretig DP Lubricant Blue hűtés mellett (Struers Labopol 35, Dánia). A törési szívósság mérése az optimális mérési paraméterek beállítását követően történt, mintánként 40 mérés kivitelezésével (Mitutoyo HV-100A, Japán). A kompozíciós analízist a minták polírozott felszínén Thermo Scios 2 DualBeam pásztázó elektronmikroszkóppal (FIB-SEM, USA) történt, mely Bruker Quantax energia diszperzív röntgen spektrométerrel volt fölszerelve (EDS) (Bruker, USA). Eredmények: Az Ivoclar Z-CAD termékei közül a legmagasabb ittrium-tartalommal a 4. próbatest rendelkezett (7,58 tf%), törési szívósságának értéke 2,55 KIC (MPa m1/2) volt, míg a legalacsonyabb ittrium tartalmú minta a 2. próbatest (5,58 tf%), törési szívósságának értéke 4,95 KIC (MPa m1/2). A Metoxit Zir-CAD esetében a 3. próbatestnek volt a legmagasabb ittrium tartalma a (6,43 tf%) 3,53 KIC (MPa m1/2) törési szívóssággal, a legalacsonyabb az 1.számú mintának volt (5,43 tf%), 6,13 KIC (MPa m1/2) törési szívóssággal. A két különböző gyártó hasonló ittrium tartalommal rendelkező termékei hasonlóságot mutattak a törési szívósság értékeiben. Következtetés: Eredményeink alapján a cirkónium dioxid kerámiák ittrium-tartalma és törési szívóssága között fordított arányosság van. A fogászati anyagok mechanikai és fizikai tulajdonságai meghatározzák az anyagok indikációs területeit, így a fogpótlás anyagának kiválasztásakor a fogorvosnak figyelembe kell venni az anyag kémiai összetételét.

Témavezető: Dr. Radics Tünde

Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak felderítése, hogy milyen felületkezelési és adhéziós eljárással érhető el a nanohibrid kompozitok legerősebb adhéziója resin mátrix kerámiákhoz. Anyag és módszer: A VITA Zahnfabrik és Kuraray Noritake gyártók által forgalomba hozott Vita Enamic és Katana Avencia hibrid kerámiatömböket hosszában kettévágtuk, így 4-4 blokkot kaptunk, melyeket termociklizálóban öregítettünk. Ezután 500, 1000, illetve 1200 grites szilikon-karbiddal políroztuk őket. Gyártónként a blokkokat két csoportra osztottuk, a tömbök felét homokfújtuk, másik felét polírozva hagytuk. A felületkezelést, tisztítást követően a homokfújt blokkok felét iBond Universal adhezívvel, másik felét hidrofluorsavval és szilánnal (HF+szilán) kezeltük. Ezután Itena Reflectys nanohibrid kompozittal javítottuk a kerámiatömböket, melyeket felszeleteltünk, s az így kapott próbatesteket szakítószilárdsági tesztnek vetettük alá. Eredmények: A homokfújt, HF+szilán kezeléssel ellátott Katana esetén szignifikánsan magasabb szakítószilárdság volt mérhető az iBonddal történő adhezív eljárással szemben (Katana, homokfújt, HF+szilán: 51,99 ± 5,45 MPa; Katana, homokfújt, iBond: 30,19 ± 3,64 MPa). Mindkét érték szignifikánsan magasabbnak bizonyult, mint amiket polírozást követően mérhettünk (Katana, polírozott, HF+szilán: 30,99 ± 5,09 MPa; Katana, polírozott, iBond: 21,82 ± 5,91 MPa). A homokfújt, HF+szilán kezelésen átesett Vita szintén szignifikánsan jobb eredményeket mutatott az iBonddal végzett ragasztáshoz képest (Vita, homokfújt, HF+szilán: 16,84 ± 5,19 MPa; Vita, homokfújt, iBond: 6,79 ± 0,91 MPa). Polírozott felszínen történő ragasztás esetén is alacsonyabb értékeket mérhettünk (Vita, polírozott, HF+szilán: 12,88 ± 3,45 MPa; Vita, polírozott, iBond: 4,48 ± 2,06 MPa). Következtetés: A homokfújás hatékonyabb volt a polírozással szemben. Adhezív technikák közül a HF+szilán kezelés volt képes erősebb kötődést létrehozni a kerámia és kompozit között. A Katana minden esetben nagyobb szakítószilárdsággal rendelkezett, mint a Vita.  

Témavezető: Dr. Suta Gábor András

            The use of polyethylene glycol dimethacrylate (PEG-DMA) is extensive in tissue engineering due to its mechanical properties, lack of immunogenicity, recognized cytocompatibility, and ease of synthesis. In our study, PEG-DMA of 550 and 750 Da molecular weight polymer-based 3D printable bioink solutions were prepared in a double photoinitiator system including riboflavin (Rb)/triethanolamine (TEA) and water-soluble diphenyl(2,4,6-trimethylbenzoyl)phosphine oxide (wsTPO).             The hydrogels were printed in cylindrical and dog-bone shape samples using Form2, a commercially available SLA 3D printer (Formlabs Inc., USA). The bioink solutions and their consecutive hydrogels were investigated by rheological parameters, compressive and tensile mechanical properties, water swelling, contact angle measurement, and FTIR analysis.             The compressive Young’s modulus of elasticity was higher in PEG-DMA (Mw: 550) than in PEG-DMA (Mw: 750) (11.42 MPa > 9.01 MPa). The tensile investigation showed that PEG-DMA (Mw: 550) could withstand more stress (0.52 MPa > 0.18 MPa), and could not be stretched longer than PEG-DMA (Mw: 750) dog-bone shape samples (0.036 mm/mm < 0.068 mm/mm). Both systems showed hydrophilic characteristics on the top surfaces of printed hydrogels with mean contact angles of 28.81° and 39.19° respectively. The water uptake ability of PEG-DMA (Mw: 750) was shown to be higher than PEG-DMA (Mw: 550) system, which could be explained by their difference in molecular weight chain and net point density. Fabricated bioinks of both systems were shown to be Newtonian fluid according to MCR Rheometer 102e (Anton Paar, Austria), and the polymerization reaction in these hydrogel samples has been confirmed using FTIR investigations.             The results demonstrated that both PEG-DMA (Mw: 550 and 750) hydrogel systems were successfully printed using Rb/TEA and wsTPO photoinititor system with an SLA 3D printer, making it an important form of hydrophilic polymer for biomedical applications, as well as in the field of dentistry such as surface modification, bioconjugation, drug administration, tissue engineering, and periodontal regenerative surgery. These properties of the 3D-printed hydrogels make these promising candidates for these applications in the near future.

Témavezető: Dr. Bakó József

Objective: The objective of this study was to evaluate the repair bond strength (μTBS) of two universal adhesives, Clearfil Universal Bond Quick (CU) and G-Premio Bond (GPB) when utilizing rapid bond technology on aged nanohybrid composite surfaces. Materials and Methods: Tetric EvoCeram (TEC) (Ivoclar Vivadent, Schaan, Liechtenstein) nanohybrid composite blocks (7x10x10 mm) were prepared according to the manufacturer’s instructions in an individually fabricated Teflon mold. The top surface of each TEC block was polished up to #1200 grit with SiC abrasive papers, subsequently, all composite blocks were stored at room temperature for 24 hours, which was followed by aging of 5000 cycles (dwell time of 30sec at 5-50°C) in a thermocycler machine. Prior to the adhesive application, the surface was air abraded with 50 μm Al₂O₃ particles then the repair was completed by incremental layering of TEC resin composite according to the manufacturer’s instructions. Finally, the composite blocks were sliced with the Hard Tissue Microtome (Leica SP 1600, Wetzlar, Germany) into 1mm×1mm×14mm specimens, and the microtensile bond strength (μTBS) was measured by Instron 5544 (Massachusetts, USA) universal testing device. The failure mode was analyzed by an optical microscope (Olympus SZ61, Tokyo, Japan). Contact angle was also measured on the sandblasted surface using DSA 30 (Krüss, Hamburg, Germany) and Ellipse contact angle fitting was used for evaluation. The data was statistically analyzed by Microsoft Excel (Version 16.80). The significance level was set at 5% (α = 0.05). Results: The Microtensile Bond Strength (μTBS) test results did not show significant difference between the two adhesives (CU = 39.41±2.92 MPa, GPB = 40.51±2.37 MPa, p = 0.267). however, the contact angle measurements showed significant difference between the tested adhesives (CU = 25.46±0.468, GPB = 22.60±0.369, p < 0.05). The failure mode analysis showed 100% cohesive failure mode in all tested specimens. Conclusion: Although the two universal adhesives, CU and GPB, showed different contact angles on the tested composite surface, the Microtensile Bond Strength of CU and GPB on aged sandblasted nanohybrid composite surfaces did not differ significantly.

Témavezető: Dr. Martos Renáta

INTRODUCTION: Socioeconomic status (SES) is a major determinant of oral health outcomes, including among youth. Youth from lower SES backgrounds are more likely to have poor oral health practices and experience disparities in access to preventive dental care. By understanding the complex relationship between SES, oral health behaviors, and cultural norms in Pakistan, we can take steps towards achieving equitable oral health outcomes for all youth, regardless of their socioeconomic status. This study aims to investigate the relationship between SES and oral health behaviors among youth in Pakistan, considering the country's unique cultural, economic, and social contexts.  METHOD: Data was collected from a cross-sectional survey of 361 youth aged 10-18 years from 9 schools in Pakistan. The self-administered questionnaire was used to collect information on sociodemographic factors, lifestyle habits, and dental habits. Chi-square tests, logistic regression analysis, and multiple linear regression analysis were used to examine the associations between socioeconomic status and oral health behaviors. Bivariate analyses were employed to assess the goodness-of-fit and establish variable associations, with a significance level set at p<0.05. Variables manifesting significant associations in bivariate analyses were then included in a multiple logistic regression model. RESULTS: The study revealed significant findings: spontaneous toothache was associated with gender (OR = 0.47, 95% CI: [0.24-0.90]), difficulty accessing healthcare (OR = 2.51, 95% CI: [1.33-4.71]), and concerns about dental clinic hours (OR = 1.89, 95%CI: [1.00-3.56]). Additionally, fluoride presence correlated with mother's education (OR = 5.87, 95% CI: [1.08-31.89]) and healthcare payment method (OR = 2.78, 95%CI: [1.39-5.57]). Toothbrushing frequency was associated with age and grade in chi-square tests, but not in the regression model. CONCLUSION: Socioeconomic status (SES) significantly impacts oral health behaviors in Pakistani youth from disadvantaged backgrounds. Dental caries is a major cause of spontaneous toothache. Targeted interventions are needed to address disparities in toothbrushing frequency and fluoride awareness, rooted in limited access to education and healthcare.

Témavezető: Dr. Ghanem Amr Sayed

Abstract: Objective:  The aim of this study was to evaluate the effects of different surface treatments on the repair bond strength of short fiber reinforced composite (SFRC). Materials and Methods:  EverX Flow (EXF, GC Group, Tokyo, Japan) SFRC blocks (10x10x7 mm) of 2 different shades (Dentin shade (D), Bulk shade (B)) were prepared using a custom-made TEFLON mold according to manufacturer’s instructions. The top surface of each composite block was polished with 500-grit silicon carbide discs which was followed by a 24-hour storage at room temperature. The blocks were then assigned into 2 groups based on the different shades and the different surface treatments applied. The polished surface of the SFRC blocks were either treated with the Air abrasion (AA) + G2-Bond Universal (GBU) combination or Monobond Etch & Prime (MEP) before undergoing a repairing process with resin composite 3M Filtek Z250 Universal Composite. All repaired blocks were sliced with a hard tissue microtome (Leica 1600SP, Germany) into multiple 1x1x14mm specimens and micro tensile bond strength (μTBS) test was performed using Instron 5544 (Massachusetts, USA) universal testing device. Finally, failure modes were evaluated under light microscope to assess cohesive or adhesive failure. The data were statistically analyzed with SPSS program version 2311 at the significance level of 5% (α = 0.05). Results: The μTBS test shows no significant differences between the 2 different surface treatment groups in Dentin shade group (GBU D: 62,33 ± 4,02 MPa, MEP D: 61,92 ± 3,11 MPa)(p=0.76). The Bulk shade composite groups compare with Dentin shade composite groups in both surface treatment subgroups showed significantly lower microtensile bond strength results (GBU B: 52,16 ± 4,27 MPa, MEP B: 45,3 ± 3,12 MPa) (p<0.05). Additionally, in the Bulk shade group, GBU showed significantly higher μTBS results compared to MEP (p<0.05). Failure mode analysis revealed almost 100% cohesive fracture types in all composite groups. Conclusion: Under the tested conditions, the EverX Flow Dentin shade performs better than the EverX Flow Bulk shade. Specimens treated with Air Abrasion + GBU show slightly higher repair bond strength compared to the group treated by MEP.

Témavezető: Dr. Martos Renáta

Bevezetés: A szenzoros neuronok mellett a fog pulpa sejtjei, különösen az odontoblastokat, komoly szereppel bírnak a fogat érő fiziológiás és pathológiás ingerek érzékelésében és továbbításában. Az elmúlt évtizedben számos különböző Tranziens Receptor Potenciál (TRP) és Piezo ioncsatorna expresszióját írták le ezen sejtekről különböző modellekben, elsősorban patkányokon és egereken. Az emberi fogak esetében azonban még nem teljesen tisztázott, hogy ezek közül melyek vesznek részt a fizikai és kémiai ingerek érzékelésében. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy humán pulpából izolált primer sejtpopulációból (dental pulp cells – DPC) odontoblast-szerű sejteket differenciáltassunk, melyek felhasználásával további kísérleteink során arra kerestük a választ, milyen sensoros ioncsatornák fejeződnek ki ezeken a sejteken, különös tekintettel a TRP család tagjaira. Anyagok és módszerek: Sebészileg eltávolított bölcsességfogak pulpájából sejteket izoláltunk (DPC), majd ezeket odontoblast irányba differenciáltattuk in vitro három héten keresztül. A differenciációt az odontoblastok által termelt extracelluláris mátrixot kimutató Alizarin Red festéssel igazoltuk. Az ioncsatornák expresszióját mRNS szinten qPCR módszerrel mutattuk ki. A jelenlévő ioncsatornák funkcionalitását farmakológiai módszerrel specifikus agonisták használatával igazoltuk, Flexstation 3 microplate reader készülék és Fura-2 kalcium festék segítségével. Eredmények: A DPC-k izolálását és a sejtek odontoblaszt irányú differenciáltatását egyaránt sikeresen végeztük. Alizarin Red festés során erőteljesebb színreakciót és szignifikánsan magasabb abszorbancia értéket tapasztaltunk a differenciáltatott populáció esetén az azonos ideig kontroll körülmények között tenyésztett sejtekhez képest. qPCR módszerrel sikerült kimutatnunk a TPRA1, TRPV1, TRPV2, és TRV4 ioncsatornák jelenlétét odontoblast-szerű sejteken. Továbbá a TRPA1-re, TRPV2-re, és TRPV4-re specifikus agonisták segítségével megmutattuk, hogy ezek a csatornák ténylegesen funkcióképesek ezeken a sejteken. Következtetés: Eredményeinkből arra lehet következtetni, hogy az emberi fogpulpa sejtjein számos funkcionális termoszenzitív és mechanikai ingerekre is érzékeny ioncsatorna van jelen, melyek további vizsgálata új terápiás lehetőségeket rejt magában. Köszönetnyilvánítás: Munkánkat az NKFI (OTKA) FK_20 134725 és az ÚNKP-23-3-II-DE-430 pályázatok támogatták.

Témavezető: Dr. Bohács Judit és Racskó Márk

Bevezetés: A neuroinflammáció és a demencia kialakulása közti kapcsolat ismert. Az osteopontin (OPN) sziálsavakban gazdag, multifunkcionális foszfoglikoprotein, melynek szérum szintje számos gyulladásos és malignus folyamatban megemelkedik. Irodalmi adatok szólnak amellett is, hogy számos más proinflammatorikus citokin (interleukin-1β (IL-1β), tumor nekrózis faktor-α (TNF-α), interleukin-8 (IL-8)) szintje is megváltozik Alzheimer kórban és depresszióban. A demencia rizikó tényezői közül kiemelhető a parodontitis kóroki szerepe is. Vizsgálatunk során célunk volt, hogy felmérjük a demens betegek parodontális státuszát, és megvizsgáljuk az összefüggést a nyálban és szérumban kimutatható citokinek és a demencia súlyossága között. Anyagok és módszerek: Kutatásunkban a nyíradonyi Hetey Sándor Református Szeretetotthonnal együttműködve 25 középsúlyos és súlyos demens beteg vett részt. A betegektől perifériás vér, nyál és nyálkahártya kenetek kerültek levételre. A demencia súlyosságát MMSE (mini mental state examination-mini mentál teszt) alapján határoztuk meg, a betegadatokat rendszereztük. Szérumból és nyugalmi kevert nyálból OPN, IL-1β, TNF-α, IL-8 meghatározás történt ELISA módszerekkel. A betegek parodontális és cariológia státuszát a WHO ajánlása alapján rögzítettük, és a következő indexekkel értékeltük: MPD (mean probing depth), MAL (mean attachment level), BOP (bleeding on probing), PI (plaque index), DMFT (decayed-missing-filled teeth). A kapott eredményeket korban és nemben megegyező kontrollal vetettük össze (n=10). Az adatok elemzéséhez normalitás tesztet (Kolmogorov-Smirnov) követően Wilcoxon és Mann-Whitney próbákat alkalmaztunk. A vizsgálatokhoz szükséges etikai engedélyekkel rendelkeztünk (DE RKEB/IKEB: 5395-2019). Eredmények: Mind a szérum, mind a nyál OPN, IL-8, IL-1β, TNF-α valamint a parodontális státuszt leíró indexek is szignifikáns (p≤0,05) különbséget mutattak az egyes vizsgált csoportok között (kontroll vs középsúlyos és súlyos demens; középsúlyos demens vs súlyos demens). Következtetés és klinikai jelentőség: A nyálban lévő proinflammatorikus citokinek, szigorúan figyelembe véve a lokális gyulladásos faktorok és egyéb módosító tényezők szerepét is, a szérum citokinekkel összevetve, a demencia súlyosságát és progresszióját tükrözik, így azok potenciális non-invazív markerek lehetnek.

Témavezető: Dr. Gebri Enikő Zsuzsa

Bevezetés: A mai napig nem teljesen tisztázott a fog fájdalom pontos pathofiziológiai mechanizmusa. Több hipotézis is létezik, melyek közül az úgynevezett hidrodinamikai elmélet szerint a fogakat kívülről érő fizikai ingereket a dentintubulusokban folyadékáramlást váltanak ki, amit az odontoblastok érzékelnek, majd az információt transzmitterek felszabadítása által közvetítik az idegvégződések felé. Célkitűzés: Vizsgáltaink során arra voltunk kíváncsiak, hogy az odontoblast-szerű sejteken jelenlévő mechanoszenzitív ioncsatornák közül melyik milyen mértékben járulhat hozzá a mechanikai ingerek érzékeléséhez. Anyagok és módszerek: Korábban izolált és odontoblast irányba differenciáltatott pulpális sejtek mechanikai stimulációjára hipotóniás oldatot (200 mosM) használtunk, mely a sejt duzzadása révén a plazmamembrán feszülését váltja ki. A hipotóniás oldat alkalmazása során vizsgáltuk a sejtek intracelluláris Ca2+ koncentrációjában kialakuló változásokat fluoreszcens Fura-2 Ca2+ indikátor festék segítségével, melynek fluorszcenciáját Flexstation 3 microplate reader készülék használatával mértük. Az egyes ioncsatornák funkcionalitását specifikus gátlószerek segítségével vizsgáltuk. Eredmények: A hipotóniás oldat alkalmazása tranziens módon megemelte az odontoblast-szerű sejtek intracelluláris Ca2+ koncentrációját, ami az általános mechanoszenzitív ioncsatorna gátló GsMTx4 peptid jelenlétében elmaradt. A hipoozmotikus oldat által kiváltott Ca2+ szignálokat a sejteken korábban kimutatott Piezo1, TRPA1, TRPV2, és TRPV4 ioncsatornák specifikus gátlószerei is szignifikánsan csökkentették. A negatív kontrollként használt TRPM8 gátlószer nem befolyásolta a hipotóniás hatásra kialakuló Ca2+ jelek amplitúdóját, ami összhangban áll kutatócsoportunk korábbi génexpressziós kísérleti eredményeivel, melyek során a TRPM8 jelenlétét nem tudtuk kimutatni. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a differenciáltatott odontoblast-szerű sejteken kifejeződő receptorok közül több is hozzájárulhat a fogakat érő mechanikai ingerek érzékeléséhez. Ezáltal a fogakban kifejeződő TRP és Piezo csatornák gátlószerei a pulpa érzékenységének csökkentése révén jelentős terápiás potenciállal bírhatnak a közeljövő fogorvoslásában. Köszönetnyilvánítás: Munkánkat az NKFI (OTKA) FK_20 134725 és az ÚNKP-23-3-II-DE-430 pályázatok támogatták.

Témavezető: Dr. Bohács Judit és Racskó Márk

Bevezetés: A demencia korunk egyik legaggasztóbb kórképe. Előfordulása évről-évre rohamosan nő. Az esetek mintegy 70%-át az Alzheimer kór teszi ki. A neurodegeneratív demenciák jelenleg gyógyíthatatlanok. Az első érdemi tünetek már előrehaladott stádiumban jelentkeznek. A betegek gondozása mind a családokra, mind az ellátó rendszerre nagy terheket ró. A COVID pandémia alatt a SARS-CoV-2 infekció további rapid progressziót okozott a már demens betegek állapotában. Vizsgálatunk során célunk volt, hogy a demencia diagnosztizálásában hatékony, korai, non-invazív biomarkereket azonosítsunk. Anyagok és módszerek: Kutatásunkban a nyíradonyi Hetey Sándor Református Szeretetotthonnal együttműködve 25 középsúlyos és súlyos demens beteg vett részt. A betegektől perifériás vér, nyál és nyálkahártya kenetek kerültek levételre negatív SARS-CoV-2 RAT (rapid antigén gyorsteszt) birtokában.  A demencia súlyosságát MMSE (mini mental state examination-mini mentál teszt) alapján határoztuk meg, a betegadatokat szisztematikusan rendszereztük. Szérumból és nyugalmi kevert nyálból immunglobulin A (IgA) és interleukin-6 (IL-6) meghatározás történt ELISA és ECLIA módszerekkel. Perifériás vérből további vizsgálatok történtek (vérkép, kémia, hemosztázis, vírusszerológia, immunológia, immunkémia, APOE genotipizálás). COVID oltottságot és átvészelt fertőzést összegző kérdőív is kitöltésre került. A kapott eredményeket korban és nemben megegyező kontrollal vetettük össze (n=10). Az adatok elemzéséhez Kolmogorov-Smirnov, Wilcoxon, Mann-Whitney és t-teszteket alkalmaztunk. A vizsgálatokhoz szükséges etikai engedélyekkel rendelkeztünk (DE RKEB/IKEB: 5395-2019). Eredmények: Mind a szérum, mind a nyál immunglobulin A és interleukin-6 szintje szignifikánsan (p≤0,05) különbözött az egyes vizsgált csoportok között (kontroll vs közép-súlyos és súlyos demens; közép-súlyos demens vs súlyos demens). Konklúzió és klinikai jelentőség: a nyálban lévő immunglobulinok és interleukinok jól tükrözik a szervezetben zajló akut és krónikus gyulladásos folyamatokat. Az egyéb lokális és szisztémás módosítótényezők figyelembevételével az orális diagnosztika részeként alkalmasak lehetnek a demencia súlyosságának megítélésére és a progresszió követésére. 

Témavezető: Dr. Gebri Enikő Zsuzsa